Freddie az összes internetes szavazást, toplistát és A Dal közönségszavazását is vezette a műsor hathetes időtartama alatt, ami borítékolta a győzelmét, így teljesen kiszámíthatóvá tette a döntőt. A "Pioneer" jó dal, de a hype (ugye Tatár Csilla ismét képtelen volt túlkiabálni a vezérlőből bömböltetett műtapsot) és a nedves bugyik (vagy gatyák, no judging) is nagy szerepet játszottak a sikerében. Az is biztos, hogy Stockholmban meglesz a döntő, Magyarország egyhuzamban hatodik alkalommal is kvalifikál majd a fináléba, ahol egyelőre nem tudok elképzelni egy top 10-es helyezésnél rosszabbat. Freddie adásról adásra jobb lett, de ha gyúrnak még a látványra, akár ő lehet az első, akinek végre sikerül beelőzni Friderikát és elcsípni Magyarország legjobb Eurovíziós eredményét. Hajrá! 

Az este legemlékezetesebb eseménye mégis az a hihetetlenül tragikus eset volt (Eurovíziós rajongó vagyok, szabad dramatizálnom), ami a Kállay-Saunders Banddel történt. Már a legelején nyilvánvaló volt, hogy nem szól a füles, András több hanggal feljebb énekelt, én pedig olyan mélyre temettem az arcomat a tenyeremben, mintha viszontláttam volna az általános iskolai ki mit tud-fellépésemet. Nem hittem el. Nem hittem el azt, hogy miután végigbakizta a stáb a teljes hat hetet, éppen a Kállay-Saunders Band produkciója alatt kellett ezt a bakisorozatot kimaxolni. Azért is volt ennyire szívszakító a dolog, mert nyilvánvaló, hogy András mennyire bizonyítani akart, illetve kijutni az Eurovízióra. S ha van valaki, aki ezért képes a tőle telhető legtöbbet megtenni, akkor az Kállay-Saunders András. Rajongóként nagyon nehéz elfogadni egy ilyen bakit, főleg akkor, ha az sorsfordító lehet.

Both Miklós az élő adás átkának tulajdonította az esetet, Zséda pedig azonnal felvetette, hogy újra neki kéne veselkedni ennek, így Andrásék másodjára is előadhatták a dalt, de ekkorra már átvette az irányítást a pánik és a feszültség, a helyzet menthetetlen volt. A zsűri mindenesetre kap egy jelest emberségből, hiszen mindezek ellenére is betette őket a Legjobb négybe, de persze ostobaság is lett volna megítélni őket ebből a bakiból, hiszen ezelőtt már két adást lenyomtak úgy, ahogyan kellett. Na meg könyörgöm, András már az Eurovízión is bizonyított, szóval tisztában lehettünk azzal, hogy mit tud (2014-ben döntős ötödik helyezésével Magyarország második legjobb eredményét érte el). Ment a 20 sms.

A Parno Graszt alkalomhoz illően fehérbe öltözött és ugyanazt hozta, amit eddig is, a Mushu viszont felkészületlenebbnek tűnt, Palmer Izsák véletlenül úgy leütötte a szintit a gitárjával, hogy még meg is botlott benne (ha meg így volt megtervezve, akkor szerencsétlenül kivitelezték). A hetek óta egyetlen fellépőruhát izzasztó Berkes Olivér és Tóth Andi frizurája olyan volt, mintha az egyikbe belerántott volna a 220, a másik meg elment volna Káposztásszenttarján egyetlen fodrásznénijéhez, aki hobbinyírbászként vágja a falusiak haját ezer forintért. Petruska részvételének már csak azért is örültem, mert azon kívül, hogy a "Trouble In My Mind" tényleg jó bölcsészpop, ritkán látni intelligens embereket magyar tévében. Petruska a személyiségével, az összeszedett gondolataival és kifejezőképességével emelte a színvonalat.

Oláh Gergő minden autentikusságot elvett a dalától azzal, hogy megfogadta a zsűri tanácsát és változtatott rajta. Az egyben szokatlan és különleges hangzású "Győz a jó"-t a döntőre lekopaszította egy focivilágkupa-himnuszokra emlékeztető ízléstelen valamivé, ami abszolút elnyomta a dal jellegzetességeit. Azt, amiért felfigyeltünk rá. Oláh Gergő, Benji és a ByTheWay példája is jól mutatja, hogy ha az előadó enged a zsűri nyomásának és azok feltételezett ízlésére formálja a produkcióját, akkor azonnal ki fog esni, mert a nagy megfelelési kényszerben elveszíti saját magát.

