Na jó, ez azért nem is olyan szörnyű hír, hiszen a mi európai trash reality-jeinkhez képest a Jersey Shore igazi kósertévé, mindenesetre a néhai MTV-s zászlóshajó és a Party Down South alkotóinak új műsora minden bizonnyal megidézi majd azokat a jó kis lerészegedéseket, balhékat, partikat és szennyes szerelmeket, amiket olyannyira megszerettünk Jersey-ben.

SallyAnn Salsano cége, a 495 Productions, mely mindkét reality-t készítette, éppen a napokban kezdte meg egy új projekt, a Beach House castingját. A produkció nem kertel, nyíltan hedonista és rendkívül vonzó 25-35 éves szereplőket keres, akik Floridában élnek, készek arra, hogy ők legyenek a következő valósághős-legendák és mindenre képesek egy margaritáért. Még nem tudni, hogy melyik csatornán fut majd.

Bizonyára már mindenkinek feltűnt, hogy a The Walking Dead-ben mindig nyárias az idő, Rickéknek sohasem kell megküzdeniük az éjszakai faggyal, s a készítők sem takarják el Maggie-t egy anorákkal a férfi (vagy női, no judging) nézők szemei elől. A történet Georgia államban játszódik és forog, ahol a kontinentális éghajlat a meghatározó, tehát a folyamatos napos idő, amit a képernyőn látunk, nagyon ellentmondásos a valósággal.

A képregény már többször váltott évszakot, viszont a képernyőn a lombtalan erdők és a hó hiánya a forgatás ütemezésének köszönhető, ugyanis az évadok felvétele általában kora nyártól őszig tart. Persze, jön is a kérdés, hogy akkor miért nem januárra időzítik a forgatásokat? Egyrészt tartani kell a csatorna szabta határidőt, másrészt eleve nagyon nehéz összehozni a nyári forgatást is (a The Walking Dead híres a nehézkes logisztikájáról), harmadrészt (ez már csak az én véleményem) az íróknak szembe kellene nézniük a zombik és a hideg problémájával. Ha úgy döntenének, hogy a zombik nem tudnak megfagyni, akkor az logikátlan lenne és súlyosan hiteltelenítené a sztorit. Mert hát miért csak az emberek agya fagyhatna meg mínusz 15 fokban, a zombiké meg nem, ugye. Talán jobb is, hogy nincs tél, mert így a szereplőknek sincs könnyű dolguk a zombikkal.

Mivel a Farm napi reality, nem akartam messzemenő és potenciálisan hamis következtetéseket levonni az első adásból, így nem is írtam róla. Péntekig egyébként nem is hittem volna, hogy kitartok a műsor mellett, mert unalmasabb volt, mint egy képzeletbeli ValóVilág-spin-off VV7 Robinnal. A megszeppent farmerek elfelejtették, hogy tévébe szerepelni megy az ember, nem pedig a sarokban fetrengeni. Hajlamosak elbazsalyogni a konfliktusokat, az elején nagyon lámpalázasak voltak, a kiválasztás pedig kész katasztrófa volt. A párbeszédeiket hallgatni olyan, mintha egy csoport szuahéli próbálna magyarul beszélni. 

Az sem tett jót a műsor dinamikájának, hogy a gyermeteg és bolondos aláfestő zenével telecukiskodott összefoglalókban csak arra pazaroltak el kb. negyedórát, hogy lássuk, mennyire nem megy Márknak, az elvileg piperkőc modellnek, a gyakorlatban inkább csak fésűmániás informatikusnak a favágás, majd Gergő zengett szerelmes ódákat a kutyájáról tíz percig. Akció meg sehol. Aztán az ötödik részben ez a csendes mohikán elkezdett jóízűen kurvaanyázni, miután Dani elküldött mindenkit a picsába és máris felizzították az altató légkört. Ezután világossá vált, hogy a jó és a rossz összecsapása határozza majd meg az elkövetkező napok történetét.

