Biztosan sokan vagytok úgy vele, hogy felőletek akár egy sorozatgyilkos pónilovat vagy egy démonűző mikulást is előhúzhat a kalapból Ryan Murphy, akkor sem fogjátok bepróbálni a hatodik évadot a pocsék ötödik után. Az tuti, hogy én sem fogom már hétről-hétre követni, valószínűleg két adagban darálom majd le, főleg azért, mert mégsem a megkapó Slenderman-témát dolgozzák majd fel.

A TMZ képsorozata szerint egészen az 1590-es évek Észak-Karolinájába nyúl majd vissza a történet, ahol egy teljes kolónia tűnt el egyetlen nyomot, azaz egy fába vésett szót hagyva maga után: "croatoan". A croatoanok egy indián törzs voltak a mai észak-karolinai Raleigh területén, akiket sokan vádoltak a 117 telepes eltűnésével, de sohasem tudták rájuk bizonyítani, így ez Amerika egyik legnagyobb különböző legendákkal övezett rejtélye. A TMZ értesülése mellett az évadok közötti összefüggés is alátámaszthatja a "pilgrim vs. indiánok" témát, hiszen az első évadban az akkor Billie Jean Howard médiumot játszó Sarah Paulson elhiteti Violettel, hogy ha egymás után mondogatja a "croatoan" szót, akkor majd sikerül elriasztani a gonosz szellemeket a családi házból. (Nem sikerült.) A hatodik évad történései a jelen és a múlt között váltakoznak majd, a visszatérők között pedig biztosan ott lesz Lady Gaga, Angela Bassett, Cheyenne Jackson, Matt Bomer és Leslie Jordan.

Visszatér minden divatvalóságshow ősanyja, az America's Next Top Model. A leharcolt formátum a 22. évaddal búcsúzott tavaly a The CW-n, de a VH1 megvette és hamarosan teljesen átpozicionálva adja majd le saját verzióját. A forgatások már elkezdődtek New York-ban, ezúttal csak lányok versenyeznek, akiknek minden epizódban "pop kulturális feladatokat" kell teljesíteniük. A VH1 és a pop kultúra, előre félek. Tyra Banks-et Rita Ora váltja majd a műsorvezetői posztban (wtf), a zsűriben pedig Ashley Graham plus size modell, Drew Elliott, a Paper Magazine főszerkesztője és Lew Roach stylist ül majd. Tyra Banks is szerepel majd a műsorban, de főként executive producerként tevékenykedik majd. Egy korábbi interjúban kihangsúlyozta, hogy ezúttal nemcsak egy profi modellt, hanem közösségi média-sztárt szeretne találni, mintha az utóbbi évadokban nem ez lett volna a szándéka. Sőt, konkrétan ezzel cseszte el a formátumot.

A 45 éves Jason Burrill dublőr, vállalkozó és Aston Martin-tulajdonos nyerte az angol Nagy Testvér legújabb, rekord rövid 50 napos évadát, aki totál szembemegy azzal a két Big Brother-győztesfajtával, akiket eddig ismertünk: az egyik a konfliktuskerülő, pozitív életszemléletű jó kislány vagy chill as fuck macsó (pl. Anthony Hutton - BB6, Rachel Rice - BB9, Sophie Reade - BB10), a másik pedig a tipikus műsorcsináló karakter (pl. Nadia Almada - BB5, Aaron Allard-Morgan - BB11, Helen Wood - BB14), bár ez utóbbit inkább kiszavazni szeretik. Jason az első, akit nem lehet elhelyezni egyik kategóriába sem. Az ember sohasem tudta elengedni magát, teljesen be volt feszülve reggeltől estig, minden mozzanatát önkontroll alatt tartotta, a konfliktusokat sohasem vállalta fel, nem vitatkozta ki magát, nem mutatott érzelmet és 100 kilós felnőtt férfi létére a legnagyobb punciként viselkedett az exével. Talán azzal nyerte meg a játékot, hogy két lépését is sikerült taktikai csodatételként megetetnie a nézőkkel: Lateysha kiszavazása még az is volt, de Ryan kiejtéséről nem ő, hanem a szavazatok többsége döntött. Rettenetesen túlértékelik a csávót. Nehéz volt lépést tartani vele, de legalább háromszor kérte a stábot, hogy eresszék ki, amiből egyszer be is baszta a titokszoba ajtaját és elküldte a picsába a produkciót. Ekkor kellett volna megválni tőle, de valamiért nagyon ragaszkodtak hozzá, amiért most egyként kiáltanak bundát az elégedetlen rajongók. Tehát nehéz kibogozni, hogy a sokkal szórakoztatóbb, konfliktusokat felvállaló, intelligensen lekezelő, artikulált Andy West, a sokakat Nikki Grahame-re emlékeztető Jayne Connery, de még a rohadtul irritáló Hughie vagy Jackson helyett is miért ez a fapofájú pózer nyert, aki az interjújában el is mondta, hogy már az első napon megbánta a beköltözést.

