Ahogy sejteni lehetett, A Dal 2015 első középdöntőjére mindenki élt a dalváltoztatás lehetőségével és rendre belenyúlt a dalába, kisebb-nagyobb változtatásokat eszközölve. Noha mindenki azt remélte, hogy na majd akkor most, de az áthangszerelés és a dalszerkezetek újracsavarozása nem húzta fel a produkciókat, s nem feledtette azok Eurovíziós inkompetenciáját sem. Sőt, néhány esetében csak az izzadtságszagot és a kényszeres túlpörgést fedezhettük fel, például Antal Timinél. A "Woke Up This Way" egy gitárszólóval kezdett, mielőtt belefulladt volna a már látott és hallott Avril Lavigne-os művadulásba. Timi a kis akusztikus szegmenssel szerette volna lefektetni a dal érzelmi és művészi alapjait, de hát ha ez Tóth Verának nem sikerült, akkor miért működött volna pont Timinél, ugye.

A New Level Empire és a Karmapolis szolgáltatta az elektronikát, s mint az sejthető volt, a zsűrinél azonnal bele is buktak. A nyelvújító Tatár Csilla szerint a Karmapolis dalát még mindig "Tájm is Nááá"-nak hívják, amit mindenki úgy rugdos, mintha hivatásból tenné. Az élő előadás tényleg nem volt meggyőző, de a dal továbbra is jó. Nem úgy, mint a New Level Empire "Homelights"-a, ami egy hatalmas visszalépés a tavalyi "The Last One"-tól. Pierrot addig bökdöste Zola csőrét, míg az értékelése végére biggyesztett "arrogáns"-jelzővel jól le is törte azt. Talán összeszólalkoztak adás előtt és Pierrot így vett elégtételt? Merthogy lehet azt mondani, hogy a "Homelights" szar, s még azt is, hogy Zola "nagyon szerény énekesi képességekkel rendelkezik", de ez a fajta személyeskedés nem élvezhetően feszültté, hanem egyszerűen csak kellemetlenné tette a műsort arra a pár percre.

A zsűri legkeményebb tagjának viszont örömteli pillanatai is voltak, például amikor 10 ponttal jutalmazta a két nagy zsűri- és közönségfavoritot. Szabó Ádám sablonos szerelmi évődése és Boggie óriási világfájdalma Rúzsa Magdinak és Rákay Philipnek is ért annyit, hogy Bécsbe küldjék valamelyiket (Csiszár utóbbira csak 8-at adott). Mindkét előadó 47 ponttal került az első helyre, hiszen nemcsak a zsűri, de a nézők is ugyanannyi pontszámmal (9) honorálták őket. Ez a fordulat máris izgalmasabbá tette a második középdöntőt, hiszen akkor majd megtudjuk, ér-e ennyit a nézőknek az ugyancsak zsűrifavorit Wolf Kati, Oláh Gergő és a Passed, akik egyébként személyes kedvenceim is egyben.

Egyébként sokan vannak azon a véleményen, hogy Szabó Ádám és Boggie dala "tipikusan Eurovíziós tingli-tangli", ami pont ezért működhet. Na most. Panaszkodunk, hogy az Eurovízió zeneileg elértéktelenedett és kb. annyit ér szakmailag, mint egy zsíros kenyér a Costes étteremben, de ugyanazért díjazzuk is? Ha nem akarunk szart látni, akkor ne küldjünk szart! Ha nem akarjuk, hogy a magyar induló szolgáltassa a pisi-kaki szünetet, akkor vállaljunk újra rizikót, ahogyan azt már három éve tesszük és jól is járunk vele. Lehet, hogy Szabó Ádám dalában van egy ív, ami (vigyázat, közhely!) katartikus élményt nyújt a magányos negyvenes nők és fehér hercegről ábrándozó kislányok számára, de ha van a mezőnyben más, innovatív produkció, akkor maradjon Ádám a lejátszón és a szoba magányában, Bécsbe pedig küldjünk egy emlékezetes számot.

