Szombat este az volt a kívánságom, hogy három nagy kedvencem közül legalább kettő továbbjusson a döntőbe, ahol igyekezzen megszorongatni Szabó Ádámot és a Spoont. Persze aközött, hogy én mit akarok és az átlagnéző mit akar, szinte soha sincs egyenes arányosság, de egyelőre nem törték le a szarvam: a Passed és Ív is kvalifikáltak, az Other Planet viszont kiesett. De legalább feltették Magyarpolányt a térképre.

A második középdöntőt Szűcs Gabival kezdtük, ami abból a szempontból mindenképpen jó volt, hogy legalább még az elején túleshettünk a nehezén, az énekesnő elviselhetetlenül monoton és nyávogós produkcióján. Rúzsa Magdi szerint Gabi "dallamtapadást" okozott, Pierrot pedig egy "remek szerzeménynek" tartotta a dalt. Ezzel egyébként Pierrot bebizonyította, hogy egy két lábon járó ellentmondás, hiszen Gabi javára korábban olyan előadókat gáncsolt el tényleges slágerdallal, mint például Farkas-Jenser Balázs vagy az Other Planet. Oké, színesebbé teszi a zsűrit és sokkal több érzelmet vált ki a nézőből, mint egy Rúzsa Magdi, de semmivel sem kompetensebb és hitelesebb nála. Kéne már valaki, aki kizárólag Eurovíziós szemmel figyeli az eseményeket, de ilyen valószínűleg nincs, hiszen ki a franc rajong ennyire mániákusan ezért a dalfesztiválért rajtam kívül...

Míg Oláh Gergő az X-Faktoros győzelmét követő relevanciavesztés ellen indult "A tükör előtt" című dalával és közben a saját maga által emelt piedesztálra élvezett többször is, addig az Other Planet gyökereit is megismerhettük. Rákay Philip rögtönzött közszolgálati nemzeti önérzet-melengető szegmensében kiemelte, hogy az együttes egy Magyarpolány nevezetű községben forralt borozás közben alakult meg, ahova egyébként egy nagyon jó barátja is jár kikapcsolódni, meg van ott valami kultúrfeszt. Azért remélem, szegény magyarpolányiak nem kezdik szőni a hímzéses terítőket és formázni az agyagedényeket, csak mert Rákay úr bemondta őket a tévében, de ha esetleg mégis bevadulna a turizmus nyáron, akkor már tudják, kinek kell megköszönni. De még az is lehet, hogy megvan a következő Itthon vagy! - Magyarország, szeretlek! nemzeti kulturális programsorozat helyszíne. [kacag]

(Egyébként valószínű, hogy csak a pr beszél belőlem, de az Other Planet-es srácokkal kezdeni kéne valamit. Szikra Péter, a sármos frontember meglepően kommunikatív egyéniségnek bizonyult a műsorfolyam egészében ahhoz képest, hogy eddig még a kutya sem hallott róla, s a kis alacsony, szintén helyes dobosban is leledzhet némi karakter.)

Ha valaki megmondja, hogy mitől olyan jó Wolf Kati kispályás popsablonja, hogy menten a kanapé alá kell vizelni tőle, az ne legyen rest közölni velem, mint ahogy azt sem, hogy mitől tartotta Dallos Bogi a világ fájdalmát egy kedves kis cuki témának. Csak mert mosolyogva énekelni éhezésről és háborúról nem éppen célravezető. Bogi az első elődöntőben úgy adta elő a dalt, mintha egy rossz minőségű kokó miatt roham kerülgette volna, ezúttal viszont mintha sikerült volna a jó cuccot belőni végre és az ebolás Nyugat-Afrikát is a világ legszebb helyének hallucinálni. Értem én, hogy a tavalyi imidzsét szerette volna felmelegíteni és újra egy mosolygós, kedves lányt akart a színpadra vinni, csak hát ezzel a lépéssel automatikusan beismerte, hogy egy ilyen elgondolkodtatónak és sokatmondónak szánt dalt, ami már-már depresszív és nagy súlyú üzenetet hordoz, ő nem bír el.

Viszont mentsük ki Bogit annyival, hogy az előadásmódon könnyen lehet javítani. Így van ez Ívnél is, akinél Csiszár Jenő és Rúzsa Magdi érzett hiányosságot. Nos. Egy dal olyan, amilyen. Egy énektudás olyan, amilyen. De a színpadképen, az előadásmódon, illetve a koreográfián még ezerszer lehet csiszolni a dalfesztiválig. Ív dala és énekhangja rendben volt, így hiba lett volna alulértékelni pusztán azért, mert a zsűri egy tüzes-vadmacskás-szenvedélyes-femme fatale-os produkciót várt tőle. (Ami persze nettó hülyeség, hiszen sem az énekesnő, sem pedig a dal nem kívánja meg mindezt.) Amit Ív hoz, az elegancia.

Amit meg a Passed, az innováció. Nizalowski Dóri tök energikusan ugrálta végig a színpadot (ami kinti kamerabeállításokkal nagyon látványos lehet), a tesója tökre élvezte a hárfáját, maga a dal innovatív, fiatalos, dinamikus és modern, s a "You make me flow"-sorok kiéneklésén kívül tényleg semmibe sem lehet igazán belekötni. Rákay itt újra felpattant a nemzeti vágtára és a magyar elmét és innovációt éltette a produkciójuk kapcsán, majd mindannyian 9 ponttal honorálták őket. Hajrá Passed, hajrá Magyarország!

Természetesen Wolf Kati kapta a legtöbb pontot, a Passed pedig csak eggyel maradt le tőle. Ív lett a harmadik biztos továbbjutó 41 ponttal, a közönség pedig Gájer Bálintot szavazta a döntőbe, holott ötven forintban mertem volna fogadni Oláh Gergő diadalmára. (Ja, a tabellát nézve jut eszembe, hogy Éliás Gyula is szerepelt. Nos... üdv, Gyuszi.)

Szombaton végre eldől, hogy ki képviseli Magyarországot a hatvanadik Eurovíziós Dalfesztiválon Bécsben. Várjuk.

A Dal 2015 - A döntő - Szombaton 20:25-kor élőben az M1 és a Duna World műsorán!

K.CS. - Köszönjük, Csilla!