Ez pedig egy hatalmas WTF, mert így az egész műsor elvesztette az élét, tartalmilag is rettenetesen visszaesett és súlya is csak azért van még, mert tudjuk, hogy a nyertese csak kimegy majd Kijevbe, még ha erről egy mukkot sem akarnak mondani. Az "Eurovízió" szó egyszer sem hangzott el a műsorban, csak a vloggeres felhívásnál mondtak valamit egy nemzetközi dalversenyről meg Kijevről, ami egyrészt a kommunikáció elsődleges szabályának megy szembe, vagyis hogy az legyen tiszta és egyenes, a nézőt ne hagyja magára a kérdéssel, hogy most mégis milyen nemzetközi dalversenyről hablatyolnak ezek, másrészt pedig az Eurovízió totális ignorálása egyenlő a néző hülyére vételével. A Dal mint brand nem működik az Eurovízió nélkül, hiszen eleve azért hozták létre, hogy az lesz a mindenkori magyar Eurovíziós induló ellő verme. Eurovízió nélkül nem tiszta a műsor szándéka és célja, mint ahogy az sem, hogy miért küzdenek a versenyzők, s egyértelmű titulusa sincs a győztesnek. Keressük azt a dalt, amit majd az egész ország dúdolhat... wow. Ennél még az is jobb lenne, ha MTVA Awards-ot rendeznének a magyar zene díjazására.

Az adás egy maréknyi táncossal nyitott, akik a leggenerikusabb kameraállások mellett jelentéktelen koreográfiával és eszköztárral igyekezték megalapozni a hangulatot, hogy most bizony érezze mindenki jól magát, ez egy kurva komoly showműsor, fancy meg glamúr. Közben felkonferálták az est versenyzőit is: ki a színpadon vonult fel, ki pedig a stúdió másik szegletében táncolt és mímelt jókedvet, mint a keletszláv popkultúra legnemesebbjei a legendás orosz újévi tévés egészestésekben. A Dal szerkesztői sohasem tudták úgy megnyitni az adásokat, hogy ne boruljon a néző máris az elején a tenyerébe, s amikor a zsűriztetés szempontjából teljesen alkalmatlan Frenreisz Károly, Zséda, Caramel és Both Miklós akkora felhajtást kap, hogy a plafonról emelik le őket a színpadra, akkor tudod, hogy ezt a két órát full kreténben fogják előtted elnyomni. Így is lett.

Akár önköltséges a színpadkép, akár nem, egy előadó nem engedheti meg magának, hogy ne a maximumot hozza, mert egyetlen egy alkalma van arra, hogy bizonyítson. Ennek értelmében nem tudni, hogyan gondolhatta Henderson Dávid vagy Calidora, hogy az egyébként dinamikus számuk alatt elég a színpad közepén állni és néha bevágni valami hú de érzem én ezt gyerekek mozdulatot. A televízió audiovizuális eszköz, nem elég csak énekelni, elő is kell adni a dalt, bár Freddie óta tudjuk, hogy nem feltétlenül kell előadóművészet ahhoz, hogy valaki megnyerje a műsort. Meg ez a folytonos izgalom. Persze, mit tudom én, milyen színpadon állni, de amikor Benji izzadásig, Calidora meg némulásig izgul, akkor a néző is felteszi a kérdést: bírná ez a szegény gyerek az Eurovíziós felhajtást? A Dal stúdiója annyira kicsi, hogy még izgulni sem lehet benne rendesen, az Eurovízió helyszínén meg legalább tízezer ember szegezi a tekintetét az énekesre, az otthon ülő kétszáz millióról nem is beszélve.

Ami a kisfilmeket illeti, látható a szerkesztői akarat valami jobb megalkotására, de ez így még mindig kevés. Sőt, irreleváns. Az énekesek arról beszélnek, hogy mi a dal mondanivalója, ami tök üres beszéd, mert úgyis megtalálja minden hallgató azt, amit neki jelent. Ezt már az irodalomórákon sem szerettem. Azt érzek, amit akarok.

Harsányi Levente továbbra is unott és azon gondolkozik adás közben, hogy elzárta-e vajon otthon a gázt, míg Tatár Csillán sem lehet érezni különösebben semmit. Both Miklós úgy cincálgatja a dalszövegeket, mint egy unatkozó nyelvtannáci a 444-es cikkeket, Caramel pedig igyekszik komolyra venni a figurát, Frenreisz Károly jelenléte pedig még mindig akkora kérdőjel egy 2017-es szórakoztató műsorban, mint a légtornász a Rocktenors előadása alatt. Zsédán folyamatosan érezni lehet, hogy tudja, mutatnia kell valamit, ezért igyekszik kipréselni magából az izgatottságot és bármit, amitől relevanciát nyerhet a zsűris pozíciója, ettől pedig a legtöbb megnyilvánulása hiteltelen.

Na de hogy pozitívan zárjam a bejegyzést, mert hát csak jó buli az Eurovízió, a Spoon 21 teljesen készen áll rá, az éneket leszámítva minden tökéletesen működne Kijevben.