Dóri, Gergő, Sándor és Norbi a jók oldalán küzd a sötétség erőivel, azaz Danival és Attilával szemben, akiket Márk, Laura és Cintia segít mindenben. Nem meglepő, hogy Attila és Dani egymásra találtak, hiszen a többiek lényegében kiközösítették őket, amit a kisebbségi komplexusukból eredő szociopata személyiségüknek köszönhetnek. Minden műsorba kell egy (vagy lehetőleg több) főgonosz, aminek a szerepét ők itt ketten viszik: az egyik egy baukóévásan ordenáré paraszt, aki képtelen összetett mondatokban kifejezni magát, a másik meg egy hasonlóan erőszakos, tipikusan vidéki negyvenes suttyó (vidéken nőttem fel, ismerem a típust), aki részegen csöcsörészi a kocsmáros gizikét és egy pszichiáter már rég beutalta volna a Szent Imrébe.

Habár a megfáradt és a jelentkezését mára biztosan megbánó Sándor feladata lett volna rendezni a társaság és Attiláék viszonyát (legalábbis Szilveszter gazda szerint, aki szépen keveri a szart), a heti gazda (szerencsénkre) inkább olajat öntött a tűzre és kirobbantotta a várva várt vitát, melynek során ugye Gergő majdnem állkapocs nélkül hagyta Danit. A két tábor dominanciáért vívott harca elkezdődött, ma már arról is megszavaztatja Attila a népet, hogy Gergő kutyája kint aludjon-e vagy sem, így ezek a sekélyes, iskolaudvari erőfitogtatások hamar mély konfliktusokká nőhetik ki magukat. A dominanciát pedig nem lesz nehéz kivívni Márk- és Vivi-féle birkák felett, akiket a való életben is arra használnak, hogy diktatúrákat építsenek ki velük, mert ide-oda tologatható személytelen bábuk.

Itthon is bevetettek már olyan reality-karaktereket, akiket a nemzetközi gyakorlatban szinte minden ország alkalmaz (például ikreket), s végre mi is megkaptuk A Terhes Nőt Tina személyében, bár két nap múlva feladta a játékot. Sanya és Dia szarik mindenkire, ami erősen gátolhatja, hogy kialakuljon a sztorivonaluk, s egyelőre Brigi és Heni sem alkotott nagyot. Norbiban látom a közönség-favoritot, ő lesz a tisztességes-becsületes munkás deréklegény.

Mint azt sejteni lehetett az Éjjel-nappal Budapest-ből való távozása után, Nádai Anikó műsorvezető lett, a Farm-ot A konyhafőnök-ben bemutatott, majd a Celeb vagyok-ban továbbfuttatott Fördős Zével vezeti. A feladathoz viszont sem orgánumuk (Zé egyenesen pösze), sem karizmájuk, sem pedig egyéniségük nincs. Tulajdonképpen ugyanúgy vagyok velük, mint Horváth Évával: elhiszem, hogy kedves figurák és hogy felhívják nekem a mentőt, ha éppen előttük kapok szívrohamot, de nem műsorvezetők. Egyszerűen csak nem azok. Gondolom túl nagy kérés lenne Jeff Probstot tanítani az órákon (mert hát vesznek órákat, ugye?).

Farm - Minden hétfőtől szombatig 18:55-kor az RTL Klub műsorán! 

Tavaly nyáron belengettem, hogy milyen jól állna a Viasat3-nak az Adam sucht Eva, erre most meg is csinálták és április 15-én 22:00-kor már elénk tárul a sok farok és mell, melyeknek gazdái remélhetően nem villaszökevények lesznek.