A stáb, kiváltképp az új showrunner, különösen idén felejtette el, hogy a Big Brother mint műsor és szimbólum alapja a tekintélyelvűség, az meg csak orwelli szigorral tartható fenn. Régen, ha elhagytad a házat, akkor kint is maradtál. Ma az van, hogy kisprintelsz a kamerakrosszba és jó hogy nem egy margaritával meg egy kis borítékkal a kezedben kísérnek vissza.

Az új formátum sem úgy landolt, ahogyan azt szerették volna. Nemcsak azért, mert rossz embereket castingoltak a Többiek közé, akik nem teljesítették a rájuk osztott szerepet és a taktika csak darabjaiban volt felfedezhető a játékukban (amire a stáb sem adott sok lehetőséget), hanem azért is, mert lebuktak. Akkora balhét csaptak az udvaron, hogy a valódi lakók napozás közben meghallották őket, akik később beszabadultak a kamerakrosszba és kopogtattak nekik a tükörablakon át. A műsort - főként amióta a Channel 5-nál van - sokszor vádolják fixszel, így az sem segített, amikor a Többiek felfedésekor a valódi lakók úgy meglepődtek, mintha pápuai bennszülöttekként először láttak volna sápadt embert, holott az infót a Többiekről már napokkal korábban leadták nekik a kiszabadult lakók. Bent járt a Men in Black vagy mi? Na meg amikor a Többiek kiszavazásra jelöltek egyes lakókat, akkor a jelölteknek nem bűzlött valami, hogy hé, most akkor a stáb választott ki vagy mi a fasz, merthogy jelölés nem volt. Ha pedig a stáb választott ki, akkor már mindent lehet? 

Egy szóval káosz volt az évad mind szerkesztésben, mind pedig castingban. Tanulságok:

• Attól, hogy valakit ezrek lájkolnak Instagramon, még nem lesz szórakoztató a tévében.
• A szexizmus még mindig tarol. Ha egy nő (Laura) szereti a szexet, akkor csak egy kurva, ha pedig egy másikat hülyít a pasija, ezért kiakad, akkor egy pszichopata hárpia (Charlie).
• Az új showrunner szar.

Ugyan voltak jó momentumai az évadnak a finálé előtti meglepetés-kiszavazással meg Lateysha kiejtésével, de összességében ez egy gyenge széria volt.

A lakók nem vehettek részt a népszavazáson, így a világon utolsóként, még csak most tudták meg, hogy mire vetemedett hazájuk az Elstree stúdió falain kívül. Egy feladatban Andy híradósnak állt és a stáb olyan főcímeket mondatott be vele, amikről a lakóknak el kellett dönteniük, hogy igazak-e vagy hamisak. A "Nagy-Britannia elhagyta az Európai Uniót" főcímre nemleges választ adtak, így még a Brexit-támogató Jasont is meglepte, hogy a hír igaz. Andy és Jayne egyenesen kiakadt, bár utóbbi nagyon örült, hogy legalább David Cameron lemondott és egy nő került hatalomra. A fiatalabb lakókat annyira nem hatotta meg a dolog, ők gondolom a poszt-Brexit "What is EU for?" guglizók népes táborába tartoznának. (Korábban például folyt köztük a vita, hogy Írország egyáltalán az Egyesült Királysághoz tartozik-e, illetve Theresa May bejelentésekor Jacksonnak sem volt lövése arról, hogy már volt egy női miniszterelnökük Margaret Thatcher személyében.) A videón 17:58-tól kezdődik a buli.

Habár a Fear The Walking Dead most felvette a The Walking Dead dinamikáját - vagyis dinamikátlanságát -, maga a történet és a karakterek sokkal jobbak az anyasorozaténál. A spin-off valósága sokkal vonzóbb, mert ésszerűbb és nincs átitatva izzadtságszagú emberieskedéssel és mártírkodással.