És amikor azt mondom, hogy emlékezetes, még csak véletlenül sem a Spoonra gondolok. Tudom, ez egészen elképesztő. Az ő felfutásuk bizonyítja, hogy még mindig nagy médiafogyasztói szerepük van a kamaszlányoknak, viszont az Eurovízió esetében szerencsére már nem ők képezik a célközönséget. (A témában írt szakdolgozatomban is a végére jártam egyébként, az Eurovízió nézőinek többsége a 22 és 32 év közöttiekből áll, akiknek többsége egyébként férfi.) A Bravo hasábjain szocializálódott lánykák tehát nemcsak a jó ízlésre, de az Eurovíziós szereplésünkre is nagy veszélyt jelentenek. Az mondjuk szimpatikus volt tegnap a Spoonban, hogy nem szeretnék magukat tipikus "boy band"-ként definiálni, de a valóságban persze azok, a daluk pedig egy jellegtelen, gyermeteg maszlag, amit most nem Katy Perry képzeletbeli kerti törpéiként, hanem egy az egyben One Direction-imidzsben adtak elő, a magyar zeneiparnak pedig egyetlen szívességet sem tettek. A döntőben a zsűri fogja kiválasztani a legjobb négyet, akik közül majd nekünk kell megszavazni egy győztest. Nagyon remélem, hogy a Spoon nem jut majd lehetőséghez, mert ha igen, akkor az eredmény majdhogynem borítékolható.

Sokak szerint még mindig énekverseny A Dal

Pedig nem az. Oké, ha valaki egyetlen sort sem tud elénekelni hamis hang nélkül, akkor joggal törik meg bennük a bizalmunk, de nem hiába hívják a műsort A Dal-nak. Ha maga az Eurovízió is egy hangverseny lenne, akkor tavaly az Izraelt képviselő Mei Finegold nem az utolsó lett volna az elődöntőben, hanem kvalifikál a döntőbe és meg is nyeri. Szabó Ádám nagyon sok dicséretet kap a tiszta hangja miatt és lehet, hogy kiemelkedik miatta A Dal mezőnyéből, de nem A Dal-ban, hanem Eurovízióban kell gondolkodnunk. És csak hogy továbbmenjek: 2009-ben Hadise úgy kifulladt hastánc közben, hogy az utolsó refrént már a vokalistákra bízta. Negyedik lett, mert mindenkit a dal és a színpadkép érdekelt. Bumm.

A műsort sok kritika érte a zsűri pontozási módszerét illetően, s hogy eloszlassák a tévhiteket(?), miszerint saját vélemény helyett stratégiai lépéseket tükröznek az egymás után leadott pontszámok, ezért most mindenki egyszerre mutatta őket. Nekem az eddigi megoldással sem volt különösebb problémám, hiszen úgyis a zsűri választja ki a végső négyest a döntőben, és hát az új módszer megvalósítása nagyon vontatottra sikerült: a számláló csak akkor megy, ha Tatár Csilla rettentően idegesítő összekötő töltelékkommentárjaival egyenként hagyja jóvá a pontokat, s illúzióink se legyenek afelől, hogy akkor most nem megy stratégiai játék, mert ha megy, akkor ezúttal csak adás előtt. De mondom, nekem ezzel nincs bajom.

Szabó Ádám és Boggie mellett Mujahid Zoli jutott még tovább a döntőbe, majd a Spoon lett a vigaszágas. Tóth Vera tök megalázva érezte magát a közönségszavazás közben, nagyon ment már volna haza, a Pankastic pedig az esélytelenek nyugalmával várta az eredményhirdetést.

Jövő héten jön többek között a nyugatiasan elegáns hangzású Ív (ha Csiszár olvasna, ezt ellopná), az innovatív és különleges Passed, a stúdiófelvételt élőben leéneklő Other Planet és az Eurovíziós veterán Wolf Kati is. Izgalmasabb lesz.

A Dal 2015 - A második középdöntő - Szombaton 20:20-kor az M1 és a Duna World műsorán!