Vasárnap a Rising Star első döntője ugyanúgy hozta az izgalmakat, mint eddig, így nem csoda, hogy már harmadik alkalommal nyert hetet a nézettségben. Czibi Norbi még mindig kedvenc, Peter Srámek energikus, Heiser Ádám viszont a Rising Star-ral sem ért be a célegyenesbe (mert ugye ezelőtt a Voice-szal próbálkozott).

A Rising Star mostantól döntőkkel jelentkezik, melyeknek számomra legemlékezetesebb pillanatait fogom bejegyzésekbe foglalni. Itt van máris Peter Srámek, akinek olcsósítása tovább folytatódik. A Jimmy-nóták után most Karel Gottot vették elő, akinek kontinentális slágerével sikerült elhozni a falunapok hangulatát a stúdióba. A zsűri valamiért teljesen elájult az előadástól, Mező Misi valósággal nem tudta elhinni, mekkora világklasszis tehetséggel van dolguk. Az én arcomat viszont semmi sem fojtja jobban facepalmba, mint amikor egy fiatal énekes kínosan ideje múlt dalt kap, amire még a szülei sem buliznak szívesen.

Nyilvánvalóan Gondi Helén a mezőny legerősebb hangja, ám ezúttal több ponton is éreztem, hogy a fülemnek most jobban esne egy kis relax-zene. Az énekét szeretném hallani, nem pedig az ordítását. Bár könnyen lehet, hogy az éppen meggyengült, édesanyja halálát újraélő lelkének őszinteségéből adódott ez a fajta vokális kivetkőzés, amit tapasztalhattunk.

Udvarias Anna továbbra sem tud átvedleni popsztárrá, Czibi Norbiban már kezdi felütni a fejét a túlértékeltség önbizalmat (és várhatóan elszárnyalást) adó érzése, a Sárközi-testvérek egyre jobban lejtenek a felejthetőség homályába, Kovács Gyopár pedig az istenért sem akar megnyílni. Fogalmam sincs, ki ő.

A tehetségkutatók koreográfiáira eddig az RTL Klub helyezett nagy hangsúlyt. Míg 2010-ben a Megasztár 5 énekesei végig betonba öntve próbálták kirobbantani az éterbe az aktuális csillagdalt, addig az X-Faktor első évados döntősei a színpad minden négyzetméterét betöltötték. Na most a Rising Star már a Commenten is kivesézett nyitóprodukciója rácáfolt minderre és így (vigyázat, drámai kijelentések következnek) a magyar tehetségkutatók történelmének egyik, ha nem a legötletesebb színpadi megoldását láthattuk.

Viszont az előadások előtti, Ördög Nórával folytatott bájcsevejek témáját fel kell turbózni sokaknál, mert mindig csak azt tudhatjuk meg, hogy a közönség szeretete fontos, a barátok szeretete rengeteg erőt ad, mindenki az életéért küzd, na meg a családjáért. Ez uncsi és semmitmondó. Ha valakinek nincs egyénisége és szürke interjúalany, akkor kreálni kell rá valamit, hogy színesítsük. A zuhany meg nem elég.

Az est legmagasabb százalékát Püspökladány sztárja, Czibi Norbi kapta. Egy százalékkal maradt le tőle Gondi Helén, majd a jócskán túlértékelt Peter Srámek lett a harmadik. Palmer Izsák bolondozása, Singh Viki erotikája, Fehérvári Gábor vagánysága és Ádám Krisztián bájolgása is 70+ százalékot ért, amivel elkerülték, hogy a veszélyzónában ülve feszengjék végig a műsort. Heiser Ádám kapta a legkevesebb szavazatot, így biztos párbajozóként ellenfelet kellett választania a rajta kívül még négy százalékszegény énekes közül. Ha Ádám józan és taktikus, akkor Sárköziéket hívja ki, hiszen öt százaléknyi különbség volt köztük, ám inkább tökös akart lenni és Szén Alexandrát vállalta be. Így viszont távoznia is kellett.

Heiser Ádám a mezőny egyetlen ripacsaként próbált eladni egy olyan mesterségesen előállított karaktert egy olyan torzított énekhanggal, ami a legutolsó kötőszövetet is szétszaggatta a hallójárataimban, a jó ízlésben okozott károkról már nem is beszélve. Persze lehetett volna ő ilyen, ha el tudta volna hitetni a nézőkkel. De nem tudta. (A ruhája legalább jó volt.)

Rising Star - Minden vasárnap élőben a TV2-n!