Meghozza a Big Brother a Való Világ felemelkedését?
Már úton a ValóVilág 8, a brit Big Brother pedig túl van az első hónapján. Ősszel a két formátumot elvileg ötvözni fogja az RTL, s majd így áll össze az egész ValóVilág Powered by Big Brother-ré (r.i.p. membrana tympani a.k.a. dobhártya). Mivel nekem a Big Brother a valóságshow-k non plus ultrája, nálam a legfontosabb kérdés, amit a két műsor keresztezése felvet, hogy vajon mennyiben fog a javára változni az a ValóVilág, ami eddig a szenzácionalizált közönségességéről volt ismert. Az új évad mottója a reményt keltő "Sokkal jobban, mint valaha", aminek hezitálás nélkül hinnék én, ha a ValóVilág 7 előtt nem mondják azt, hogy az majd egy komolyabb menet lesz többek között a megemelt átlagéletkor miatt, aztán az egész talán még rosszabb lett, mint a hatodik évad, amit alulmúlni egészen hihetetlen teljesítmény.
Habár az új showrunner a Big Brother-t az első hetekben szépen lehúzta a pöcegödörbe, amiben többször is megmártotta, megdagonyázta, kifacsarta, majd újra belebaszta, a műsor alapjáraton egy klasszikus beköltözős reality és ami a legfontosabb: nem trash. Igaz, fénykorát a Channel 4-on élte, s amióta a Channel 5-ra költözött, egyre többször gurul ki a szopóroller, de még mindig nem hat az egész műsorra, s az angolok általában nem tűrnek olyan barmokat a képernyőjükön hosszabb ideig, akikkel mi komplett műsorokat nyeretünk meg. Például a főmarhát, akitől az elején eléggé megszenvedett a műsor, már rég kiszavazták.
De néha a nézők is hajlamosak túlreagálni dolgokat és szennyként azonosítani mindent, ami egy kicsit is extravagánsabb a szürke hétköznapoknál. Itt van például a szex örökös problémája. A valóságshow műfajának - mint minden műfajnak a világon - az a dolga, hogy hű maradjon önmagához. Azt kell mutatnia, amit a műfaja megkíván, tartania kell magát a műfaji elvárásokhoz. A legnagyobb elvárás pedig az, hogy legyen valóságos, ennek értelmében nem baj, ha van szex a házban, a kamerák előtt, ingyen. A szexualitás a valóságban, azaz a kinti világban is ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint az olcsókocsmák a pesti nagykörúthoz, így miért ne tartozhatna a benti léthez is? Egy ilyen műsort ellehetetlenítenének az introvertált szereplők, akik nem viselkednek úgy, ahogyan kint is viselkednének, így extrovertáltakat válogatnak be, akik szexelnek, barátkoznak, buliznak és balhéznak. A valóságshow a való élet egyfajta leképezése mesterséges körülmények között. Tudom, hogy ez már az én eléggé egyéni véleményem, de nálam még az Éden Hotel Nagy Dugása sem verte ki a biztosítékot attól függetlenül, hogy a stáb utasítására történt-e vagy sem. De sokaknak már ez is trash. A probléma persze sokkal mélyebben gyökerezik ennél, a társadalom szexről és szexualitásról alkotott képe mindig is inkább életidegen volt, mintsem felvilágosodott és emberközeli, a vallási értékrend szépen megrontotta a világi életmódot. Így lett a szex a többségnek túl intim ahhoz, hogy a legtöbb kontextusban elítélje. Szerintem fontos, hogy ha reality-ben látjuk, akkor tudjuk a helyén kezelni, elvégre valóságot akarunk, két egymáshoz vonzódó ember pedig nem egy teadélutánnal fogja eltölteni az idejét, azt nem is akarhatjuk.
A szokatlan karakterek önmagukban szintén nem ártanak egy műsornak. A napokban Emma, a Big Brother világbékét hirdető hippi lakója elsírta magát, amikor felfedezett egy virágcserépben haldokló molylepkét és állatorvost akart hívni neki. Oké, ez nyilván hülyeség, mégis működik. Ez nem trash, ez csak egy fura értékrend és szokatlan felfogásmód, s persze én is kiröhögtem, viszont ha konfliktus van, akkor a csaj meg tudja védeni és ki tudja fejezni magát, s még csak nem is óbégat. Balanszban van az egyénisége, a hülyesége és a furcsasága, ezért működik.