A 31. szezon alcíme: Go Big or Go Home, ami annyit jelent, hogy a szereplőknek különböző feladatokat kell teljesíteniük annak érdekében, hogy a műsorban maradhassanak. A The Real World az a formátum, amiben még én is tökéletesen érezném magam szereplőként, de ezúttal az első percekben kiestem volna: a legelső feladat kötélugrás volt egy légballonból a nevadai sivatag kellős közepén. Na most velem megetethetnek disznóorrt és rávehetnek, hogy meztelenül sétáljak végig Las Vegas utcáin, csak a magasba ne kelljen mennem. Ezt az akadályt persze mindenki simán vette (na jó, kissé nehéz elhinni, hogy a stáb nem egyeztetett velük erről korábban, ennyire élj-a-mának senki se lehet) és már jött is a limó a sivatagba, hogy elvigye őket az apartmanjukba. (Én meg letöröltem az izzadtságot a tenyeremről.)

Miután elfoglalták a szobáikat, shit got real. Jenna, a country girl, aki South Carolina államban, azaz az amerikai Szabolcsban él, egy ártatlannak induló sminkelés közben kezdett rasszizmusról beszélni, hogy hát CeeJai és Dean mennyire mások, mint a többi feka, akik náluk csak rombolják a társadalmat, fosztogatnak és gyilkolnak. Deant, jobban mondva a farkát, nem érdekelte a lány ignoranciája, csak a segge, így továbbra is fogvicsorgatva nézhetjük majd a szánalmas próbálkozásait nála, viszont az ügyvédnek készülő CeeJai elhatározta, hogy ha eljön az ideje, rendesen ki fogja osztani Jennát. S ha valaki erre tökéletesen alkalmas, akkor az CeeJai: gettóban nőtt fel, az apja megölte az anyját, testvérével magára maradt, de kész kitörni a nyomorból, mind lelkileg, mind pedig egzisztenciálisan.

Dione egy éretlen Tarzannak tartja magát. Medvetalp-mamuszban és tarka spandexben érkezett, igazi különc és utál dolgozni. Mindemellett vonzó faszi, így máris a horgára akadt a Puerto Rico-i bombázó, Kailah. Ezt minden bizonnyal még meg fogja bánni, mert a csaj csak picsog, nyafog és megint csak picsog. A feminista Sabrina is ráhajtott, aki annyira kiáll a nőkért és a keblére öleli mindet, hogy egy kanál vízben meg tudta volna fojtani Kailah-t, annyira féltékeny lett rá. (Bár ha Dione rám mosolyogna, akkor talán én sem undorodnék el úgy tőle, mint a konditerem öltözőjében meztelenkedő öregemberektől.)

Christopher a hetedik lakó, aki kissé kilóg a társaságból, amire egyszerűen csak az a magyarázat, hogy ki is akar. Gondolom akkor vette fel ezt a kényszeres indie remete-stílust, amikor New York-ba költözött és nagyvárosi nagymenő alterarc akart lenni, mert üvölt a srácról, hogy alig bírja megtalálni magát. Azzal haknizik, hogy pánszexuális, mert hát szimplán biszexnek lenni túl uncsi lenne.

Úgy érzem, hogy az alapsztorivonalakat szépen felvázolták az évadnyitánnyal. Kiderül, lesznek-e annyira erősek, hogy lenyomják a kurva jó és a formátum esszenciáját tökéletesen tömörítő San Diego-i vagy portlandi szezont.

The Real World: Go Big or Go Home - Minden csütörtökön az MTV műsorán!

Szerdán a maffiafeleségek utoljára töltötték csőre a fegyvert a Mob Wives hatodik évadának reunionán, amit az évadzáró után felesleges volt megrendezni, hiszen nyilvánvaló volt, hogy Drita és a többi szereplő kapcsolatából már nem lesz semmi. A stáb azzal sem segített sokat, hogy direkt pumpálták a helyzetet azzal, hogy hogy miközben sminkelték a nőket, a tévén különféle kompromittáló unseen footage-ot vetítettek nekik, kész káoszt remélve. A káoszt megkapták, méghozzá annyira, hogy a fél nap azzal telt el, hogy a koordinátor és a producerek külön helyiségekben nyugtatgatták a korábban egymásnak feszülő Dritát és Karent.

