Az X-Faktor ötödik évadának nézettsége négy évvel ezelőtt még egyértelmű buktát jelentett volna, ám a tévénézési szokások megváltoztak, s már eleve nem ülnek le annyian a képernyő elé, mint régen. Viszont mindezek tudatában is meredek dolognak számít, hogy az X-Faktor úgy mutatott csökkenő tendenciát hétről-hétre, hogy a casting-adásokhoz képest majdnem egymilliós nézettségcsökkenést produkált a döntőkre. Ez azért durva, na. A Tóth Andi győzelmével zárult széria 1,4 milliós átlagnézettséggel zárt, szemben az 1,8-as negyedik évaddal. A share értéke viszont szépít ezen a számon, hiszen az RTL Klub pontosan erre a 33%-os átlagshare-re alapozza a hatodik évad létjogosultságát, s igaza is van.

Az RTL műsorai általában a 18-49-es célcsoportban mennek nagyot. Az Éjjel-nappal Budapest, a Barátok közt, de még a Híradó is rendre jobban teljesít a fiataloknál, mint a teljes lakosságban, ezért is meglepő, ami az X-Faktor-ral történt. Valahol a döntők felénél megfordultak az arányok, vagyis egyre több fiatal unt rá Horányiékra, s az idősebbek átvették az irányítást. Talán ez a legnagyobb intőjel a készítők számára, hiszen ha egy RTL-es műsortól eltávolodnak a fiatalok, akkor ott valamit bizony nagyon elcsesztek.

Például azt, hogy öt év alatt képtelenek voltak megújulni. Mindig ugyanazokat a karaktereket látjuk, hiszen mindenkiről csontig lereszelik az egyéniségüket, majd a gerincüknél fogva mártják őket bele a csillámporos plasztikformákba, hogy aztán újabb Vastag Csabákat, Danics Dórákat, vagy éppen ByeTheWay-szerű ecsetfejűeket dobjanak a színpadra. (Mindig, minden évben ugyanabban a pöcsszorító Zarás cicanaciban.) Idén a Tha Shudras-on kívül senki sem maradt meg az emlékezetemben, az X-Faktor ezúttal sem tudta levetkőzni magáról a generikusságot és a sablonosságot. Nincs kire szavazni, s ezt a néző is érzi, sőt. Annyira érzi, hogy már egyszerűen nem ül le a képernyő elé, vagy legalábbis nem az RTL Klub zászlóshajórára pattan fel.