A harmadik elődöntő mind dalaiban, mind pedig látványban lényegesen erősebb volt bármely eddiginél és számomra egyértelműsítette, hogy a Radics-Pápai-Tóth hármasból kerül majd ki két hét múlva a A Dal végső győztese, már ha a zsűri nem akar kicseszni velünk és valamelyikük helyére berakni Kanizsa Ginát vagy Leanderéket.

Tegnap a legnagyobb fail a Soulwave és a "Kalandor" volt. Féltem attól, hogy belefinganak a nullás lisztembe, mivel a kezdetektől fogva hatalmas közönség-favoritok, s ha emiatt lenyomták volna Radics Gigit, Pápai Jocit vagy Tóth Gabit, akkor az este legkellemetlenebb percét okozták volna nekem. Ehelyett maga az előadásuk volt kellemetlen, visszás és nyögve nyelős. A "Kalandor" klipjének hangulatát vártam vissza a színpadra, de helyette egy nagyon izguló és erőtlen énekest kaptam. Egyébként az izgulást mindig felrójuk azoknak, akik izgulnak, pedig egy teljesen természetes emberi dolog, mégis, A Dal-ban nem nagyon engedheti meg magának az ember. Teljes egészében kompromittálhatja az előadást vele, holott csak ott és csak akkor lehet bizonyítani, a következő héten talán már nem lesz rá lehetőség.

A legérthetetlenebb a Couple továbbjutása, na meg az, hogy szerintük a "Vége van" egy energizáló dal. Ezek szerint ami valakinek energizáló, az mást érfelvágásra ösztönöz.

A legnevetségesebb a zsűri. Ez a leggyengébb pontja a műsornak, így pont az egyik legfontosabb elemen bukik az egész. Frenreiszék legalább annyira inkompetensek a versenyzők megítélését illetően, mintha engem megbíznának egy rockmaraton fellépőinek összeállításával. Hát mittudomén. Caramel jól lehordja Sapszon Orsit, majd kisfiús mosollyal megjegyzi, hogy de ő amúgy nagyon szerette még így is, majd felpontozza a mezőny felét, akikkel bevallottan jóbarátok. Both Miki gimis tanárként kötekedik a dalokkal, Zséda csak fotoszintetizál, Frenreisz meg állandóan hülyeségeket beszél. Az pedig továbbra is probléma, hogy nem tudjuk, mi alapján zsűriznek, mert az Eurovízió már nem szempont többé. Nem hittétek, hogy egyszer még visszasírjuk Rákayékat, mi?

A legszükségtelenebb Both Miki nyelvtannáciskodása. Mi ez, egy negyedikes fogalmazás óra? Egy olyan világban, ahol Britney Spears "Oops... I Did It Again"-jét százmilliók éltetik, egyáltalán nem jelenthetne Mikinek problémát többesszám-egyesszám és hasonló marhaságok.

A legunalmasabb, ahogyan meg akarják mondani Tóth Gabinak, hogy ki is ő. Tóth Gabi elsősorban művész, s mint egyik művészt, úgy őt sem illik behatárolni. Miért kellene megalkudnia az emberekkel és élete végéig azon a poprock vonalon mozognia, amivel ismertté vált, csak mert Zséda nem bírja feldolgozni, ha az ember sokszínű? Számtalan énekes kipróbálta már magát több műfajban: Pink alapvetően rocker, de a 2000-es évek elején simán bevállalta a könnyedebb popot, ami már-már az r'n'b határait súrolta; Nicki Minaj rapper, de David Guettával többször is együttműködött, hogy klubslágereket gyártson; Lotfi Begi elektronikában utazik, de belenyúl népzenei motívumokba is, nem is akárhogyan. Tóth Gabi azon kevés magyar énekesek közé tartozik, akik nem a vastagcsabás generikussággal próbálnak bevágódni, hanem tényleg értéket és élményt akarnak nyújtani a zenéjükkel. Egyikőnknek, így a zsűrinek sincs joga ahhoz, hogy határokat szabjon neki. Miért mondanánk nemet új elképzelésekre? Nem akarunk gátat szabni a szórakozásunknak, ez elvégre az Eurovízió. Nagyon jól áll neki az etnopop.

A legnagyobb meglepetés Berkes Olivér és Fedor Kyra voltak. Mivel Olivér a "Seven Seas"-szel tavaly hatalmasat égett, nem tudtam elképzelni, hogyan tudná idén jól előadni a dalát, de sikerült neki. Nemcsak a lángoló zongorával felturbózott színpadkép, hanem az éneke is a helyén volt, ami tényleg meglepő a tavalyi teljesítménye után, bár az a 41 pont kissé túlzás volt. Az imidzsén is változtatott: akkor egy popindián volt, idén meg kőkemény bölcsészpornt tol. Kyra személyisége is inkább élőben jött át. Lelkes és energikus volt, denevérekkel táncolt és nagyot énekelt.

A legegzaktabb előadást Radics Gigi és Pápai Joci nyújtották. Azt hozták, amit elvártunk tőlük, sem többet, sem kevesebbet, mindketten teljes és korrekt előadással érkeztek, a hangi adottságaik pedig megkérdőjelezhetetlenek. Gigi egyébként egyértelmű zsűrikedvenc lett, hiszen amellett, hogy rekord magas pontszámot kapott, Frenreiszék véleményezéséből ki lehetett hallani, hogy nagy valószínűséggel az ő győzelmét várják. Az utóbbi két évben egyébként is az kapta a legtöbb pontot a zsűritől a válogatókban, aki később a versenyt is megnyerte, szóval go figure.

A legnagyobb élményt Tóth Gabi és a "Hosszú idők" adta, ami akármennyire is megosztó, nagyon újszerű, egyedi és különleges is egyben. Gabi egyik nagy erőssége, hogy ösztönös előadó, az érzelmeit akadályok nélkül közvetíti. Emiatt a kisugárzása is erős kölcsönhatásban van a dallal, a lebilincselő előadásmód, a szó legjobb értelmében vett szokatlan táncmozdulatok pedig csak növelik a színvonalat és ez már csak jobb lesz. A dal műfaját tekintve magyar elektronikus etnopop, így egy még nem tapasztalt élményt adna a nemzetközi közönségnek is.

Ez volt az utolsó válogató, az elsőről itt, a másodikról pedig itt olvashatjátok a könyörtelenségemet. További Eurovíziós bejegyzésekért látogassatok el az EuroFaktorra!

A Dal 2017 - Ki képviseljen minket Kijevben? - Elődöntők jövő hét pénteken és szombaton a Duna műsorán!

PS.: Pflum Orsit az Eurovízióra!