Mint minden napi reality (főleg, ha új), úgy a Star Academy első összefoglaló adásából sem igyekeztem messzemenő következtetéseket levonni, nem akartam lehúzni. Úriember vagyok, jóindulatú, általában próbálom megvárni, hogy négy-öt adás alatt feloldódjanak a lakók, s ennyi kb. már elég kell legyen ahhoz, hogy a műsor szándéka, szerkezete és (a szerkesztők által elképzelt) szintje mindenki számára világos legyen. Világos is és az adásokat nézve azt sajnálom legjobban, hogy nem sikerült/tudták/akarták megtartani a Big Brother jogait, mert ha ekkora költségvetésből és energiaráfordítással rendezték volna meg a tesót, s az akadémiásokhoz hasonlóan intelligensebb szereplőkkel valódi stratégiai játékot vittek volna képernyőre vele, amihez ráadásul a magyar reality-történelem egyik, ha nem legpazarabb élettere társul, akkor az brutálisan jó lett volna. Az biztos, hogy a TV2 a Star Academy-vel alternatívát akar nyújtani a ValóVilág mellett, ami eléggé időszerű volt már, csak megint az a bajom, hogy nem a Big Brother-rel teszik. Ahogyan Majka is elmondta, a Star Academy "egy nagy musical", aminek összefoglalóit szolfézsórákkal, csoportos hangfelméréssel, szóval a kívülálló számára eléggé érdektelen szakmázással nyomják tele, így nem tudja felvenni a versenyt a konfliktusokkal teli, a szereplők tényleges életét bemutató, történetileg ütősebb és mozgalmasabb műsorokkal szemben, amilyen egy ValóVilág vagy egy Big Brother. Az összefoglalók meg ugyanúgy szegmensekre vannak bontva, mint a VV-ben, mintha ez lenne az egyetlen módja egy napi összefoglaló leadásának.

Amikor kezd kialakulni egy érdekes beszélgetés és hirtelen lehetőségünk nyílik egy szereplő megismerésére, akkor beeresztik Keresztes Ildikót, aki azzal a lendülettel meg is szakítja az éppen fejlődő sztorivonalat, végigsírja a házat a gégegyulladásával, a műsorvezetőkhöz hasonlóan odaszúr egyet a ValóVilág-nak ("fotómodell tangában? ja ez nem az a műsor" bitch, please), aztán elkezd mesélni az ének erejéről. És ezzel az a legnagyobb gond, hogy mindezt főműsoridőben teszi, nem pedig vasárnap délután. A Star Academy high class akar lenni, nagyon értéket akar mutatni, de közben semmit nem kapunk a lakókból, mert A) telepakolják az összefoglalókat személyi edzéssel (most komolyan minden hétköznap ezzel nyitnak majd?) meg különféle órákkal, teljesen érdektelen zsűris elbeszélgetésekkel és celebvizitekkel, B) nem is akarnak mutatni magukból semmit, mert B1) talán nem is annyira érdekesek. Ezek a lakók nem bírják el a főműsoridőt. Elképzelhető, hogy nem is akartak beköltözni egy kamerákkal teli házba, nem akarták kiadni magukat az egész országnak. Ők csak énekelni szerettek volna szombatonként, de azt nem lehetett, így legyintettek, hogy jól van, akkor beköltözöm. Ez pedig látszik is. Az meg, hogy a nézők mellett nekik is ki kell szavazniuk valakit, mindenkit padlóra vágott, ami tovább rontotta az élvezetet. Mint Barbi mondta, ez nem erről szól, ő csak énekelni akar. Nem is lehetett könnyű dolga egy tucatnyi zombi közül kiválasztani, hogy melyikkel van baja, hiszen majdnem mind ugyanolyan.

Csak néhány akadémiás élvezi az összeköltözést és nem kezeli úgy mint szükséges rosszat. Ők a reality-karakterek. Illés Adrián, Jencsmenik Arnold, Pádár Alexandra, Ossó Balázs és Szűcs Randy izgalmasak és szórakoztatóak, de öt a tizenhatból nyilván nem fog milliókat rányalatni a produkcióra.

(ps: na nem mintha a főcímen múlna bármi is, de nem lehetne egyszer kreatívakra bízni a dolgot, akiket nem Hien egyik videoklipje ihlet, hanem a nemzetközi gyakorlat?)