Mivel nincs kedvem a Comment blogon tovább verni magam úgy, hogy minden médiatudós hozzászóló azt hiszi, hogy ő szarta a csillagokat a föld köré, inkább leírom ide a hetedik ValóVilág-gal kapcsolatos aggályaimat.

De előtte egy kicsit magamról. Tusán vagyok, 23, Ferencvárosból (a képen viszont véletlenül sem szereplek). Szeretem a kalandokat, a görög skát, a szusit és a hajnalba nyúló vodkázásokat, a valóságshow-kért pedig kifejezetten rajongom. Ezért is csináltam ezt a blogot, s ezért is igyekszem a lehető legjobban kiművelni magam a műfajból. Amerikai, brit és francia műsorokat követek, de próbálok lépést tartani a teljes világkultúrával is, így résen vagyok akkor is, ha éppen Indonéziában vagy Afrikában kezd bugyogni egy újabb televíziós erkölcsi fertő. Mivel nagy merítésből dolgozom, egyfajta egészséges balanszot tartok fenn a különböző minőségű és tartalmú reality-k között, mert kitapasztaltam, hogy nekem ez így tök jó.

Ezt úgy kell érteni, hogy tegyük fel, esténként megnézek három epizódot három különböző műsorból, s mondjuk az egyik a Survivor (ami nem szenny), a másik a Bad Girls Club (ami szenny), a harmadik pedig a Real Housewives of Atlanta (a kettő között). Mint látható, egyik típust sem takarítanám el a képernyőről, hiszen mindnek megvan a maga "varázsa", de tényleg hiszek a balanszban tartásukban.

Na most ha az itthoni kínálatból akarok meríteni és magyar valóságshow-kat akarok nézni, akkor ez a balansz nem fenntartható. Ez pedig eléggé rontja a szórakoztatás és szórakozás minőségét, illetve torzítja a médiafogyasztást is. A szűk tévés piac miatt nyilván nem is lehet annyi reality kitermelését várni, mint az Egyesült Államokban vagy akár Franciaországban, de a bajok tényleg ott kezdődnek, ha a legnépszerűbb műsor tulajdonképpen egy szennyműsor, a többi pedig megy utána, s egy félévtizedben egyetlen egyszer sikerül kizökkenni ebből a gyakorlatból (Éden Hotel). Szóval igen. A magyarországi kínálat elnyomó többségben saját relevanciájukat kereső prolikból és pózerekből áll, akik még az anyjukat is eladnák egy kis hírnévért. Többségüket az Egyesült Államokban kisebb kábelcsatornákra terelik. A ValóVilág esetében ez akár még itthon is igaz lehetne, viszont a szűk hazai piac miatt nem beszélhetünk olyan kontextusban a magyar RTL II-ről, mint mondjuk az amerikai Bravo-ról, így ugyanúgy kell kezelnünk az ott végbemenő folyamatokat, mintha az RTL Klubon lennének.

Többet várok

Az én problémám abból is adódik, hogy nagyobb igényeim és elvárásaim vannak a médiaszakmát illetően, mint az átlagembernek. Fontos, hogy ne csak olyan műsorokat kapjak, amikben a hülyéken röhöghetek, mert annyira azért nincs alacsonyan az önértékelésem, hogy nap mint nap balfasz gyúrósjózsiknak kelljen felhúzniuk azt. Amíg látom, hogy másként is lehet, addig én is elvárom a minőségi szórakoztatást.

A magyar nézőket már sikerült rányálazni a trash-re, így a legtöbben szinte különbséget sem tudnak tenni a valóságshow-k között, sőt, műfaji evidenciaként kezelik például a primitív szereplőket vagy a funkciótlan magamutogatást. Engem is hívtak már castingra, s mielőtt elindultam volna, jó pár ismerősöm volt azon a véleményen, hogy ha nem a minél több segg meglékelését tüntetem fel abszolút célként vagy ha a bevállalósságom abban merül ki, hogy hajlandó vagyok gatyában trópusi lárvák közé feküdni az indokolatlan farokpörgetés helyett, akkor semmi esélyem sincs. Nem hibáztatom őket, hiszen a kereskedelmi tévék sok éves tudatos munkájának eredménye ez a szegényes közvélekedés a műfajról, amit a reality-k és a trash reality-k egyenlőtlen előállításának hiányával generáltak.

(Félreértés persze ne essék, a szex és a vadulás alapvető emberi szükségletek, csak ezek is áthelyeződnek egy másik kontextusba, ha tudjuk, hogy az éppen részegen tampont a seggébe dugó srác egyébként egy tök értelmes gyerek, akinek csak vannak kiröhöghető hülye pillanatai, de nem 0-24-ben nyomja a retardáltat.)

Aurél és Éva, mint műsorvezetők

Kíváncsi vagyok rá, hogy vajon a tényleges műsorvezetőknek (esetünkben Lilunak és Istenes Bencének) mi az őszinte véleménye a két ex-VV-s műsorvezetői posztba ültetéséről. Oké, a BeleValó-val még senkinek sem indult komolyabb karrierje, s remélhetőleg nem találkozunk olyan brutálisan elcseszett szakmai döntésekkel, mint például Éva berakása Istenes Bence mellé az X-Faktor-ba (francba, remélem, nem adtam ötletet éppen). Viszont szívesebben venném, ha új arcokat próbálna felépíteni a csatorna, hiszen egyrészt ráfér, másrészt meg van kiből és van rá pénz is. De itt remélhetőleg csak az ősi kínai törvénnyel éltek, miszerint trash-t a trash-hez, s nem kell többet belegondolni a dologba.

Mindezek ellenére a ValóVilág létjogosultsága abszolút vitathatatlan. Engem pusztán maga az apró tény zavar, hogy mindent kifényeznek és kipucolnak körülötte, minden profi meg húdejó, aztán elkezdik hülyékre építeni az egészet. Mert ha minimum a felének lenne érettségije és ez meg is látszana rajtuk, akkor máris érezhető lenne egyfajta haladás és akarás a stáb részéről. Nekem nem kell magyarázni a bulvármédiát, nagyon jól tudom, hogy az alja dolgokból is ugyanúgy pénzt lehet csinálni, mint a minőségiekből, de már csak szakmai elhivatottságomból adódóan sem érzem úgy, hogy mindennek a könnyebbik végét kell megfogni és nem lehet ennél többre törekedni.

Ha hiszitek, ha nem, ezért is várok sokat a Big Brother-től, mert az meg csakis úgy lehet sikeres, ha alternatívát nyújt a ValóVilág mellett. És ha többnyire ellentéte lesz, akkor én is megnyugszom, visszaáll a világrend, s valamelyest létrejön a már említett egészséges balansz.