Habár nagyon erős a mezőny, a második elődöntő lényegesen gyengébb volt az elsőnél, amiben Freddie is továbbjutott, de még így is jórészt szórakoztatóak voltak. Ehhez persze el kell tekintenünk a szlovén country zenére jódlizó énekesnőtől és a faluszéli összeborulóst éneklő nyolcvanas évekbe visszateleportált lengyel kalózkapitánytól, na meg a svájci Rykkától, aki eleinte csak füstölt (tök innovatív megoldás volt), majd végül be is égett. Az erőtlenség mellett úgy hajlongott fel-alá, mint amikor tanévnyitón rám jött a hasmenés, de még ki kellett várni a marha igazgató hosszú és unalmas beszédét.

Ciprus után Fehéroroszország is elővette a farkasokat, bár Ivan nem ügetett velük, hanem csak meztelenül simogatta őket, kimaxolva a creep-o-metert. A nagy hughjackmankedés közben széthologrammozta a színpadot, tök feleslegesen vetítettek mellé még egy éneklő alakot, illetve az előadás végén egy kisbabát. Miért is? Aztán végig úgy meresztette a szemeit, mintha egy közeli völgyből rárontott kannibál törzs húzta volna a szeme előtt nyársra a csaját. A kamerába kacsintgatás meg olyan dolog, ami Sakis Rouvas-on (Görögország 2004-es és 2009-es képviselője) kívül nem sok mindenkinek áll jól, inkább csak visszataszító.

A Bulgáriát képviselő Poli Genova ruhája megérdemelné az idei Barbara Dex-díjat, amit évente megszavaznak a legrosszabb fellépőruhát viselő énekesnek. Nemhogy elveszett benne Poli, de amikor kigyulladtak rajta a fények, inkább hasonlítottak egy földönkívüli gombavírus pusztítására. Az "If Love Was A Crime" egy meglehetősen nyitott és őszinte dal, ezért Poli frizura-választása sem volt a legjobb döntés, alig lehetett a fél arcára belógó haja miatt felvenni vele a szemkontaktust. A vokalistáknak pedig nem csak a produkció utolsó tíz másodpercében kellett volna színpadra lépniük, mert csak hiányérzetem támadt az első x másodpercre, amikor Poli egyedül volt. Viszont örülök a továbbjutásának, hiszen 2011-ben is képviselte már Bulgáriát, akkor nem kvalifikált a döntőbe.

Albánia, Írország és Szerbia abszolút nem maradt emlékezetes, bár jó volt látni, hogy utóbbi énekesnője levetkőzte a videoklipben ráaggatott Amy Winehouse-imidzset. A macedón Kaliopinak pedig nem sikerült fenntartani saját imidzsét. A hangi adottsága, ami 2012-ben a bakui versenyen izgalmassá tette, most elbuktatta, mert fel akarta húzni a maximumra és nem sikerült, én csak vergődő hangszálok jajveszékelését hallottam.

Aminata Savadogo a legjobb dolog, ami a lett Eurovízióval valaha is történhetett, ugyanis ő a "Heartbeats" szerzője, amit Justs újítás nélkül, a lett nemzeti döntőben látotthoz hasonlóan adott elő. Ugyanolyan korrekt volt, mint a dán Lighthouse X vagy a litván Donny Montell. Az már nyilvánvaló, hogy az ausztrál Dami Im és a "Sound Of Silence" lesz a legsikeresebb popballada idén, s ezt a műfajt ilyen modern vizuális effektekkel még sohasem segítették ennyire.

"Az est legjobbja" címet mégis másnak adnám, de kinek? Jamala és dala, amit a második világháborús krími orosz invázió ihletett, tipikusan libabőröztető volt. Agnete jégverése még annak ellenére is az egyik legerősebb produkció volt, hogy kiesett. Persze, ezt a dalt meg kell szokni, mert a rerfrén mindig ritmust vált, így elsőre én sem fedeztem fel, hogy pont ezért különleges és egyedi, egy igazi szokatlan újdonság. Nem vagyok epilepsziás, de még én is rohamközeli állapotba kerültem a harmadik kedvencem fényshow-ja közben. A grúz Nika Kocharov és a Young Georgian Lolitaz indie rockja nem az a műfaj, amiért különösebben odalennék, viszont az Eurovízión ritkán hallani, főleg ilyen jól.

Eurovíziós Dalfesztivál 2016 Stockholm - Döntő ma este 21:00-kor a Duna műsorán!