A főhős magánál van, Madison ezerszer jobb vezető, mint amilyen Rick valaha is volt vagy lesz. Miután az ötödik évadban Rick a körülményekhez megfelelően embertelen, de racionális döntéseivel az apokalipszis erőskezű vezetőjévé kezdett érni, a hatodik évadban olyan gyorsan szétbarmolták a karakterének építését és igazi kemény gyerekké válását (amit elvárunk a világvége főgóréjától), amilyen gyorsan kihátráltak Carl kinyírása mögül. Most megint ott tartunk, hogy Rick egy első évados érző lélek, egy szentimentális lelki pásztor, egy gyilkosokat felmentő terézanya, szóval egy lúzer fasz. Vele szemben Madison, a Fear The Walking Dead főhősnője az apokalipszis elejétől résen van, nem bízik senkiben, tisztán gondolkodik és hüledezés helyett már rég helyretette az új világot magában, hogy oké, mától ez van, ember embernek farkasa, az erősebb kutya baszik, nincs kegyelem és nincs bocsánat. Amikor megcsapják, akkor visszacsap, s amikor gyanús elem közeledik, akkor nem kivár, hanem cselekszik. A hasonló jellemmel megáldott Victorral kötött kimondatlan barátsága pedig tök jól áll neki, mert mindketten elég erősek ahhoz, hogy power couple legyen belőlük és ketten meneteljenek az apokalipszis ellen.

Az írók számolnak az elmebajjal, megborultak a szereplők. Habár a The Walking Dead-ben is láttuk már Ricket hallucinálni Loriról és a csapat egyik megháborodott tagját is hagyták már fához kötözve, mégis a Fear The Walking Dead jobban, átláthatóbban és részletesebben kezelte az elmebajt úgy, hogy nem pusztán mellékkaraktereket tett zakkanttá. Az elmebaj egy apokalipszis esetén mindenkire nézve valós veszélyt jelent, ezért tök jó, hogy foglalkoznak vele. Konkrétan az emberiség fele a másodperc töredéke alatt meghülyülne, ha meghallaná az első zombihörgést az ajtajánál. A Fear The Walking Dead szereplőinek ehhez azért egy kicsivel több kellett, de a második évad felére többüknek sikerült. Chris már az elejétől kezdve labilis volt, elég hamar a harc megrögzöttjévé és a fegyvertartás republikánus elkötelezettjévé vált. Tetszett neki, hogy ölhet, s idővel már tök mindegy volt, hogy az áldozat ember vagy walker. Aztán ott van Nick, aki szintén nem volt százas sohasem, de az ő megborulása más. Sajátosan fogja fel az apokalipszist, igyekszik értelmet adni neki, s mivel már ezelőtt is inkább alternatív életmódot folytatott (értsd drogozott, csavargott, seftelt) és mindig egyedi világképet alkotott, a viselkedése annyira nem váratlan. A társadalmi kirekesztettség, a sehova nem tartozás érzése váltja ki belőle ezt az azonosulhatnékot a zombikkal. Daniel viszont váratlanul és előjelek nélkül borult meg, így azt még ízlelgetni kell. Persze, nehéz mindig két lábon tartani magad, amikor a világ és mindenki más körülötted összeomlik, de az, hogy ennyire megtörték, túlzó és egyelőre nem látni a logikát mögötte, legalábbis én nem látom. Miért pont most, miért pont így, miért ilyen hirtelen, mi vele a cél?

A szereplőket is emészthetőbben válogatták össze. A Fear The Walking Dead-nek nincs Lorija, Andreája vagy Gabrielje, de Kim Dickens (Madison) tökéletesen hozza a badass anyatigrist, Cliff Curtis (Travis) a komplett balekot, Frank Dillane (Nick) a narkós különcöt, Rubén Blades (Daniel) a dörzsölt mexikóit és persze Colman Domingo (Victor) a még dörzsöltebb alfahímet, akinek pasiját Dougray Scott játszotta. Maszkulin meleg pár, sajnos ritkán látni őket (a The Walking Dead-ben sem voltak).

Szóval a Fear The Walking Dead sokkal érdekesebb szálakon fut. Vízen, földön, hegyen, határokon át, keményebben és racionálisabban, ezért jobb az eredetinél.