A döntőhöz ezúttal két köztes produkció is dukált. Az első vendégfellépő a tavalyi év győztese, Boggie volt, aki csak beugrott emlékeztetni minket, hogy miért is nem fog hiányozni többé A Dal színpadáról. Utána következett a real deal, Alexander Rybak, a 2009-es moszkvai dalfesztivál nyertese és az 1975-2015-ös pontrendszer legtöbb szavazatot kapott indulója, aki igazán megérdemelt volna egy élő előadást, bár utólag belegondolva és a Kállay-ékkal történtekből kiindulva talán jobb is, hogy előre felvették.

A Dal műsorszerkesztését újra kell gondolni, hiszen nem tudják normálisan, releváns tartalommal kitölteni a műsoridőt. A minden harmadik előadás utáni rohadtul kínos small talk Harsányi Leventével-szegmens legalább annyira kellemetlen, mint a fogadásos videók (és amikor Oláh Gergő valami tényleg érdekes akciót ígér, azaz táncot a Lánchídon, akkor azt meg nem sikerül összehozni, így marad a senkit nem érdeklő csárdás). Az eredmények szóbeli kihirdetése sincs összhangban a vizuális közléssel, hiszen már percek óta a tabellát bámuljuk, amikor Tatár Csilla még csak elkezdi ismertetni az állást. A produkciókat felvezető, dalszerzőket bemutató PowerPoint-prezentáció realness-t is el kell felejteni, illetve az is jó volna, ha találnak végre valakit, aki pengébb After Effects-ben.

A műsor néhány arcának lecserélése is időszerű. Nem kérdés, hogy a minden adást végigunó Harsányi nem működik, maradjon csak otthon és zabálja azt a pörköltet, ha már úgyis rajta mereng adásidő alatt. Frenreisz Károlyt is el kell engedni, akivel a szerkesztők egy veterán bölcset szerettek volna behozni a műsorba, helyette viszont egy beszélni és poénkodni képtelen valakit kaptak, akinek szellemesnek szánt megjegyzésein max a fogamat csikorgatom. Zsédának sincs több keresnivalója a zsűriben. Elhiszem, hogy egy kedves hölgy, csak kedves hölgynek lenni otthon és a piacon kell, nem pedig egy szórakoztató műsorban. Adja át a helyét egy véleményformálóbb, bátrabb és karakteresebb embernek, aki elismeri, ha rossz, amit látott, bár ebben az országban jó női zsűritagot utoljára talán 2006-ban láttunk (Soma, Megasztár), így nem sok reményt fűzök ehhez. Both Miklósnak és Pierrot-nak viszont maradnia kell. Őszinték, szakmaiak és alkalomadtán csípősek is, illetve képesek összefüggő mondatokban, érthetően véleményt formálni.

Korábban leírtam, hogy ha a zsűri a fair play-t választja a Freddie-t szolgáló taktika helyett, akkor a Legjobb négybe Oláh Gergőt, Petruskát, Freddie-t és a Kállay-Saunders Bandet rakja. Ez meglepő módon így történt, szóval a zsűri a temérdek facepalm, kínos pillanat és röhejes megjegyzés ("a ByTheWay egy úgynevezett boy group") ellenére végül mégis teljesítette a küldetését és a műsor történelmében talán először a mezőny legigazságosabb és legjobb négyesét hozta össze az "Eurovízió-kompatibilitást" végig szemügyben tartva.

Eurovíziós Dalfesztivál 2016 Stockholm - Az első elődöntő Freddie-vel május 10-én, a második elődöntő május 12-én, a döntő pedig május 14-én a Duna műsorán!

További Eurovíziós hírekért kövesd az EuroFaktort!

Második epizódjánál tart a Survivor: Kaoh Rong, amiben a játék három legfőbb (vagyis annak tartott) személyiségjegye alapján válogatták össze a csapatokat. A Brain-törzs az intelligenciát és a mentális rátermettséget, a Brawn-törzs az atlétikai felsőbbrendűséget és a fizikai erőt, a Beauty-törzs pedig a szépséget és a vonzerőt hivatott képviselni. Az ősi kínai legenda szerint ha valaki birtokolja mindhárom tulajdonságot, akkor elviheti az egymillió dolláros főnyereményt az "utolsó túlélő" titulussal együtt. Ezt a csapatfelosztást először a 28. évadban alkalmazták, akkor egy Erős ember nyert.

