Bizonyára mindenkiben felmerül a kérdés, miután megnézett egy paranormális jelenségekkel foglalkozó dokureality-t, hogy vajon most mi a fenét láttam? Igaz vagy sem? S hol van már Freddy Krueger?

Nos. Ezek a műsorok szinte minden képkockával elárulják magukat. A stáb mindig jókor forgat jó helyen, a szellemek is mindig készségesen állnak rendelkezésükre a tizenöt perces hírnév reményében, a reakciók pedig minden műsorban olyanok, mintha egyetlen dramaturg írná őket. De legyünk őszinték, még csak a szellemek megnyilvánulásain sem változtatnak sokat, bár ezt magyarázhatjuk egy számukra, egy domináns entitás által előírt protokollal is, nem de?

A túlvilágot legitimálni hivatott műsorokat mindig dokureality-ként adják el, holott gyakorlatilag scripted reality-k, a forgatókönyvírók pofátlanul bujkálnak a kamera mögött. A Fact or Faked: Paranormal Files című, már elkaszált SyFy-komikum is ilyen, melyben egy hatfős "paranormál-szakértő" csapat igyekszik bebizonyítani, hogy a YouTube bugyraiban fellelhető ufós és szellemes videók hamisak-e vagy sem.

Na most az ilyen műsorokban szereplő "paranormálisan professzionális" csapatok tulajdonképpen amatőr színészekből állnak. A Fact or Faked esetében látszik ez a legjobban, melyben - többek között - egy volt FBI-ügynököt is szerepeltetnek. Mondanom sem kell, hogy a pasas minden bizonnyal akkor volt a Szövetségi Nyomozóiroda alkalmazottja, amikor én a Nedves Kagyló sztriptízbár go-go táncosa Körösnagyharsányon.

A szereplők egymás közti interakciói egyszerűen csak kínosak, minden párbeszéd egy-egy vokális pózerkedés a kameráknak. Sokszor olyan érzésem van, mintha szimplán csak felolvasnának egy szöveget a forgatókönyvből, mindezt úgy, hogy spontaneitásuk hitelessége vetekszik egy B-kategóriás androidéval. Míg a Fact or Faked-ben minden érzelem rendkívül átlátszó és nevetségesen túljátszott, addig a Paranormal State-ben (egy másik szkriptelt szellemvadász bullshit) egyfajta erőltetett komorság és szigor a jellemző, mert hát a földön túli lelkekhez vagy méltón állunk vagy sehogy...

A Fact or Faked komolyan vehetőségén az sem segít, hogy kivétel nélkül rossz minőségű videókat igyekeznek feldolgozni vagy újradolgozni. (S persze minden videó, ami paranormális jelenségekről készül, rossz minőségű.) Könyörgöm, az mit jelentsen, hogy egy 2007-ben készült felvételre ne lehessen úgy ráközelíteni, hogy ne vehessük ki tisztán azt a mexikói repülő boszorkányt? Sőt, egy 2010-es felvételen még a bibircsókot is kifürkészhetjük rajta. Attól pedig, amikor egy ausztrál sellős videót úgy próbáltak utánozni, hogy abszolút irreleváns próbák után jutottak csak el a vidámparkokban dolgozó  hivatásos sellőkig, eldurrant az agyam.

Szellemet tessék, darabja 1500 dollár!

2011-ben felkerült a YouTube-ra egy videó, melyen néhányan a szellemekkel való kapcsolatba lépést elősegíteni hivatott ouija-val akcióztak, sikeresen. Elvileg reagált nekik egy entitás, a gyakorlatban viszont egy damillal mozgatták a mutatót. Így akartak rávilágítani, milyen könnyen hamisítható egy efféle "szellemi" videóanyag.

A Fact or Faked stábja viszont ezt nem tudta, s később kiderült, hogy nekik végül is tök mindegy, utánzat-e vagy sem. John Maas, a producer éppen felvételek után kutatott, amikor rátalált az egyébként egy műsor promócióját elősegítő videóra, s e-mailt írt a készítőnek. Arról nem érdeklődött, hogy a felvétel valódi-e vagy sem, viszont arra kérte, hogy játsszák el újra több átéléssel és használjanak többféle kamera-beállítást, hogy hihetőbbnek tűnjön az egész. Mindezt persze kerek 1500 dollárért. Bár az ajánlat csábító volt, a Rocky Mountain Paranormal Research Society nem adta el lelkét az ördögnek.

Természetesen jó demokrataként döntse el mindenki szabad akaratából, hogy hajlandó-e hinni ezeknek a műsoroknak vagy sem. Én mindenesetre tanultam belőlük néhány dolgot:

• egy labda mindig van a helyszínen, ami magától elgurul
• mindig a legkisebb gyerek a legaktívabb észlelője a szellemeknek
• a családja meg már totál kivan ettől
• mindig a gardróbban és/vagy az emeleten bujkálnak a démonok
• a szellemek mindig lihegnek, susognak, huhognak vagy mély levegőt vesznek(!)
• mindig úgy ütik-verik a falakat, mint a szomszéd a társasházakban
• a szereplők mindig egyszerre kezdenek el klimaxolni és hőhullámokat érezni
• a szellemek csak az operatőrök közérzetét nem befolyásolják
• a helyszínen készített hanganalízisek során a szellemek sosem mondanak egy-két szónál többet (de a "kill" tuti köztük van)
• ha szellemeket tapasztalunk, akkor egy "wow, that was creepy" a minimum

Tehát a tévészellemek is éppen annyit érnek, mint a tévéjósok. Ufók viszont léteznek, ezt sohase feledjük!