A Dal 2017 második válogatójában a zsűri újra elindította a benyalás magasiskoláját, amivel annyira ciki dolgokat próbált elhitetni a versenyzőkkel, amik nem igazak. A Peet Project például annyira nemzetközi, Amerikát és Karib-tengert látott formáció, hogy még egyetlen ismerősöm sem hallott róluk. Tóth Andi "simán" világsztár lehetne, mert olyan "durván jó" hangja van, de Szabó Ádám is olyan szinten énekel, amilyen szinten nemzetközileg is csak kevesen. Chase külseje mellett nem lehet elmenni szó nélkül, a szépségéből fakad az ereje, Kanizsa Gina zsenialitásától pedig eláll az ember lélegzete, fel is kell pontozni gyorsan.

Frenreisz Károly inputjai teljesen hasztalanok. Dicséri a zenészek ritmusérzékét (lol), örül, hogy az énekesek szeretnek énekelni (wtf), szerinte minden klassz és állandóan a zene fontosságáról beszél (duh). Zséda olyan, mintha mindig zavarban lenne, Caramel pedig továbbra is fontoskodni és komolykodni próbál úgy, hogy a neki nem tetsző dalokra is ad legalább 8 pontot.

Azt, hogy ez a zsűri inkompatibilis, nemcsak az egymás közti kémia teljes hiánya, a mesterkéltség és az agyukban tomboló, Eurovíziót illető totális homály mutatja meg, hanem a hiteltelenség is. Kanizsa Gina egy kedves csaj, visszafogott és érzéki, de (vagy inkább tehát) nem szórakoztató. A "Fall Like Rain" meg amúgy is egy hatalmas "Kiss Like A Rose" koppintás. Caramel nem tudott megszólalni utána, a végén a maximális 10 ponttal értékelte a dalt és a másik három zsűritag is 9 pontokat dobott az énekesnőhöz, de a nézők csak 5-öt, tehát nem akarnak két hét múlva is bealudni. Ezután Szabó Ádám dala a maga 8 pontjával egyértelműen közönség-favorit lett, de a zsűri egyértelműen lepontozta. Persze, simán előfordul, hogy négy ember véleménye szöges ellentétben áll másik kétezer véleményével, de ez a zsűris dolog az Eurovízión is problémát jelent. Szabó Ádám és Kanizsa Gina példája tökéletesen megmutatja, hogy a "szakmai" zsűri sok esetben csak arra jó, hogy akadályozza a nézők szórakozását és önjelölt véleményformálókként pirítson rájuk pontjaikkal, hogy nektek úgysincs fingotok a zenéről, majd mi megmondjuk, mit kell dúdolni. Na de kinek csináljátok a műsort? Magatoknak vagy a nézőknek? Eurovíziós berkekben már felmerült, hogy Kijevben talán csökkentik majd a zsűri befolyását, ezen pedig A Dal-nál is el kellene gondolkodni.

S ha már pirítás. A versenyzők ne viselkedjenek úgy, mintha tehetségkutatóban lennének. Amellett, hogy képtelenek egy kérdésre válaszolni összetett mondatokban, még mindig úgy meg vannak szeppenve, mint egy határon túli faluból a Megasztár 1 castingjára érkező lányka. Aztán kit érdekel, ha a zsűri letolja a dalotokat? Nem kell meghunyászkodni. Elvileg mindannyian hivatásosak és tehetségesek vagytok, a zsűri kritikáját mosollyal el kell fogadni azt kész, nem kell még magatoknak is legitimmé tenni. Ha átmentek Tóth Andiba, hogy hát igen, nem volt az előadásom a legjobb, a zsűri kritikája jogos, majd legközelebb megpróbálom máshogy, ahogyan a zsűri akarja, azzal máris elhessegetitek azokat a nézői szavazatokat, amik esetleg rátok mentek volna, mert hát miért higgyen a néző bennetek, ha ti nem hisztek magatokban? Inkább a jól éreztem magam és örülök, hogy itt lehetek-vonalon kellene mozogni, a magyarázkodással csak mélyül alattatok a gödör. Az, hogy Zséda vagy Frenreisz mit gondol, minket, mint nézőket, egyáltalán nem érdekel. Szabó Ádám sem azért kapott 8 pontot tőlünk, mert annyira egyezne a véleményünk Caramelékkel.

Sőt, a zsűri ellentmondásos is, mert rohadtul rámegy az énektudásra és lepontozta azt a Mujahid Zolit, aki a teljes mezőny felét leradírozta azzal a mozgó zongorával, na meg az énektudásával.

Az előadások egyébként unalmasak voltak. Alig van olyan énekes, aki be tudja tölteni a színpadot, s aki eleve elő tud adni. Mindenki egy helyben áll vagy vergődik, s ha valaki fogad maga mellé táncosokat, akkor 90% rá az esély, hogy azok balettesek lesznek. Eddig ér a kreativitás, csak tegnap három énekesnél láthattunk háttérben hánykolódó, az énekestől teljesen függetlenül működő, out-of-place balett táncosokat.

Tóth Andi be akarta bizonyítani, hogy mekkora rocker és igaza is van: semmi sem ordít rockot hangosabban, mint egy pasztellrózsákkal díszített fehér ruha és csillámokkal megszórt halvány lilára sminkelt szempár. A Mrs. Columbo-nak nagyon jól áll a stílusváltás, bár vártam, hogy Dorina lelökje magáról azt a szatyrot és legyen valami big reveal. AnnaElza és Kása Juli előadása nagyon erősen kezdett, Juli tánca és a zene magával ragadott, de ez az erő hamar alábbhagyott.

Kállay-Saunders András a kedvenc Eurovíziós figurám, a bandájával egyértelműen készen áll az Eurovízióra. Ritka pillanatok egyike, hogy a vokalisták nem rombolták, hanem építették a produkciót, teljesen összhangban voltak Andrással, sőt, még Frenreisz Károly sem mondott hülyeségeket, ami jó dolog, bár biztos okozott némi kozmikus zavart a csillagok állásában.

Szóval A Dal második válogatója sem volt szórakoztató. A tabella bemutatása még most sem megy, állandóan keresik a mikrofonokat, a szerkesztői munka borzalmas, a Star Academy-ben is több természetesség volt, mint ebben, az adás nem gördülékeny, sem pedig a műsorvezetők és a versenyzők közötti interakciók, s Vastag Csaba sem mentett a színvonalon semmit. Ezeket a kameraképeket meg többször megkaptuk, az operatőr biztos imád kikukucskálni díszletek mögül:

- AnnaElza, te hogy vagy most?

- Én a Kása Juli vagyok.

Tatár Csilla nagyon igyekszik, hogy a "Veres Mónika és Nika" elszólását überelje, bless her. Szerintem még nem sikerült, de bőven lesz rá alkalma.

A Dal 2017 - Ki képviselje Magyarországot AZ EUROVÍZIÓN KIJEVBEN? (igen, bizony, oda készülünk, akármennyire is titkolják) - A harmadik válogató jövő szombaton a Duna műsorán!