Végre megmutatjuk, milyen is a nagy hírű magyar találékonyság, kreativitás és zsenialitás. A világ legnépszerűbb "ki mit tudja", a Got Talent kicsit megkésve ugyan (az első 2007 nyarán kezdődött Angliában), de szombaton végre megérkezett Magyarországra is. A formátumot az RTL Klub egészen idáig a Csillag születik-kel lőtte el, igaz, nagyon szép nézettséget hozva (a második etap a magyar kereskedelmi televíziózás eddigi legnézettebb tehetségkutatója), így valamelyest érthető, hogy ugyanazzal a formátummal dolgoznak, még ha csak a köntöst cserélték is le, illetve az is érthető, hogy mindezt az X-Faktor helyett.

Viszont számos blogger és kommentelő véleménye megegyezik abban, hogy aki már látott legalább egy epizódot bármely ország Got Talent-jéből, az végül is látta az összeset. És ez tényleg így van. A "ki mit tud"-típusú tehetségkutatók minden alkalommal ugyanazt hozzák, gyakorlatilag a franchise minden egyes helyi kiadása ugyanazokra a produkciókra épít (vannak pofátlan egy-az-egyben lenyúlások is), újat csak nagyon kevesen mutatnak (de ha mutatnak, akkor az nagyot üt, ezen kevés ember miatt is tud a show évadokig életben maradni).

A magyar változat első részében viszont nem láttunk felejthetetlent. Először is a miénk is tele van táncosokkal (nem hiszem el, hogy még nem jön ki a könyökünkön). Máris egy magát zumba-oktatónak mondó egyszerű lélekkel kezdtünk, akin Balázs egyből megérezte a vérszagot és elkezdett élcelődni rajta, de hát ezért van ott és ezért volt ott a srác is. Aztán jöttek még fiútáncosok, női táncosok, gyerektáncosok és chippendale-táncosok is, akiken nevettem, de hát nekem minden ilyesfajta férfi sztriptízen nevetnem kell, mert annyira abszurd és bugyuta az egész, meg hát én amúgy is jobban csinálom, miután bevodkázom. Persze továbbjutottak, mert hát legyél akár nő, akár férfi, ha twerkelni tudsz, akkor bizony te vagy a 21. század császára.

Aztán mindig vannak olyanok, akik vulgaritásukkal szeretnének kiemelkedni és azt egy olyan kontextusba helyezni, ahol az meghökkentő és vicces tud lenni, vagy legalább van értelme. Ilyesmivel próbálkozott a bölcsész srác is, akinek kurvára megérte volna valami értékelhetővel előállni, mert azzal az eltés filozófia-diplomával a mekin túl nem fog jutni. Valami értékelhető helyett a Belga egyik dalát szavalta el költői átéléssel, ami nyilván tele volt káromkodással és ilyet még soha sehol az életben nem hallottunk és mindannyian fetrengtünk a röhögéstől.

Az extrém sportolók látványos produkciói is rendszeresen szerepelnek a franchise-ban. Ezúttal bringások és gumiasztalozók jöttek és nekem mint a tériszonyosok nagykövetének hátborzongató volt végignézni a produkcióikat. Meghökkentés, erre mentek, ahogyan a mindenevők-kategória alkesz magyarországi indulója is erre próbált, aki miután mindenkiben hányingert keltett, maga is kiöklendezte az üvegdarabokat a színpadra. Pohárevés, milyen eredeti.

Két énekes kislányt is kaptunk, akik természetesen amiatt voltak érdekesek, mert az egyiket elhagyta az anyukája, a másik meg gondolkodás nélkül képes visszafele beszélni (ami egyébként engem is ledöbbentett, már ha nem volt betanulva, de én most elhiszem, hogy nem). Énekelni nem tudtak.

A nonszensz-darabok pedig megint csak egy külön kategóriát érdemelnek, lásd pulykaaprítás és favágás. Kellenek a filler-figurák is.

Ami engem illett, az RTL túl sokáig várt a Got Talent-tel (jó, oké, Csillag születik-ként volt jelen, de most ettől vonatkoztassunk el), mert ugye 2007 óta megy, így én már azelőtt ráuntam, mielőtt még ötletként sem merült fel a csatorna programjában. Mindezek ellenére abszolút korrekt megvalósítás, RTL-esen profi munka, Sebestyén Balázs és Dombóvári István pedig helyes választás volt (bár az epizód elején csak a formalitás kedvéért kiírhatták volna a nevüket a képernyő aljára, ha már nem mutatkoztak be). Ami viszont a legnagyobb pozitívum (és ezt úgy mondom, hogy a Sztárban sztár legújabb évadát még nem láttam), hogy régen találkoztam magyar műsorban ilyen természetes zsűrivel. Nincsen tóthgabis túljátszás, nincsen nagyferós megmondóemberkedés erőltetetten, nincsen fekepalis balfaszkodás, nincsen szikorasemjénes elvarázsoltság, hanem négy valódi ember köszön vissza a képernyőről rád és nem mennek az agyadra. Tegyük a szívünkre a kezünket, ez azért elég nagy teljesítmény, na. Továbbá azzal sem értek egyet, hogy Linczényi Márkó egy megosztó figura lenne. Mert hát ezt a jelzőt mindig arra aggatjuk, akit valójában az egész ország rühell, csak ezt ugye nem jó pr kimondani. Nem hiszem, hogy Márkó ebbe a kategóriába tartozna. Horgas Eszternél azt értékeltem a leginkább, amikor egy kis intellektuális filozofálást indított el a mai világ megugrott ingerküszöbéről, Kovács Patrícia pedig remélhetőleg mindig ilyen őszinte marad majd. Végre egy zsűri, ami nem hülye. Csuja Imrénél éreztem csak, hogy karaktert akarnak hozni vele. Az a helyzet, hogy néha minden itthoni műsorban bevetnek egy jómagyaremberkedést. Ez azt jelenti, hogy egy szereplő átmegy pörköltfőzősbe, vagyis igazihazaiba, mintha imponálni szeretne a vidéki nézőknek, akik faluról bámulják a nagy pesti tévét. Ezt ideje lenne már elfeledni, nem Kunburgonyáson készül a műsor és már Kunburgonyáson sem esküszik mindenki a vaskos zsíros szalonnára.

Hungary's Got Talent - Minden szombaton 20:00-tól az RTL Klub műsorán!