Ezúttal az Erősek állnak vesztésre, hiszen mindkét védettségi játékot elbukták és máris négyen vannak. Ez nagyon jót tesz a műsornak, mert senki sem gondolta volna, hogy a pusztán fizikai megmérettetéseken alapuló feladatokon éppen azok maradnak alul, akiknek kitalálták őket. Ezeken a feladatokon korábban az Okosak buktak el sorozatban, így az erőemberek esetlenségénél nem is tudok jobb végkimenetelt elképzelni. A lúzer-szerepet viszont tényleg nagyon rosszul viselik, hiszen képesek voltak kiszavazni Darnellt, az életerős fiatal srácot, csak azért, mert a védettségi játékon leesett róla a búvárszemüveg, ami hozzájárult a játék elvesztéséhez. Az ilyen malőröket általában megbocsátja a törzs, ha nem egy komplett balfékről van szó (Darnell pedig tényleg nem volt az), de ez esetben inkább megváltak tőle. Ebből is látszik, hogy minden kártyájukat az izmaikra helyezték, ők az erejükből akarnak (vagy inkább csak tudnak) túlélni.

Náluk és a Szépek csapatában is felmerült egy női szövetség lehetősége, amitől olyan gyorsan elkezdtem forgatni a szemeimet, mintha csak Russell Hantz unokaöccsének skizobaromságát kellett volna újraélnem. Ez ugyanis már a 32. évad és még mindig ott tartanak az emberek, hogy let's form an all male/female alliance? Lehet valaki ennél kiszámíthatóbb? Annyira unalmas, amikor néhányan (vagy mindenki... One World, bárcsak ne történtél volna meg soha) a nemek harcává teszik ezt az egészet.

A casting jó, de tipikus, a CBS más reality-kben sem szeret az alapkarakterektől megválni. Ezúttal is megkaptuk a déli államok sármos cowboy-át, a bolond ötvenest, a tetkós-szakállas badass-t, az NBA-játékost, a buta szőkét, az önbizalomhiányban szenvedő sírós kislányt és a morcos öregurat. Gyakorlatilag mindenki ráhúzható egy már korábban is többször látott karakterre, de hát már a 32. évadot tapossuk és a formátum még mindig működik (jaja, az idol megtalálásának megnehezítése jó újítás, bár lenne építő kritikám), így azt hiszem, jó ez így. A 40. évadig simán kihúzza a műsor.

Survivor: Kaoh Rong - Minden szerdán a CBS műsorán!

A Dal második középdöntője is papírforma szerint zajlott. Másik nagy közönség-kedvenc híján Freddie-nek nem akadt ellenfél, így a zsűri és maga a műsor is teljes erővel nyomta előre. Olyannyira, hogy már-már pofátlan hype-nak tűnhetett, amint Tatár Csilla "nem tudja túlkiabálni" a vezérlőből bömböltetett műtapsot, amint Harsányi Levente úgy konferálja fel az előadást, mint a versenydalt, amit félmilliónál is többen láttak a YouTube-on, amint a zsűriből hárman is 10 ponttal értékelik azt, majd a nézők is hozzácsapnak egy 9-est, illetve ahogyan a legjobb dalszövegírónak járó díjat is megkapja a dal. Jelenleg az a teóriám, hogy a zsűri nem fogja Kállay-ékat betenni a legjobb négybe, nehogy legyen valaki, aki megszorongathatja Freddie-t, hiszen ő a favorit, neki kell Stockholmba menni. Menni is fog, efelől mindenki megnyugodhat.

A tegnap este ezért is volt súlytalan és érdektelen, hiszen Freddie és az első elődöntő továbbjutói mellett senkinek sincs esélye a döntőben. Nikán csak az arcra vetítés segített, Vásáry André továbbra is unalmas, Gáspár Laci stylistja pedig már megint jól kicseszett vele. Laci előnytelen atlétájától már csak Berkes Olivér frizurája volt rosszabb, aki, ha Tóth Andit nem csapta volna hozzá a menedzsment, már az elődöntőben kihullott volna. A ByTheWay tekintélyt parancsolóbb akart lenni és beállt három mikrofonállvány mögé és úgy járt, mint múlt héten Benji: hagyta, hogy a művészi kreativitás szabadságát elnyomja a zsűri véleménye és elvesztek a megfelelési kényszer sötét útvesztőin, pedig a dal abszolút Eurovízió-kompatibilis volt. Az Egy Másik Zenekar bájolkodó-édeskedő előadása legalább annyira taszított, mint a kép, amin Zséda nyalogatja Pierrot vámpírszakállát (nincs ilyen kép, de ha lenne, akkor taszítana). A Passed meg ha ilyen szépen elénekli a tavalyi Mesmerize-t (amit még mindig A Dal történelmének legjobb dalának tartok), akkor ők mennek Bécsbe.

