Persze, miért is ne kezdene egy egyszemélyes portréepizóddal a Fear The Walking Dead második évadának fele, amire hónapokig kellett várni. A félévadzáróban a piromániás mexikói öreg felgyújtotta a hegyi paradicsomot és hőseink elmenekültek, az új rész viszont nem ennél a meghatározó pontnál folytatódott, hanem ott, hogy Nick levált az anyjáékról és elkezdett új menedéket keresni. Az epizód ugyanazt a vonalat követte, amit eddig minden ilyen egyszemélyes sztori követett a The Walking Dead-ben is:

• xy elveszett, barangol
• xy házakban, kocsikban keres és talál kaját és vizet
• xy-ra rátalálnak a rossz emberek
• xy menekül a rossz emberek elől
• xy szenved, agonizál, mindjárt meghal
• xy az utolsó pillanatban mégsem hal meg, mert rátalálnak a jó emberek
• miközben xy ki van dőlve, a jó emberek bár gyanakodva, de elviszik a táborukba, ahol ellátják őt

Ezután mindig az jön, hogy

• xy kivár a jó emberek között, akik majd segítenek neki egyesülni xy eredeti csapatával
• xy eredeti csapata és a jó emberek együttes erővel küzdenek majd a rossz emberek ellen

Persze, ilyenkor kicsit többet megtudunk xy-ról, mert mind a negyven percet rászánják és flashbackekkel tarkítják a sztorit, de akkor is kiszámítható és unalmas már ez.