Most már minden dal elérhető az interneten, így elindulhat a prekoncepciók gyártása azt a kényes témát illetően, hogy vajon melyik indulóval hozhatjuk haza az Eurovíziót. A bécsi dalfesztiválon, amit májusban rendeznek meg, idén is jelen lesz egy magyar énekes/együttes, ám csak február 28-án derül ki A Dal döntőjében, hogy ki lesz az. Annak ellenére, hogy az MTVA nyílt szándéka a nagynevű énekesek megcélzása volt, a mezőnyben egyedül Tóth Vera és Keresztes Ildikó tűnik országosan elismert előadónak. De persze ez nem baj, hiszen eddig sem kiskirályokkal értünk el szép eredményeket kint (Byealex, 2013; Kállay-Saunders 2014), így a minőség nem annak a függvénye, hogy ki mögött áll nagyobb menedzsment. Főleg, ha végighallgatjuk az idei mezőnyt.

Minden évben elénk dobnak olyan dalokat, amikről ordít, hogy szándékosan komponálták őket a safe zone-ba, a legkisebb rizikót sem vállalva velük. Ilyen Mujahid Zoli és a "Besides You", Wolf Kati és a "Ne engedj el", Magyar Bori és a "Lead Me to Heaven", az MDC és a "Maniac", illetve a Spoon és a "Keep Marching On".

A ti dolgotok, hogy eldöntsétek, vajon melyik dicséretesebb: egy rizikómentes tucatdalt gyártani vagy egy olyan számot, ami ugyan akart valamilyen lenni, de végül semmilyen sem lett, merthogy Olág Gergő és "A tükör előtt", Boggie és a "Wars For Nothing", Bogi és a "World Of Violence", Szabó Ádám és a "Give Me Your Love" (jaj), Dér Heni és az "Ébresztő", a Chances és a "The Night", illetve Keresztes Ildikó és a "Hazád hazám lehet" ilyen. Felejthetőek, unalmasak és kétlem, hogy a dalszövegírójukon kívül más is hisz a bécsi sikerükben.

Éliás Gyulát és a "Run To You"-t, a Fool Moon-t és a "Back To Right"-ot, Szakács Gergőt és az "Ősz utcát", Tóth Verát és a "Gyémánt"-ot, Gájer Bálintot és a "That's How It Goes"-ot, az Other Planetet és az "Untold Story"-t, a Proof of Life-ot és a "Hol a határ"-t, illetve a Karmapolis-t és a "The Time Is Now"-t nem küldeném ki a versenyre, de ettől még mindet rádió-kompatibilisnek tartom, utóbbi kettőt pedig kifejezetten szeretem hallgatni.

A New Level Empire-t tavaly simán kiküldtem volna a "The Last One"-nal, viszont idei daluk, a "Homelights" csak egy perc után indul be, majd hirtelen visszavesz és sohasem teljesedik ki, vagy ha ki is teljesedik, azt is csak zenében. Minden eurovíziós dalnak maximum 3 perc 10 másodpercnek kell lennie, na meg persze élőben is elő kell adni őket, így az élettelenséget senki sem engedheti meg magának.

Úgy tűnik, minimum egy rockbanda minden évben sorba fog majd állni az Eurovízió kapuja előtt, idén a Leander Rising próbálkozik. Bennem semmi rossz érzés nem lenne, ha egyszer majd rockkal dübörögnénk a versenyen, csak éppen még nem hallottam olyat, amilyennel lehetne. A "Lőjetek fel" sem ilyen.

Mint láthatjátok, eléggé leszűkült a mezőny így a sztori végére, ahol azért illene pozitív kritikával zárni. Nos, Kállay-Saunders "Running"-ja után hiába futnak az idei legjobbak, ám ők is képesek az ember fülébe mászni. Ilyen például Péter Barbara és a "Listen To The Universe", melynek refrénjét már első meghallgatás után dúdoltam. Nagyon fontos, hogy emlékezetes dalt küldjünk, hiszen a nézők többsége az elődöntőn fog először szembesülni velük, így csak egyetlen alkalmunk lesz arra, hogy beleégessük a memóriájukba indulónkat, s továbbszavaztassuk őt a döntőbe. A Pankastic "Kicsi a világ, de nagy világ" című autentikus nótájával ugyanazt a rizikót vállalnánk, amit Malmőben Byealex-szel. Nem rossz, de túl alternatív, van bája, de nem ütős, így a sikere megjósolhatatlan. Antal Timi és a "Woke Up This Way" viszont már esélyes lehetne egy döntős kvalifikációra. Akkor lenne szerencsénk vele, ha két-két ballada közé tennék az elődöntőben. A Szécsi-lányok "Our Time"-ja viszont erősebb nála, ez a legkorrektebb popdal idén. Ívet eddig nem ismertem, de nagyon kíváncsi vagyok rá, miként adja elő a "Fire"-t, ahogy Farkas-Jenser Balázs "Liar"-je is érdekel.

Viszont jelen állás szerint a Passedet küldeném ki a "Mesmerize" című dalukkal, amihez egy abszolút ötletes koreográfiát kell társítani. Ahogy hallom, ez a zenei műfaj mostanában nagyot megy a világban, s érdekes is, tényleg meg tud fogni.