A második középdöntő egyébként tökéletesen megmutatta, miért van baromi nagy szükség a műsor felépítésének megváltoztatására. Ez a beszélgessünk tök értelmetlenül értelmetlen dolgokról minden harmadik előadás után Harsányival-szegmens, illetve a mozgasd meg a szavazótáborod-felszólítás utáni agonizálás legalább annyira szükségtelen, mint beszélgetni a dalszövegírókkal. Az MTVA döntse el, hogy A Dal egy Sanremo-hoz hasonló hazai zenét ünneplő dalfesztivál, aminek csak mellékes szándéka kiválasztani az Eurovíziós indulót, vagy tényleg az Eurovíziós fellépő megszavazása a legfőbb cél. Mert ha utóbbi, akkor minden, az előbbire jellemző műsorelem (pl. legjobb dalszövegíró, a dal felfedezettje stb.), teljesen felesleges, nem releváns. Max oldják meg neten, mint az akusztikot.

Továbbjutott Freddie (47 pont), a Parno Graszt (42 pont) és Vásáry André (42 pont), a nézők pedig Berkes Olivért és Tóth Andit szavazták tovább.

A döntőben fellép Freddie, a Parno Graszt, Vásáry André, Berkes Olivér és Tóth Andi, Petruska, Oláh Gergő, a Kállay-Saunders Band és a Mushu. 

A Dal 2016 - Döntő - Jövő szombaton 19:40-től a Duna műsorán!

A Mob Wives abszolút sztárja, Angela "Big Ang" Raiola ma hajnalban életét vesztette, miután hónapokig harcolt a negyedik stádiumban lévő tüdő- és agyrák ellen. Korábban a torkából távolítottak el rosszindulatú daganatot és ahogyan azt Dr. Oz műsorában is elmondta, már ünnepelni készült, amikor közölték vele az újabb rossz hírt. A kemoterápiát elkezdték, de nem működött, Angela nyugalomban és a szerettei között hunyt el.

Big Ang 2011-ben a Mob Wives-ban tűnt fel először és a nézők azonnal a szívükbe zárták. Két spin-offot is kapott, Big Ang és Miami Monkey címmel. Minden idők egyik legszórakoztatóbb reality-szereplője volt, végtelenül jóindulatú és hatalmas egyéniség. Örülök, hogy megismerhettük.

Persze, most mindenki el van ájulva a The Walking Dead hatodik évadának legújabb részétől, de az ilyen évadzárónak is beillő epizódok után mindig üresbe rakják a sztorit hetekig, szóval csak ezen a tömeges mészárláson élvezkedhetünk egy ideig.

Rickéket mindenhova kíséri a halál és a zombik. Csoda, hogy még nem ment el az eszük. A kilencedik részben több szereplőtől is megváltunk, ami tök jó. Értékelem (már ha lehet valamit egy képernyős gyerekhalálon értékelni), hogy Sam halálával azt is megmutatták, hogy nem pusztán fizikailag kell erősnek lenni, hanem mentálisan is, mert aki megborul, annak annyi. Ehhez persze Carol is jócskán hozzátett, aki stratégiai szempontból korábban kihasználta az amúgy is labilis gyerek sebezhetőségét, amivel teljesen leblokkolta lelkileg és kész csődtömeggé tette (a zombik mellett természetesen). Amikor Rickék beépültek a walkerek közé, a gyerek elkezdett hangokat hallani, hallucinálni és le is fagyott, a zombik meg széttépték. Bármennyire is idegesítő karakter volt, a sorozat egyik legdrámaibb jelenetében működött közre, hiszen a tesója és az anyja előtt vénázták ki a zombik, ez pedig eléggé sokkoló volt. Nem csoda, hogy Jessie szó nélkül tűrte, ahogyan elkezdik a zombik bekebelezni őt is, hiszen Sam kegyetlen halálának képével egyetlen anya sem tudott volna együtt élni. Felfoghatjuk úgy is, hogy az írók megkímélték magukat a nyomorpornó írásától, a karaktert a szenvedéstől, illetve minket a karakter szenvedésének elszenvedésétől. A másik gyerek (akit Michonne szerelt le a karddal) halálát meg már mindannyian tűkön ülve vártuk, valljuk be. S ha ez a hirtelen hármashalál nem lett volna elég, a jelenet kicsúcsosodott Carl szemének kilövésével. Hát baszki, talk about tention.

Carl balesetét egyébként vehetjük a karma visszacsapásának is. Ron számtalan alkalommal bizonyította már, hogy a kölyök ellen dolgozik, konkrétan a halálát kívánja, de Carl minden alkalommal átment Rick S01-be és játszotta a krisztusi hőst. Ennek most meg is lett az eredménye: aki halogatja a tanulást, annak egyben és egyszerre fog a nyakába zúdulni a sok lecke. Ez a hatodik évad, már ezerszer egymás és a nézők szájába rágták, hogy mostantól aztán tényleg zéró tolerancia van, erre tessék, még mindig ott tartunk, hogy az emberek képesek változni, s szentek tudnak maradni még a legnagyobb apokalipszis idején is. Bullshit. Úgy kell csinálni, mint Carol. Remélhetőleg Morgan pedig végleg rájött, hogy ez nem a Pizsamás Banánok, ölni szabad és érdemes.