Mindezek ellenére a Mob Wives hat év alatt napjaink egyik legautentikusabb reality-jévé vált. Azért működött ilyen jól, mert valós, a szereplők között évtizedek óta húzódó konfliktusokat vitt képernyőre amellett, hogy részletesen bemutatta maffiahátterüket, s hogy az mekkora hatással van az életükre. Éppen ez az, ami nem tette olcsó Real Housewives-utánzattá a műsort. Ezek a nők nem koktélruhában civakodó eltartottak voltak, akiknek a legnagyobb problémájuk az volt, ha valaki lekapott egy marcipándarabkát az esküvői tortából, hanem kemény nők, akik megtanulták, hogy life is hard, s nap mint nap viaskodtak a múltukkal és a maffia-életmód viszontagságaival.

Gyakran felidézték, hogy mekkora hercegnők voltak évtizedekkel ezelőtt, amikor maffiavezér apjaik limuzinnal és testőrökkel engedték el őket bulizni, amikor rámutattak egy bundára és egyből megkapták vagy amikor csak egy telefonjukba került "kiiktatni" egy számukra nem kívánt személyt. Azok az idők már rég elmúltak, a maffia felhígult és apjaik rács mögé kerültek. A Mob Wives hitelességét végig fenntartotta, hogy azokat a történéseket, amik a szereplők életére is nagy hatást gyakoroltak, országszerte feldolgozta a média. Legyen szó rendőrségi rajtaütésekről, drogfogásokról vagy maffiahálózatok komplett felfedéséről, a szereplők családtagjai mélyen benne voltak bűnösként vagy besúgóként. Gondoljunk csak arra, amikor Renée férje beárulta az apját. Az ember akkor is be volt drótozva, amikor tele volt kamerával a ház és forgattak velük. Ahogyan mondani szokás, you just can't make this shit up. Ebben a műsorban tényleg az élet hozta a legnagyobb és legváratlanabb fordulatokat.

Kevés viszály van, ami ha évadokon keresztül húzódik, akkor sem fárasztja le az ember agyát. Ilyen volt a műsor legerősebb szála, ami az első évadzárótól az utolsóig meghatározta Karen és Drita kapcsolatát. A nők hat éven át ölték egymást a férfi miatt, aki Drita jelenlegi férje és Karen expasija. Na igen. El lehet képzelni, mekkora balhékat csaptak, s mindezt egy segg bankrablóért. A barátságtól kezdve a lojalitáson át az amerikai kormány szeptember 11-i szerepéig mindent megkérdőjeleztek, miközben elkapták egymás skalpját. Egyszer-kétszer ugyan képesek voltak civilizált nőkként fegyverszünetet kötni, de valami vagy valaki mindig kirobbantotta a háború új fejezetét. Szerdán mutattak unseen footage-eket, hogy a színfalak mögött is mennyire elharapódzott a helyzet: a nők nem egyszer küldték el a  produkciót is a picsába, mondván, hogy ők mélyítik a konfliktust.

A konfliktusok mélyítésére viszont hatékonyabb eszközöket is talált a stáb az egy-kétévados adalékszereplők személyében. Kaptunk mindenkit ingerlő, temetkezési vállalkozást vezető cicababát, ítélethirdetésre váró, egyébként unalmas háziasszonyt, egy idegbeteg unokatestvért, aki kész volt összeházasodni évekre bebörtönzött férjével, viszont mind közül Love Majewski vitte a prímet. A Mob Wives stábja nyilvánvalóan nem végeztetett vele pszichológiai tesztet a szerződéskötés előtt, mert ha megtették volna, akkor a nőt már a pszichiátrián kezelnék. Love még a Mob Wives relatív kemény kontextusához képest is egy eléggé durva jelenség volt. Már az első percekben azzal hencegett, hogy a múltban megmérgezett embereket, s hogy a legutóbbi barátját az anyja szeme láttára szúrta le. (Itthon szívrohamot kapna az NMHH.) Love egy két lábon járó idegroham volt, akit csak azért szerepeltettek, hogy ha kell, akár fizikai erőszakkal spékelje meg a harmadik évadot, s hogy erősítse azt a gengszter-vonalat, amit hozzá képest a többi szereplő csak punci módjára képviselt. Mindezek ellenére Love - akárcsak a többi szereplő - artikulált volt, s nem volt túl ostoba ahhoz, hogy kommunikáljon és kifejezze magát, de ahhoz mégis túl ostoba volt, hogy elkerülje a tettlegességet.

