Tegnap este láthattuk A Dal második elődöntőjét, mely talán a legrosszabb rémálmomat helyezte kilátásba és az előző adáshoz méltóan további wtf-momentumokat generált. Tatár Csilla például annak ellenére a csatorna legjobb műsorvezetője, hogy továbbra sem tudja irányítás alá helyezni a kommunikációját, Harsányi Levente pedig minden, ami a magas vérnyomásúak nem: egy ember, akit még egy ilyen kiélezett, tempós és feszült munkakörnyezetben is attól kell félteni, hogy nehogy szétfolyjon a kanapén a látszólag alvásba nyúló nyugodtsága és lazasága miatt.

És akkor a produkciók:

1. Chances - "The Night"

A H&M-eladónak öltöztetett vokalistákkal operáló Chances egy zene alól kicsúszott erőtlen énekkel próbálta sínre vinni elektronikus vakvágányát, amiről sok véleményem nincs is. Jellegtelen dal, jellegtelen színpadi jelenlét.

2. Szabó Ádám - "Give Me Your Love"

Hát a zsűri meglehetősen beleállt ebbe a produkcióba. Ádám nemcsak a legtöbb pontot érte el, de Pierrot szerint még magát az Eurovíziót is megnyerné. Na most. Ha egy univerzális baklövés útján tényleg Ádámot küldenénk ki és megnyerné, akkor megfogadom, hogy végigvonulok tangában a Népszínház utcán hajnali egykor. (Na nem a teljes Népszínház utcán, hanem ameddig engednek a tisztességes ottlakók.) Ádám dala az ezredik "lá-lá-lá-LOVE" tucatballada, amivel nemcsak beállnánk a sorba, hanem be is fejeznénk azt a jó eurovíziós szokásunkat, miszerint sohasem küldünk biztonságos produkciót és mindig továbbjutunk a döntőbe. No offense, de Szabó Ádám ezzel a menyétnyúzó szerelmes maszlaggal egy senki a Compact Disco-hoz, ByeAlex-hez vagy Kállay-Saunders Andráshoz képest. Nem azt mondom, hogy nem kvalifikálnánk vele a döntőbe, mert hát láttunk már karón varjút, de nem is lenne jó érzés neki lobogtatni a zászlót, amikor többen is vannak a mezőnyben, akik továbbvinnék a minőségi magyar Eurovíziós kontentet. (Merthogy a verseny kontextusában tényleg beszélhetünk ilyenről, röhögést abbahagy, el se kezd.)

3. Leander Rising - "Lőjetek fel"

Miért kezeli úgy évről-évre A Dal zsűrije a rockzenét, mintha az egy ritkán képviselt műfaj lenne? Épp annyi rockdal szólhatna a műsorban, mint amennyi pop. Oké, a Leander Rising ezzel a dallal inkább ne szóljon sehogyan sem, de magával a műfajjal csodákat lehet művelni (lásd manGa 2010, Lordi 2006).

4. Ív - "Fire"

Nálam az est kedvence volt a különleges szépségű Ív és "nyugatiasan igényes" dala, a "Fire", viszont élőben meg sem közelítette a stúdiófelvétel minőségét. Ami a legjobban feltűnt, az a refrének indokolatlan elnyújtása volt, amivel Ív abszolút elvette az élüket. A középdöntőben mindenesetre újra látni fogjuk, s remélhetőleg összeszedi magát, mert a dal és ő mint jelenség, abszolút működik. (Ja, és ő volt az est kedvence a külföldi rajongóknál is.)

5. Éliás Gyula Jr. feat. Fourtissimo - "Run To You"

Hogy ki volt Éliás Gyula tegnap este? A: egy monostorpályi kocsmába betévedt részeg, ordenáré parasztember, aki dalra fakadt a legújabb Jolly-nótára. Vagy B: egy kőbányai szakmunkás, aki berúgott a haverokkal, s nem érdekelte, hogy a torkán akadt a pultosasszony nyelvpiercingje, ő csak énekelt tovább. Nos, mindkét válasz helyes, hiszen nagyon életidegen módon adta elő ezt az egyébként jó dalt. Arról pedig világosítson már fel valaki, hogy mi köze az Eurovízióhoz annak, hogy Gyulát visszafogadta az asszony? 

6. Pankastic! - "Kicsi a világ, de nagy világ"

A stúdiófelvételen az énekesnő egy különös nyelvjárással(?) énekel, amit érdemes lett volna meghagyni az élő előadás alatt is, tovább növelve vele a dal autentikusságát. Ennek ellenére ez egy értékelhető produkció a maga nemében, de Bécsben persze semmi keresnivalója sincs.

7. Dér Heni - "Ébresztő"

Izgalmas akart lenni, de unalmas maradt. Oda akart szólni, de nem mondott semmit. Látványosnak indult, de semmit sem adott. Kellemetlen volt az egész.

8. New Level Empire - "Homelights"

Zoláék voltak a kedvenceim tavaly, a "The Last One"-nal ki is küldtem volna őket Koppenhágába. Ezúttal a "Homelights" című szerzeményükkel álltak színpadra és minden varázs odaveszett. Csak egy teljes perc után indult be a dal úgy, hogy még csak nem is az ének hozta el a katarzist, a kiteljesedést, hanem a zene. Ez meg egy dalfesztivál. Tehetséges formáció, de ennél sokkal többet tudnak.

9. Oláh Gergő - "A tükör előtt"

"A tükör előtt" egy fájdalmasan sablonos és közhelyes dal, amiről ugyanaz a véleményem, mint Szabó Ádáméról: sorba állós, átlagos, füstje sincs, lángja sincs, s csak a tiszta énekkel emelkedett ki a mezőnyből. Ez viszont nem egy tehetségkutató, hanem egy dalverseny, ahol még ha teljes refréneket is a vokalisták visznek helyetted, mert te már kifogytál a szuszból (lásd Hadise 2009), akkor is jó helyezést érhetsz el, hiszen a dalod jó. Oláh Gergőé meg nem az.

10. Szécsi Saci és Böbe - "Our Time"

Sajnálom, hogy a tavalyihoz hasonlóan ezt a dalt is elcseszték az ikrek. Amellett, hogy hamis és erőtlen kornyikálásba fulladt az egész, egy cseppet sem tűntek vidámnak, sem pedig energikusnak, amit a dal igencsak megkívánt volna. Kár érte.

Az első továbbjutó Szabó Ádám lett, őt pedig Oláh Gergő követte. Ugyanannyi pontszámmal Ív és a Pankastic is középdöntős lett, illetve a holtversenyben lévő Leander Rising és Éliás Gyuláék között a zsűri az utóbbi csapat továbbjutásáról döntött. A nézők hatodikként a New Level Empire-t szavazták tovább, így őket is látjuk majd a középdöntők valamelyikében.

A Dal 2015 - Harmadik elődöntő jövő hét szombaton élőben az M1 és a Duna World műsorán!