A Negan emberei vs. Darylék jelenetből szerencsére nem azt hozták ki, hogy fogságba ejtik őket és kezdődik minden elölről, ahogyan szokott, hanem Daryl váratlanul lelőtte őket egy aknavetővel és már mentek is a következő bevetésre. Dinamika, dinamika, dinamika. Glenn és a kis csaj folyamatos lamentálása untatott. Ha már ennyi időt elpazaroltak Enidre, érje is meg és léptessék elő kulcskarakterré. De tudom, az lesz, hogy Carl vele fogja átvészelni az új, félszemű világot, s potenciálisan átéli mindazt, amit az apja már nem tud, már ami a magánéletet illeti. Egyébként volt már téma az, hogy ebben a világban nem éri meg szerelembe esni? Mert józanabb téma lenne, mint a vallási hit után koslatni évadokon át. (Például amikor Gabriel atya elmagyarázta, hogy isten varázsolt beléjük bátorságot, amivel harcra késztette őket, kifejezetten szánalmas volt.) Ja és egy pillanatra azt hittem, hogy Glennt most fogják kinyírni.

Nem ismerem a képregényt, így fogalmam sincs, hogy mi lesz ezután, de egy kicsit haladhatnánk már újra a világvége tágabb felfedezésének útján, ami a kalandozós második évaddal véget is ért.

Talán nincs is nagyobb megtiszteltetés annál, mint amikor téged játszanak el egy filmben vagy sorozatban. Ezért is hittem azt, hogy amint meglátják magukat a Kardashianok az American Crime Story-ban, egyből elkezdenek majd hiperventillálni a tálcán kínált narcisszizmustól, de nem így történt, sőt, egyenesen ki vannak akadva. Az O.J. Simpson-botrányban kulcsszerepet vállaló Robert Kardashian ügyvéd karaktere mellett ők is feltűnnek, így ábrázolták a kicsi Kimet, Kourtney-t, Khloét és Robot a legutóbbi epizódban:

A jelenetben a soon-to-be világsztárok a jó büdös semmiért éljenezni kezdenek, amint meglátják apjukat a tévében, aki éppen O.J. búcsúlevelét olvassa fel élő adásban. A TMZ szerint Kim Kardashiannak nem tetszett a jelenet és nevetségesnek vélte az éljenzést, ami szerinte sohasem történt meg.

A sorozat Jeffrey Toobin könyve, a "The Run Of His Life: The People v. O.J. Simpson" alapján készül és már Ryan Murphy, a sorozat egyik atyja is elmondta, hogy a valóságos elemeken kívül behoznak majd kitalált jeleneteket és párbeszédeket a történet színesítése érdekében. Az igaz, hogy Robert Kardashian ekkor lépett a köztudatba, viszont azt nyilván nem tudhatjuk, hogy a Kardashian-lányokban is ekkor éledt-e volna fel a hírnév és a relevancia utáni csillapíthatatlan vágy, ahogyan azt a sorozat sejteti.

(Nem vagyok rosszindulatú, nekem ez nem is futott át az agyamon, amikor először láttam a jelenetet. Én csak négy kis buta gyerkőcöt láttam, akik a tévében meglátják aput és örülnek neki, az egész O.J.-kálváriát meg fel sem tudják fogni. De persze minden bizonnyal savazni akart Murphy, ami tök oké.)

A Dal 2016 harmadik, egyben utolsó elődöntője lényegében egy üresjárat volt, hiszen egy pároson kívül nem szerepeltek benne sem közönség-kedvencek, sem pedig igazán értékelhető produkciók, a legjobbakat már ellőtték a második elődöntőben.

Azt már tudjuk, hogy az ezúttal 1930-as nagypolgári hálóruhát viselő Tatár Csilla nem rossz műsorvezető, de szabotálták a ponttáblázat egyenkénti megjelenítésével, aminek köszönhetően ő és a műsor is belassult, illetve még mindig hadban áll az angol nyelvvel, amit képernyősöktől egyszerűen nem tudok elfogadni. A Frenreisz Károly szerint BKV-ellenőrnek öltöztetett Harsányi Levente egyre szarkasztikusabb, a lihegős small talkok közben úgy vigyorog az előadók hülyeségein, ahogyan Sebestyén Balázs szokott a Got Talent-es barmokon, de az Eurovíziózáshoz csak nem akar megjönni a kedve.