A műsor breakout-sztárja, Angela "Big Ang" Raiola az évtized egyik legnagyobb reality-felfedezettje volt. Annak ellenére, hogy nemcsak fiatal felnőttként, hanem harmincas, a maffiát már tisztán átlátó nőként élvezte a hálózat adta javakat, ő egy őszinte jótét lélek volt, aki mindig csak szeretetet és békességet hirdetett. Ő szállította a humort és a könnyedséget, önironikus és one-liner bombázó volt. A reunion után két héttel halt meg tüdő- és agyrákban.

A Mob Wives-ból mindent kihoztak, amit ki lehetett. Az asszonyok kivitatkozták magukat barátságon, férfiakon, a maffián, pénzen és gyerekeiken. Most már csak egy kérdés van: hogyan jelennek meg egy szülői értekezleten?

Itt a Scream Queens második évadának első teasere, amiből kiderül, hogy sem Skyler Samuels, sem pedig Diego Boneta nem szerepel, legalábbis nem kap főszerepet, az újabb etapban. Ez azért jó hír, mert ők voltak a tavalyi tévés szezon legrosszabb színészei, az amatőr alakításukkal még a legendásan gyenge Harper's Island szereplőinek játékát is alulmúlták. Az egyetlen férfi visszatérő egyébként Glenn Powell.

Eddig úgy volt, hogy a Scream Queens antológia-sorozat lesz csakúgy, mint az American Horror Story, viszont időközben történt némi változás. Brad Falchuk elmondta, hogy csak a sztori változik, a karakterek visszatérnek. Dean Munsch (Jamie Lee Curtis), miután világhírű überfeminista író lett és alapjaiban reformálta meg az egyetemi életet Amerikában, új kihívást keresve megvásárolt egy kórházat, ahol olyan betegeket fogad, akiket máshol nem gyógyítanak. Ebben a kórházban gyakornokoskodik Zayday (Keke Palmer), aki orvos szeretne lenni. Eddig oké. A sztori ott válik kissé elcsépeltté, amikor a Chanelek (Emma Roberts, Abigail Breslin, Billie Lourd) is megjelennek szintén orvostanoncokként. Jaj. Denise (Niecy Nash) a kórházban történt halálesetekkel foglalkozik majd immáron FBI-ügynökként, a gyilkossal - vagy gyilkosokkal - pedig Hesternek (Lea Michele) is lesz valamilyen kapcsolata.

SPOILER! A Survivor: Kaoh Rong legutóbbi epizódjában a jutalomjáték során olyan történt, amit még az alultáplált és az időjárás viszontagságainak kitett játékosok életkörülményeit ismerve is nehéz elképzelni. A jutalomjáték szárazföldön zajlott, a túlélőknek futniuk, mászniuk és ásniuk kellett, s mindezt annyira ellehetetlenítette a trópusi hőség, hogy dominó-effektusban kapott hőgutát három játékos is. Először Debbie esett össze, majd Caleb és végül Cydney. A nők tüneteit a sürgősségi csapat hideg vizes borogatással elmulasztotta.

Caleb hőgutáját viszont nem tudták csillapítani, a Big Brother egykori cowboy-a sokáig magához sem tért. Miután számos felszólításra és a borogatásra sem reagált a szervezete, lélegeztetőre kapcsolták, beledöfték az infúziót, fröccsent a vér és nem sajnálták a vágóképeket a szívmonitorra sem. Mivel mindhárom játékos a földön volt, Jeff Probst az egészségügyi szakemberek mellett a teljes stáb segítségét is kérte, akik egyből a helyszínre siettek. Érezni lehetett azt a halálfélelmet, ami eluralkodott rajtuk, ekkora káosszal 32 évad alatt egyszer sem szembesültek. Debbie és Cydney még a helyszínen felépültek, viszont Caleb állapota olyan rosszra fordult, hogy helikopterrel evakuálták a szigetről. Csak az utolsó pillanatokban tért magához, akkor is maximum egy-egy pislantásra.

