A 45 éves Jason Burrill dublőr, vállalkozó és Aston Martin-tulajdonos nyerte az angol Nagy Testvér legújabb, rekord rövid 50 napos évadát, aki totál szembemegy azzal a két Big Brother-győztesfajtával, akiket eddig ismertünk: az egyik a konfliktuskerülő, pozitív életszemléletű jó kislány vagy chill as fuck macsó (pl. Anthony Hutton - BB6, Rachel Rice - BB9, Sophie Reade - BB10), a másik pedig a tipikus műsorcsináló karakter (pl. Nadia Almada - BB5, Aaron Allard-Morgan - BB11, Helen Wood - BB14), bár ez utóbbit inkább kiszavazni szeretik. Jason az első, akit nem lehet elhelyezni egyik kategóriába sem. Az ember sohasem tudta elengedni magát, teljesen be volt feszülve reggeltől estig, minden mozzanatát önkontroll alatt tartotta, a konfliktusokat sohasem vállalta fel, nem vitatkozta ki magát, nem mutatott érzelmet és 100 kilós felnőtt férfi létére a legnagyobb punciként viselkedett az exével. Talán azzal nyerte meg a játékot, hogy két lépését is sikerült taktikai csodatételként megetetnie a nézőkkel: Lateysha kiszavazása még az is volt, de Ryan kiejtéséről nem ő, hanem a szavazatok többsége döntött. Rettenetesen túlértékelik a csávót. Nehéz volt lépést tartani vele, de legalább háromszor kérte a stábot, hogy eresszék ki, amiből egyszer be is baszta a titokszoba ajtaját és elküldte a picsába a produkciót. Ekkor kellett volna megválni tőle, de valamiért nagyon ragaszkodtak hozzá, amiért most egyként kiáltanak bundát az elégedetlen rajongók. Tehát nehéz kibogozni, hogy a sokkal szórakoztatóbb, konfliktusokat felvállaló, intelligensen lekezelő, artikulált Andy West, a sokakat Nikki Grahame-re emlékeztető Jayne Connery, de még a rohadtul irritáló Hughie vagy Jackson helyett is miért ez a fapofájú pózer nyert, aki az interjújában el is mondta, hogy már az első napon megbánta a beköltözést.

A stáb, kiváltképp az új showrunner, különösen idén felejtette el, hogy a Big Brother mint műsor és szimbólum alapja a tekintélyelvűség, az meg csak orwelli szigorral tartható fenn. Régen, ha elhagytad a házat, akkor kint is maradtál. Ma az van, hogy kisprintelsz a kamerakrosszba és jó hogy nem egy margaritával meg egy kis borítékkal a kezedben kísérnek vissza.

Az új formátum sem úgy landolt, ahogyan azt szerették volna. Nemcsak azért, mert rossz embereket castingoltak a Többiek közé, akik nem teljesítették a rájuk osztott szerepet és a taktika csak darabjaiban volt felfedezhető a játékukban (amire a stáb sem adott sok lehetőséget), hanem azért is, mert lebuktak. Akkora balhét csaptak az udvaron, hogy a valódi lakók napozás közben meghallották őket, akik később beszabadultak a kamerakrosszba és kopogtattak nekik a tükörablakon át. A műsort - főként amióta a Channel 5-nál van - sokszor vádolják fixszel, így az sem segített, amikor a Többiek felfedésekor a valódi lakók úgy meglepődtek, mintha pápuai bennszülöttekként először láttak volna sápadt embert, holott az infót a Többiekről már napokkal korábban leadták nekik a kiszabadult lakók. Bent járt a Men in Black vagy mi? Na meg amikor a Többiek kiszavazásra jelöltek egyes lakókat, akkor a jelölteknek nem bűzlött valami, hogy hé, most akkor a stáb választott ki vagy mi a fasz, merthogy jelölés nem volt. Ha pedig a stáb választott ki, akkor már mindent lehet? 

Egy szóval káosz volt az évad mind szerkesztésben, mind pedig castingban. Tanulságok:

• Attól, hogy valakit ezrek lájkolnak Instagramon, még nem lesz szórakoztató a tévében.
• A szexizmus még mindig tarol. Ha egy nő (Laura) szereti a szexet, akkor csak egy kurva, ha pedig egy másikat hülyít a pasija, ezért kiakad, akkor egy pszichopata hárpia (Charlie).
• Az új showrunner szar.

Ugyan voltak jó momentumai az évadnak a finálé előtti meglepetés-kiszavazással meg Lateysha kiejtésével, de összességében ez egy gyenge széria volt.