Látványban ezúttal is igyekeztek kitenni magukért. Veres Mónika ÉS Nika (copyright by Tatár Csilla) arcra vetítése meglepően kreatív húzás volt, a múltkori C.E.T.-es csapás után nem vártam volna ekkora szakmaiságot, viszont magán a dalon semmit sem segített. Nika úgy énekelt, mintha valaki satuba szorította volna, a stylistjától pedig sürgősen meg kell válnia.

Pély Barnáék sem köszönhettek semmit az öltöztetőiknek (már ha volt nekik olyanjuk), hiszen a hihetetlenül kreatív nevű B The First együttes daláról teljesen elterelte a figyelmet a rajtuk sehogyan sem álló, piros-fekete textilkáosz. Aztán azt is érdemes lenne megfontolni, hogy a műsorvezetők megszólaltassák-e a zenészeket az előadás után, mert olyankor általában még a produkció hevében vannak és képtelenek összeszedni a gondolataikat, így a végeredmény csak gyenge poénkodás és kínos párbeszéd lesz, amit a B The First ügyesen reprezentált is. (Esetleg beszéljék meg a műsorvezetőkkel, hogy mit fognak mondani, tanulják be vagy valami.)

Gájer Bálint és Ív előadásában volt ötlet, viszont vérszegényen kivitelezték. Mindkettő giccsjáték volt, ezért kellett volna azt felnagyítani és energiát vinni bele, ami nem történt meg. A tollzáport és szárnyakat kapó Horányi Juli viszont mindent kihozott a dalából, azt követően pedig olyan hosszú szavazatkunyeráló monológokat alkotott, amilyeneket talán csak egy villalakó tudna felülmúlni.

Singh Viki gyertyák között és farmerben repített vissza mindenkit a második világháború idejére. A "Katonák" egy rendkívül idejét múlt dal, amit teljesen indokolatlan lett volna Eurovízión indítani: nem vagyunk háborúban álló ország, minek előadni a hattyúk halálát. Kár, hogy idén ezzel lőtték el Vikit, de remélhetőleg visszatér majd valami eredetivel jövőre.

Berkes Olivér és Tóth Andi a legnagyobb sikervárományosok közé tartozott egészen tegnapig, viszont az, hogy az előadás szinte a nullával volt egyenlő, Tóth Andi érdekeit szolgálja. Ő ugyanis túl jó Berkeshez (akinek indiánok fonták a haját és koreográfiáját a legsablonosabb mozdulatokból hozták össze), így szólóban indulhat majd jövőre is, mert ezzel tuti nem jutnak ki. Az eredetiséget ugyancsak kerülte Agárdi Szilvia is, aki mindent megmutatott, amit gyűlölök az Eurovízióban: semmitmondó nagyívet, estélyit, szerelmetes balett-táncosokat, nyálat, szerelmet és rózsaszín ködöt, szó szerint.

A Parno Graszt élő tévéshow-ban tegnap szerepelt először, ami láthatóan sok érzelmet hozott a felszínre belőlük. Autentikus cigányzenét játszanak, nyilván színesítik a mezőnyt, a dalból pedig mindent kihoztak, amit ki lehetett. Pierrot megjegyezte, hogy a dalszöveget még a profi dalszerzők is megirigyelhetnék, na de akkor Oláh Józsefet, a Parno Graszt tagját és dalszerzőjét mégis minek tartja, ha nem profinak?

Az estet végül Petruska mentette meg, aki több szempontból is tarolt: a mezőnyre nem jellemző kiváló angol kiejtéssel, ütemesen énekelte végig a dalt, s annak ellenére tudott energikus maradni, hogy a gitárpengetésen kívül nem sokat mozgott. A háttérvizuál és a hegedűszóló is sokat segített, illetve Petruska zeneisége, őszintesége és lélekjelenléte.

Továbbjutott Petruska (42 pont), Agárdi Szilvia (40 pont), a Parno Graszt (38 pont), a B The First (36 pont) és Veres Mónika Nika (34 pont), a nézők pedig Berkes Olivért és Tóth Andit szavazták a középdöntőbe. Miután kihirdették az eredményt és Tóth Andi elájult a színpadon, mindenki szépen vigyázzállásban végigvárta a stáblistát és aztán Harsányi is leléphetett végre.

A Dal 2016 - Első középdöntő - Jövő szombaton 19:40-kor a Duna műsorán!

Kattints és kövesd az Eurofaktort még több Eurovíziós hírért!

A világ ma se lett szebb. Michael Skupint, a Survivor: The Australian Outback és a Survivor: Philippines túlélőjét illegális pénzszerzés, lopás és gyerekpornó birtoklásának vádjával vették őrizetbe pénteken. A törvénysértő anyagot a laptopján találták meg, miközben azt lefoglalta a rendőrség az úgynevezett "pilótajáték"-pénzügyi hálózatot érintő nyomozás során (ezt Skupin a cégén keresztül működtette).

