A Rising Star vasárnapi adását Majka kezdte zenei pályájának legjelentősebb darabjaival, s itt meg is látszott, hogy utoljára kamaszkoromban hallgattam magyar zenét, mert csak a Kiszavazóshow-t és a Tündi-bündit ismertem fel. Ezeket egy korrekt és vizuálisan találékony intróba gyúrták, ami után Majka és Ördög Nóra kötelező és kölcsönös poénpasszolgatása sem hatott erőltetettnek. Igaz, Majka mondandójára még mindig erősen figyelni kell néha és preferálnám, ha inkább a kamerába nézne, s nem pedig össze-vissza, miközben Nóri beszél, de be kell látni, ők ketten tényleg működnek. Meg egyébként is, ha műsorvezetőkről van szó, akkor a TV2 az esetek többségében jól összefőzi, amije van (persze mindez csak akkor igaz, ha kivesszük a főzetből Berki Krisztiánt és szép íveléssel belevágjuk a konyhamalacba). Akármennyire hihetetlen, Ördög Nóra talán ebben a műsorban talált önmagára, hiszen láthatóan otthonosabban és természetesebben viselkedik, mint az X-Faktor-ban.

Feke Pálnak esélyt adtak arra, hogy reagáljon a travibotrányát követő össznépi késélezésre (túl sok konyhai hasonlattal dolgozom, ideje rendelni egy pizzát). Lényegében elmondta, hogy kritikája nem a melegeknek szólt, csupán egy olcsó bohózatnak vélte a női ruhába bújt jelentkezőt. Mi meg reméljük, tanult az esetből, s ha ezután elutasít valamit, akkor azt meg is tudja majd magyarázni, s nem fog kapálózni, ordítani és megnyilvánulásaiban egy stroke-ot kapott bazári majomra hasonlítani. Nemcsak az ő feje ég (s az még a kisebb gond lenne), hanem a stábé is, s nem kéne máris az elején elidegeníteni az emberektől ezt a falemelősdit.

Tizenketten versenyeztek, akik közül a nézők három játékos nótáját nem húzták 70%-ig, szó szerint. Persze mindhárman brutálisan hallgathatatlanok voltak. Édelmann Szófiáról konkrétan egy részeg mélyvidéki tinicsaj (no offense, faluról jöttem én is) jutott eszembe, aki a söröskorsót a faasztalhoz csapkodva üvölt torka szakadtából éneklés címszó alatt. Utána meg ordítja jó öblösen szemgolyóit két irányba meresztve, hogy "Gyere már Pista, jáccunk flippert!"

Hármukon kívül a Beny Perez-Michel Carballo duót is leszavaztam, s még mindig tartom véleményemet, hogy nekik semmi keresnivalójuk a tehetségkutatóban. A nézők és a zsűri is inkább magát a műfajt értékelték, amitől ugyan felpattant a székéből a jóképű Mező Misi, s talán még én is kapható volnék egy-két seggriszára egy bison-füves vodka kíséretében, de aligha tudnak majd újat mutatni. Hamar unalmassá válnak, de hát valakinek ki kell esni először, nem?

A továbbjutók közül egyébként mindenki jobban teljesített a casting-felvételeken, de hallható, hogy az énekhangok rendben vannak. Szabó Anita ugyan az ötvenes nézők kedvéért a "Meghalok, hogyha rám nézel" című dalt kapta, de hangja még néhány 70%-os álomhatáron biztosan továbbviszi majd. Kovács Gyopár szintén jól teljesít, s nekem ő egy kicsit Bartók Eszter-flashback, aki az egyik kedvencem volt még a Megasztár 2 idején. (Azok milyen szép tehetségkutató idők voltak...)

Ahogyan sejteni lehetett, Fehérvári Gábor Alfrédot a testével fogják eladni. Ha több versenyzőt tartanának pusztán a külsőségek felszínességén, azaz a lánykanedvesítő ürességben, akkor valószínűleg már a bejegyzés elején kikeltem volna magamból. Így viszont, hogy ő az egyetlen vakvágány a szépfiú-kategóriában, nem irritál annyira. A hangja viszont tetszik, így le sem és fel sem akartam szavazni, ezt most a lányokra bíztam.

Mivel Takáts Mátéról valószínűleg sohasem fogok tudni leírni többet annál, hogy ő az eddigi tehetségkutatók legirritálóbb jelensége (mert hát ő jelenségként emlegette magát), ezért nem is fogok írni róla semmit. Na de igen, őt leszavaztam.

Azt már eddig is tudtuk, hogy a Rising Star szokatlanul kibővített interaktivitást nyújt a nézőknek, viszont a vasárnapi adásban egy új elem még jobban ráerősített erre. A fal mögé lehet kerülni úgy is, ha valaki részt vesz az Instagramos meghallgatásokon, s a stáb beválasztja az élő show-ba. Tegnap az egyik szerencsés, Fórizs Olivér továbbjutásával szemléltették is, hogy milyen jó pluszlehetőség ez mindenkinek. (Ő kapta a legtöbb szavazatot, mintegy 87%-ot, így biztosan sokakat ösztönzött a jelentkezésre.)

A falemelés egyébként rendkívül könnyen tud emocionális kisülést okozni, természetesen az éppen aktuális versenyzőtől függően. Kovács Gyopár 70%-ánál éreztem először igazán az élményét. Amikor egy tényleges tehetségnél megy mindez végbe, főleg egy érzelmesebb dalnál, akkor a robbanó vizuállal emelkedő fal még rátesz néhány lapáttal az ember lelkére és az egész produkció kiteljesedik.

Végigolvastam néhány fórumot, s többségében két dolog szúrt szemet. Az egyik a műsor feltételezett műisége, ami kissé meglep, hiszen ha valaki, hát én biztosan elutasítom a látszatműsorokat (és jelenleg is van ilyen, amit kifejezetten ezért nem nézek). A Rising Star semmivel sem megrendezettebb, mint az X-Faktor (és ezzel most nem azt mondom, hogy az X-Faktor rossz, pusztán tényt közlök), azt meg végképp nem lehet mondani, hogy plasztik az egész.

A másik kérdéses dolog a zsűri relevanciája volt, vagyis hogy tesznek-e hozzá bármit is a műsorhoz. Ugye a 100% az éppen applikáción keresztül bejelentkezett nézők összességéből tevődik össze. Ha nemmel szavazunk vagy tartózkodunk, az érdemben nem befolyásolja a leadott igeneket, tehát a százalékok növekedését, hanem úgy veszi a rendszer, mintha nem is szavaztunk volna. A zsűritagok 7-7%-kal járulhatnak hozzá az énekesek sikeréhez, tehát ha éppen 63%-on áll valaki, akkor azt megszánhatja egy ítész és felemelheti előtte a falat a 7%-ával, hiszen így kijön a falemelő 70%. (Ezt egyébként csak néha teszik meg, mert általában megvárják, hogy a nézők hozzák össze a dolgot, lásd Pásztor Anna.) Na most a zsűrinek egyelőre ennyi feladata van azt a nem elhanyagolható tényt leszámítva, hogy érzelmeket keltsen bennünk. Bennünk meg aztán kelt, főleg akkor, amikor olyasvalakit szavaznak tovább, akit mi nagyon nem akarnánk.

Számomra továbbra is érdekes műsor ez, s még csak az elején vagyunk, így lesznek változások a játékmenetben is.

Rising Star - Vasárnaponként élőben a TV2-n!