Ha egy harmadrangú valóságshow-ról beszélnénk, akkor nem lenne nehéz megítélni a történteket, mert vagy azt vágnánk rá, hogy minden a forgatókönyv szerint alakult, vagy azt, hogy manipuláció történt és a stáb kényszerítette ilyen helyzetbe a szereplőket. A Survivor nem ilyen, hiszen egy profi módon összerakott, világszínvonalú reality, ami a kiváló casting és formátumi sajátosságok miatt nem szorul scriptre, viszont néhány dolgon érdemes elgondolkodni.

Egy tesztcsapat minden védettségi- és jutalomjáték előtt kipróbálja az adott terepet annak érdekében, hogy a stáb megtervezze a kameraállásokat, s hogy kiderüljön, valóban teljesíthető-e a terep. Ez most is így történt, viszont a tesztmenet után módosítottak a feladatokon: a tesztcsapat úgy ásta ki a három csomagot, hogy azokat a stáb zászlókkal már megjelölte, viszont élesben, a valódi játékosoknál már nem alkalmazták a zászlókat, így számukra nehezítették a feladatot, ott ástak, ahol jónak látták. Az utólag módosított terep több energiát vett el a túlélőktől, mint a tesztelőktől, így nem lehetett felmérni, hogy az mekkora egészségügyi kockázatot jelent az aktuális időjárási körülmények alatt. Mint az Jeff Probst az Entertainment Weekly-nek adott interjújából kiderül, sokat nem is agyalhattak ezen:

"Már sokszor csináltunk hasonló feladatokat a Survivorben és fizikailag ezek a legkevésbé megterhelőek. Mi úgy értékeljük, hogy ez az események tökéletes vihara volt: a felforrósodott anyatermészet és a lehető legkeményebben küzdő játékosok összecsapása."

Aztán

"A Survivornek nagyon kevés szabálya van. A játékosok döntik el, hogy milyen tempóban, milyen hangvétellel, milyen normák szerint és mennyi erőbefektetéssel játsszák a játékot. Ez az ő játszmájuk és a legutóbbi epizód megmutatta, hogy meddig képesek elmenni azért, hogy megkapják, amit akarnak."

Persze, ettől is olyan sikeres a műsor, de ne már. Profi produkciós stábról és hivatásos, folyamatosan a helyszínen dekkoló medical teamről beszélünk, akiknek pontosan tudniuk kell, hogy a játékosok milyen fizikai állapotban vannak, s azt, illetve az éppen uralkodó időjárási körülményeket figyelembe véve mit és mit nem forgathatnak le velük. Nyilván elszámították magukat, hiszen három játékos egyszerre legfeljebb egy jutalomjátékon nyert kambodzsai uzsonnázás okozta szalmonella-fertőzés után eshetne össze. A rosszullétek előtt még Jeff is kommentálta a hőséget, többek között kiemelve a forró homokot, tehát szokatlanul meleg lehetett.

Biztos vagyok benne (egyes bloggerekkel ellentétben), hogy a stáb nem szándékosan sodorta ilyen helyzetbe a résztvevőket és Jeff sem szánta áldozathibáztatásnak a csapatokhoz intézett kérdéseit ("Ügyeltek eléggé magatokra? Komolyabban veszitek a játékot és isztok elég vizet?"), mindenesetre jobban megválogathatta volna a szavait. Remélem, hogy volt annyi emberség a stábban, hogy a kulisszák mögött adjanak némi vacsorát a szerencsétleneknek, ha már "túlhajszolták magukat" az egymillió dolláros főnyereményért.

Calebet meg visszavárom egy későbbi évadban, ilyen exitet senki sem érdemel.