Michigan legfőbb ügyésze elmondta: "Ez az ember nemcsak kirabolta azokat, akiknek kemény munkával megtakarított pénzük volt, hanem annyiszor bántalmazta azokat az ártatlan gyerekeket, ahányszor megtekintette a róluk készített pornófelvételeket. Úgy tűnik, hogy nem érdekli, mi helyes és helytelen, s a törvény teljes szigorával büntetjük majd szörnyű tetteiért."

Skupin 54 éves és 29 év börtönbüntetést kaphat, remélhetőleg rácsok között marad élete végéig.

A versenyzőkről hamarosan!

Szombat este A Dal 2016 második elődöntőjében szinte mindenki nagyot alakított: volt, aki tehetségével ejtett ámulatba minket és volt, akivel nemcsak saját maga, de a stáb is kicseszett.

A nyitóprodukció ezúttal is tánc volt, amit igazán fel lehetne már dobni izgalmas látványelemekkel vagy legalább olyan basic dolgokkal, mint a tűzgép, elvégre ezzel akarják megadni a kezdő energialöketet a műsornak. Tatár Csilla kedve végre megjött az Eurovíziózáshoz, Harsányi Levente viszont továbbra is azon dilemmázik adás közben, hogy kínait vagy indiait rendeljen otthonra, esetleg megteszi-e a tegnapról megmaradt pörkölt a hűtőben vagy egyszerűen csak dőljön ágynak a hihetetlenül unalmas és hosszú nap után. S ha már ennyire szabadulna a stúdióból, legalább azzal sem kéne elvenni a drága idejét, hogy vele kéretnek tapsot egy adás alatt ötször, mert ez nem az ő dolga.

A zsűriről alkotott véleményem továbbra sem változott: Pierrot és Both Miklós még mindig szimpatikusak, utóbbiról nem is gondoltam volna, hogy konstruktívan hathat a műsorra, viszont a fejére két kiló póthajat rakató Zséda, aki egy halkabb Rúzsa Magdi 2.0-t játszik, illetve az öreges Frenreisz Károly helyére a következő évadban nyugodtan ültethetnek mást.

Bármennyire is erős kritikával illetem A Dal egyes résztvevőit, mindig igyekszem belecsempészni valami építő jellegűt is és megpróbálok nem egyből az arcukba vágni két kosár paradicsomot. A Közép-európai Idő névre keresztelt Kabai Alexnél viszont egyszerűen nem tudom ezt nem megtenni, bár mentségére szóljon, hogy ez nem teljesen neki köszönhető. C.E.T. előadása A Dal történelmének egyik legrosszabb, legkellemetlenebb, legfogcsikorgatóbb és legamatőrebb előadása volt, aminek zavarba ejtő hibáin úgy felhökkentem, mintha csak ByeAlexet láttam volna egy szál tangában végigosonni a színpadon. Vegyük végig:

• A produkció az elején díszletet kapott, közvetlenül a színpadon, amit a refrén előtt MAGA A STÁB bontott le (lásd a fenti képen). Ezek tényleg felküldték a stábtagokat a színpadra, hogy egyenként hordják le onnan a díszletelemeket, miközben javában ment az előadás. Nem hittem a szememnek. Persze nem az a gond, hogy felküldték őket, mert sokszor nem lehet máshogyan lehozni vagy felvinni a díszletelemeket, csak ugye általában mindezt nem mutatja a kamera, nem rombolja az illúziót. Basszus, ez showbiznisz 101: ha a színpadon a kollégák éppen manuálisan segítik a produkció látványát, valamit előkészítenek, leszerelnek vagy mit tudom én, akkor a kamerával addig teljesen mást kell mutatni, például a táncosokat vagy el kell terelni az énekest a színpad egy másik részére. Hát komolyan.
• Aztán kiesett az egyik füles. Előfordul. Na de azt, hogy erre C.E.T. úgy bepánikolt, mintha egy tarantula mászott volna a gatyájában, kínzóan kellemetlen volt nézni. Több másodperc kimaradt az énekből, mert a pánikroham közepette még a mikrofont sem sikerült a szájához céloznia.

Ez az egész egy nagyon-nagyon-nagyon ciki előadás volt, ami minden ponton elromlott, ahol csak elromolhatott, de legalább lelkesen csinálta végig és mint elmondta, egy álma vált valóra.