Talán a konfliktusok, vagyis azok minősége határozza meg leginkább, hogy a lakókat miként ítélik meg a nézők. Ha két tahó építőmunkás összevitatkozik az utolsó kiflin, akkor az nemcsak a boltban okoz egy ócska jelenetet (ma reggel megtörtént), hanem a tévében is. Egy ostoba és közönséges ember mindig le fogja húzni a műsor színvonalát, tegyék őt egy vetélkedőbe vagy egy reality-be. Nem az a baj, ha a lakók vitatkoznak vagy ordibálnak, hanem az, ahogyan azt teszik, ha nem tudják érdemi mondanivalóval megtölteni. Sokszor csak a szájba baszlak tesó meg a köpködés megy, s ekkor az itthoni stábok is elbasszák, mert a szereplők nem kapnak figyelmeztetést (legalábbis mi nem látjuk, holott kellene), viszont a Big Brother-ben mindig behívják őket a titokszobába, ha a szerkesztők már látják lelki szemeik előtt az első pofont. Itthon nincsenek komolyabb pszichológiai felügyelet és morális szabályozás alatt a szereplők, például egyes villalakóknak sem kellett különösebb következményekkel számolniuk, miután cigányoztak vagy köpködtek. A Big Brother-ből még aznap repültek volna.
Tehát az a lényeg, hogy ha valaki közönséges, műveletlen és alpári, akkor az minden egyes helyzetben érződni fog: szex közben, konfliktus közben, zabálás közben, heti feladatok közben, taktikázásnak csúfolt szellemi üresjáratok közben, mindig és mindenhol. Nincs olyan szituáció, ami önmagában gáz lenne, hanem a szereplők miatt lesz az, mert nem elég érdekesek és kifejezőek. Ez egy folyamatos probléma itthon. Továbbá a ValóVilág elvileg egy stratégiai reality lenne, a lakók megbeszélhetik maguk között, hogy kit jelöljenek kiesésre, viszont olyan buták, hogy nem tudnak élni ezzel a stratégiai lehetőséggel. A kanadai Big Brother tökéletes ellenpéldája ennek, ott pont azért működik a könyörtelen és fondorlatos stratégiai játék, mert a szereplőknek jár és képes járni az agyuk, a sztorikat pedig mind a kanadai, mind pedig a brit széria esetében mesteri vágásokkal teszik még hatásosabbá, amikkel egyébként tök jól át lehet adni a lakók egyéniségét is. Ha a ValóVilág Big Brother-rel való ötvözése azt jelenti, hogy a műsort több stratégiai lehetőséggel töltik majd meg, akkor ahhoz az kell majd, hogy ne olyan szereplőket válogassanak be, akiket az utóbbi két szériában láttunk.
Persze a trash az RTL-nek eddig is profitot termelt, így egyáltalán nem biztos, hogy az alapjáraton nem szennyműsornak számító Big Brother a castingban hoz majd pozitív változásokat. Talán a műsorszerkesztést alakítják át, lehetnek heti feladatok, amik nem arra fognak épülni, hogy lekerüljön a lakókról a ruha, de nem hiszem, hogy a kiszavazás procedúráján (kiválasztás-kihívás-párbaj) változtatnának, pedig nagyon itt lenne már az ideje. Például a brit Big Brother 15. évadának Power Trip című formátuma különösen innovatív és szórakoztató volt. Ősszel kiderül.
Hogyan született a trash mint tévés kifejezés?
A Geraldo című népszerű amerikai talkshow 1988. november 3-i adásában fehér felsőbbrendűséget hirdetők, szkinhedek, fekete aktivisták és zsidó aktivisták verekedtek össze a stúdióban, amiben még maga a műsorvezető is megsérült, egy repülő szék betörte az orrát. Az Egyesült Államokban hatalmas médiafigyelmet kapott a balhé, amit a Newsweek újság egyszerűen csak "trash tv"-ként kezdett emlegetni. A fogalom nemcsak elterjedt, hanem tévés műfajjá nőtte ki magát: mivel az adás nézettségi rekordot döntött, a piac felfedezte a trash tv-ben rejlő hasznot és lehetőségeket, így a Geraldo-t több, hasonlóan eldurvult talkshow követte, például a The Jerry Springer Show.
(A képek a brit Big Brother jelenlegi évadából származnak.)