A Rising Star legutóbbi, egész estés adása mindenképpen méltó ellenfele volt az X-Faktor-nak, hiszen vasárnap kegyetlenül egymásnak rontott a két csillámporos szörnyeteg. Míg az RTL Klubon győztest választottak, addig a TV2 tehetségei a karácsony alkalmából barátaiknak és családtagjaiknak énekeltek, valamint visszatért az öt vigaszágas is, akik második esélyt kaptak a döntőbe jutásra. (A vigaszágas részről viszont egy part two-ban fogok írni, ez legyen most egy vegytiszta döntő-kritika.)

Felfedeztem a legnagyobb hátrányt, ami Peter Srámek szerepeltetésével jár: a szlovák anyanyelvű srác miatt Feke Pálnak lassabban kéne beszélnie magyarul, legalábbis zsűritársai szerint. Viszont ha minél inkább lassítanánk a rizsáját, akkor annál több ideig kellene elviselnünk őt a képernyőn, ez pedig felérne egyfajta kínzással is. Szóval Peter, tanulj meg magyarul, de gyorsan! A "Jégszív" egyébként egy tipikus tehetségkutatós dal, amit Rúzsa Magdi óta senki sem tudott még normálisan elénekelni, így Peter sem, de a nézők szerint elég volt ez a falemeléshez.

Kovács Gyopár rettentően hamis volt, így tegnap én is kiálltam a háta mögül, s még magam sem hittem el, hogy ki mögé álltam be: Szén Alexandra mögé, akin érződött, hogy szívből énekli a dalt és még jól is áll neki (nem úgy, mint a párbajdal, jézus). A zsűri viszont pont most szavazta le őt, három-egy arányban.

Palmer Izsák öt adás alatt csak egyszer bizonyította nekem, hogy van hangja is. Ez múlt héten történt, nem pedig most, hiszen semmiképpen sem nevezném meggyőzőnek a vodkaszólamait. A vodkaszólam nálam minden egyes nyakkiereztetős nyújtott sikolyt/ordibálással egybekötött torokköszörülést jelent, amit a hozzám hasonló mély orgánumú emberek generálnak jó pár tömény elfogyasztása után éneklés címszó alatt. Na valami ilyesmit művelt ő is a színpadon, így azon gondolkodtam, hogy mekkora mákja van az egyéniségével. Ugyanis igyekszik hozni a pimasz és provokatív karaktert, ami kifizetődni látszik neki, így az ordibálás talán még bele is fér. Mindenesetre kompenzál a karakterével. Egyelőre.

Gondi Helénnek viszont semmivel sem kell kompenzálnia. Ez a nő az egyik, ha nem a legjobb dolog, ami a Rising Star-ral történhetett. Folyamatosan növeli mind a verseny, mind pedig a saját nívóját, egyszerűen el kell jutnia a fináléig. A produkciójának elején azt gondoltam, hogy még Mariah Carey-nél is jobban énekel, majd jött egy malőr, ami az előadás egynegyedét magával rántotta és jócskán megijesztett. Az, hogy mi történt pontosan, nem derült ki. Elvileg technikai hiba, de nagyon úgy tűnt, hogy egyszerűen csak elnézte a szöveget.

Fehérvári Gábornak végérvényesen sikerült levetkőznie a "zuhanyzós fiú" jelzőt, hiszen kisfilmjében a nagymamát látogatta meg, akinél végre kiengedhetett és többször elsírta magát. Tudjátok, vannak azok a kisfilmek (nem feltétlenül a Rising Star-ban, hanem en bloc), amikor érződik, hogy a szerkesztő rászólt a delikvensre, hogy "Karcsi, egy kicsit több átéléssel mesélj nekünk édesapád haláláról" vagy hogy "Valika, sírás nélkül nem lesz jó, adunk könnyeztetőt". Na Gábornál most elhiszem, hogy semmi ilyen nem történt, sőt, egyenesen meghatott az egész. A kirakatfiúból végre kirobbantották a valós, komolyan vehető emberi lényt. Köszönjük!

Az adás végére Sárközi Lili és Józsi került kihívó pozícióba, hiszen ők kapták a legkevesebb százalékot. Teszem hozzá, megérdemelten, hiszen hétről-hétre egyre jelentéktelenebbé váltak. Oké, persze, egy nagyon szép lány és egy aranyos kisöcs, akik testvérek, egymással zenélnek, együtt vannak jóban-rosszban, de ez az egész karakterfestés itt megáll és már nem lehet tovább színezni. Szegény Józsi pedig már énekelni is próbált, de hát annál még egy sivatagi teve is előrébb vitte volna a produkciót.

A veszélyzónában Ádám Krisztián, Kovács Gyopár és Szén Alexandra közül kellett párbajellenfelet választaniuk, s utóbbit nevezték meg. Alexandra másodjára párbajozott, s ezután holt biztos, hogy sohasem fogják kihívni őt még egyszer, hiszen csakúgy, mint múlt héten Heiser Ádámot, úgy Sárköziéket is kiejtette 72-79 százalékarányban.

Nem vagyok alkoholista, tehát semmiképpen sem szeretnék magamról olyan képet festeni, mint akinek arca minden buliban ádáz küzdelmet vív a gravitációval, de ejnye már, Majka. Ugyanúgy viselkedsz, mint én, amikor már kezd a fejembe szállni az aktuális szesz. Ide-oda mozogsz, nem találod a szemkontaktust (nem nézel a kamerába, amikor kell), s ugyanúgy próbálsz koncentrációt színlelni, mint én: felszegett fejjel és hunyorított szemmel (próbáltam visszakeresni, de nem találtam, sorry). Te is bevallottad, hogy hörpintesz egy kicsit adás előtt, de ha már a bátorságot folyékony formában keresed, akkor ne az üvegből, hanem magadból merítsd!

Az ellensúlyozást is el lehetett volna sajátítani, amikor még működött a Feke-féle bullshit generátor, de jobb később, mint soha. Gondi Helén karácsonyi produkciója után Majka kifejezte, mennyire reménykedett abban, hogy megússza az adást ünnepi giccs nélkül. Na erről a balansztartásról beszélek és várom a folytatásban is. Meg kell találni a közös hangot minden nézővel! Ha egy szubjektív dologról A-t mondunk, akkor mindig legyen valaki, aki B-t mond. Ha pedig senki sincs, aki B-t mondhatna, akkor inkább hagyjuk az A-t is. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha Mező Misi még egyszer azt mondja egy énekesnek, hogy ne magának köszönje a sikert, hanem az istennek, akkor Pásztor Anna legyen ott és ellenkezzen, hogy na de mégis magának köszönje már... Szóval értitek. (Ja, a hangtechnikával és a vágásokkal meg óvatosan!)

Rising Star - Minden vasárnap élőben a TV2-n!