A konyhafőnök 2. évad 1. rész - Először is azt várom a műsortól, hogy megtanítsa, miként kell kisütni azt a rohadt csirkemellet, amit nekem már egy teljes hónapja nem sikerül. Mivel elkezdtem komolyabban edzeni, csak fehérjedús kajákat vásárolok (s közben a sírás kerülget, amikor chips helyett zabot kell leemelnem a polcról), de hát nehéz átváltani a tipikus pizzarendelgető agglegény-étrendről az egészséges és tudatos étkezésre, ha a konyhát eddig csak átjáróként használtam.

Viccet félretéve az első évad meglepően pozitív kritikái miatt kezdtem el nézni A konyhafőnök második évadát. A gasztroreality-kkel való kapcsolatom eddig kimerült abban, hogy ha lebetegedtem, akkor rákerestem a Kitchen Nightmare legbotrányosabb adásaira (lásd az Amy's Baking Company-ban forgó részt) és megnéztem őket a YouTube-on. Most viszont eldöntöttem, hogy erősítem a kapcsolatomat a műfajjal, hiszen A konyhafőnök-kel mint magyar gyártású gasztroreality-vel, erre tökéletes alkalmam nyílt.

És nem csalódtam.

A konyhafőnök tényleg egy igényes műsor, nagyon szép képekkel, izgalmas és részletgazdag látvánnyal, modern díszlettel, dinamikus műsorszerkezettel és olyan szereplőkkel, akik minden bizonnyal jobban megnyílnak majd a következő epizódokban.

A műsor arca ezúttal is Fördős Zé, akit még nem láttam bevetésen, de többé-kevésbé azt kaptam, amit sejtettem róla: nem ül szöges dróton a stúdióban, de nem is pacsizik a játékosokkal, ám megvannak az eszközei arra, hogy olyan irányba terelje a sztorit és a játékosok hangulatát, amilyenbe ő (vagy éppen a stáb) szeretné. Ez egyébként elmondható másik két zsűritársára is. A nagybetűs Séf, azaz Bernáth József eleinte egy szociopata informatikus képét keltette bennem, majd ahogy elkezdett interaktálni a játékosokkal, egyre inkább átjött a mentorkodó szakember, aki még spontán is tud lenni. A legtermészetesebb viszont - s tudom, hogy ebben sok tévés blogger vitatkozna most velem - Vajda Pierre ételkritikus, aki abszolút nem kelti annak a merev és odacsapósan szigorú idős embernek a képét, amit hittem, vagy ha majd odacsapósan is szigorú lesz egy ponton, akkor sem hiszem, hogy azt majd kirakatszigornak értelmezem, ahogyan az a Séfnél érződött a játékosok fogadásánál.

A versenyzők rendben vannak. Az adás végeztével nyilván csak azok maradtak meg, akik érdemben hozzátettek az évadnyitány sikeréhez. Kezdjük máris Zsolttal, aki egy lehetetlen produkcióval kreált tökéletes momentumot: az első főzésnél a nagy semmit vitte ki a zsűrinek, holott ugye a kész étellel kellett volna eléjük járulni. A "P-Art-ra vetett hal" [lágy facepalm] viszont csak nem maradt a pulton, hiszen Vajda kiharcolta a kóstolást, így a Séf kanalazott egy keveset Zsolt céklapudingjából is. Jó kis jelenet volt, ahogyan az is, amint a második főzésnél majdnem felgyújtotta a konyhát. Ő még kelleni fog a műsorba, csak úgy, mint a rokonszenves Domi. Ő a fiatal és helyes, pedáns srác, aki minél tovább marad versenyben, annál nagyobb közönségfavorit lehet. Láthatóan a zsűri is kedveli, hiszen igencsak feltette a lécet a többiek előtt, s Vajdáéknak, mint a zsűrinek, akik a szívükön viselik a verseny sorsát, nem is lehet jobb visszaigazolás egy törtető fiatalnál, aki még jól is végzi a dolgát. A hét nyertese viszont Ági lett, aki Domi legnagyobb ellenfele, s ez az adás végére már nyílt titokká vált.

Az a jó, hogy A konyhafőnök abszolút új dolgokat mutat nekem, hiszen csak mostanában kezdek öntudatra ébredni a konyhában, vagy legalábbis igyekszem, egyúttal pedig mainstreammé teszi a főzést (vagy fine diningot) is. Sohasem hallottam még buggyantott tojásról, s életemben először láttam embereket híg tojássárgáját kajálni, a kukorica-textúra pedig épp annyira volt ismeretlen és meghökkentő dolog számomra, mint a mindig elegáns Csaba kék ing-zöld csokornyakkendő kombója. De serceghet tovább az olaj, nekem ez így bejött, a minőségi reality-k pedig nagyon is ráférnek a magyar piacra.

A konyhafőnök 2. évad - Minden hétköznap 18:55-től az RTL Klub műsorán!