Patai Anna produkciója legfeljebb annyi relevanciával bírt, mint út szélen a döglött veréb. A szobalányoknak öltöztetett vokalistáknál és a dal vidám hangulatát átadni abszolút képtelen énekesnőnél már csak azt volt rosszabb hallgatni, ahogyan óvodásként kezelte őt Tatár Csilla és a zsűri. Záporoztak a buta megjegyzések, mint például "most már szigorúan nem Annácska, csak Anna", "hallom, még abba a korosztályba tartozol, akik nem fogyaszthatnak alkoholt", "az apukája is itt van vele" stb . Te jó ég, bepelenkázni nem akarták véletlenül?

Aztán szomorúan vettem tudomásul, hogy Gáspár Laci (vagy a stylistja) csak nem bírta otthagyni a Zarában azt a visszataszítóan vörös holdjárót, így bárki is felelős érte, jár a négy korbácsütés. Laci dala és előadása egyébként korrekt volt, de semmi különös, továbbjutást nem érdemelt, bár döntős úgysem lesz. (Az megmosolyogtatott, amikor Pierrot újra zsűrizte és meg is említette a közös múltjukat, mert hatalmas Megasztár-rajongó voltam.)

Ahhoz képest, hogy a Group'n'Swing dala drámai és felkavaró volt, az előadás meglehetősen untatott: amikor éppen nem kapcsoltak Wolf Kati realness-be és nem álltak betonba öntve a színpadon, akkor is befeszülve és kimérten mozogtak.

Vásáry Andrétól nem kaptunk olyat, amit már ne láthattunk volna. A popszínház nem az én műfajom és az Eurovízión sem hangzik jól soha, így meglepett, hogy mennyire méltatta Pierrot. Azt viszont jó volt hallani, hogy Szécsi Böbe megtanult élőben énekelni és a Karmapolis-szal együtt hozták azt a színvonalat, amivel továbbra is a mezőny egyik legígéretesebb produkciói közé tartoznak. Nizalowsky Dóri, a Passed énekesnője is sokkal magabiztosabban énekelt. A "Driftin" ugyan nem merítette feledésbe a tavalyi szuperslágerüket, a "Mesmerize"-t, de egy korrekten tálalt versenyszám volt az övék is.

A Maszkura és a Tücsökraj Siska Finuccsival kiegészülve nekem olyan volt, mint egy bepállott szobába beáradó friss levegő. Persze, értem én, hogy a dalszöveget sokan letargikusnak tartják, magát a dalt pedig túl alternatívnak, s én sem küldtem volna ki őket az Eurovízióra, viszont A Dal-ban igenis helyük volt. Jól esett hallgatni őket, hiszen nem ugrottak fejest a közhelyekbe és sablonritmusokba, ahogyan szinte mindenki.

Oláh Gergő a verseny egyik legkidolgozottabb és legérdekesebb előadását nyújtotta. A homok, a táncosok, a koreográfia, a fények, a hegedűs, az ének, egyszerűen minden egyes részletében kiemelkedett az egész. A zenét pedig Lotfi Beginek köszönhetjük, aki a Compact Disco tagjaként 2012-ben már bebizonyította, hogy tudja, mi működhet egy nemzetközi dalversenyen. Egyébként ha a "Győz a jó" jutna ki a fesztiválra és kvalifikálna a döntőbe is, ez lenne az Eurovízió történelmének első döntőbe jutott autentikus cigányzenéje, így mondhatjuk, hogy Gergő esetében a tét különösen nagy.

Ha a Kállay-Saunders Band nem lenne versenyben, akkor azt mondanám, hogy Oláh Gergőnek kell mennie Stockholmba, de még mennyire hogy versenyben vannak és nagyon határozottan haladnak a végső győzelem felé. A legtöbb visszatérő előadó rendre beleesik abba a hibába, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az Eurovíziós múltjára, s csak erre épít, illetve ezért várja el a neki alanyi jogon járó elismerést, András viszont újra bizonyítani akar. A "Who We Are" egy modern és életerős szám. Férfiasan és vagányan adta elő, amin persze sokat segített, hogy ő is akkora kondipatkány lett az elmúlt egy évben, mint én, így a már eleve tökös számhoz egy maszkulin megjelenést is biztosítani tudott.

Mint azt az első elődöntős kritikámban is írtam, a második elődöntő produkcióit jobban válogatták össze, sokkal élvezhetőbbek voltak. Továbbjutott a Kállay-Saunders Band (41 pont), Vásáry André (39 pont), Oláh Gergő (39 pont), Gáspár Laci (37 pont) és a Karmapolis & Szécsi Böbe (36 pont), a nézők pedig a Passedet szavazták tovább.

A Dal 2016 - Harmadik elődöntő - Jövő szombaton 19:40-kor a Duna műsorán!

ps: A lens flare-rel meg óvatosabban!

További Eurovíziós hírekért kövesd az EUROFAKTOR-t, az Eurovíziós blogot is!