Már úton a ValóVilág 8, a brit Big Brother pedig túl van az első hónapján. Ősszel a két formátumot elvileg ötvözni fogja az RTL, s majd így áll össze az egész ValóVilág Powered by Big Brother-ré (r.i.p. membrana tympani a.k.a. dobhártya). Mivel nekem a Big Brother a valóságshow-k non plus ultrája, nálam a legfontosabb kérdés, amit a két műsor keresztezése felvet, hogy vajon mennyiben fog a javára változni az a ValóVilág, ami eddig a szenzácionalizált közönségességéről volt ismert. Az új évad mottója a reményt keltő "Sokkal jobban, mint valaha", aminek hezitálás nélkül hinnék én, ha a ValóVilág 7 előtt nem mondják azt, hogy az majd egy komolyabb menet lesz többek között a megemelt átlagéletkor miatt, aztán az egész talán még rosszabb lett, mint a hatodik évad, amit alulmúlni egészen hihetetlen teljesítmény.

Habár az új showrunner a Big Brother-t az első hetekben szépen lehúzta a pöcegödörbe, amiben többször is megmártotta, megdagonyázta, kifacsarta, majd újra belebaszta, a műsor alapjáraton egy klasszikus beköltözős reality és ami a legfontosabb: nem trash. Igaz, fénykorát a Channel 4-on élte, s amióta a Channel 5-ra költözött, egyre többször gurul ki a szopóroller, de még mindig nem hat az egész műsorra, s az angolok általában nem tűrnek olyan barmokat a képernyőjükön hosszabb ideig, akikkel mi komplett műsorokat nyeretünk meg. Például a főmarhát, akitől az elején eléggé megszenvedett a műsor, már rég kiszavazták.

De néha a nézők is hajlamosak túlreagálni dolgokat és szennyként azonosítani mindent, ami egy kicsit is extravagánsabb a szürke hétköznapoknál. Itt van például a szex örökös problémája. A valóságshow műfajának - mint minden műfajnak a világon - az a dolga, hogy hű maradjon önmagához. Azt kell mutatnia, amit a műfaja megkíván, tartania kell magát a műfaji elvárásokhoz. A legnagyobb elvárás pedig az, hogy legyen valóságos, ennek értelmében nem baj, ha van szex a házban, a kamerák előtt, ingyen. A szexualitás a valóságban, azaz a kinti világban is ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint az olcsókocsmák a pesti nagykörúthoz, így miért ne tartozhatna a benti léthez is? Egy ilyen műsort ellehetetlenítenének az introvertált szereplők, akik nem viselkednek úgy, ahogyan kint is viselkednének, így extrovertáltakat válogatnak be, akik szexelnek, barátkoznak, buliznak és balhéznak. A valóságshow a való élet egyfajta leképezése mesterséges körülmények között. Tudom, hogy ez már az én eléggé egyéni véleményem, de nálam még az Éden Hotel Nagy Dugása sem verte ki a biztosítékot attól függetlenül, hogy a stáb utasítására történt-e vagy sem. De sokaknak már ez is trash. A probléma persze sokkal mélyebben gyökerezik ennél, a társadalom szexről és szexualitásról alkotott képe mindig is inkább életidegen volt, mintsem felvilágosodott és emberközeli, a vallási értékrend szépen megrontotta a világi életmódot. Így lett a szex a többségnek túl intim ahhoz, hogy a legtöbb kontextusban elítélje. Szerintem fontos, hogy ha reality-ben látjuk, akkor tudjuk a helyén kezelni, elvégre valóságot akarunk, két egymáshoz vonzódó ember pedig nem egy teadélutánnal fogja eltölteni az idejét, azt nem is akarhatjuk.

A szokatlan karakterek önmagukban szintén nem ártanak egy műsornak. A napokban Emma, a Big Brother világbékét hirdető hippi lakója elsírta magát, amikor felfedezett egy virágcserépben haldokló molylepkét és állatorvost akart hívni neki. Oké, ez nyilván hülyeség, mégis működik. Ez nem trash, ez csak egy fura értékrend és szokatlan felfogásmód, s persze én is kiröhögtem, viszont ha konfliktus van, akkor a csaj meg tudja védeni és ki tudja fejezni magát, s még csak nem is óbégat. Balanszban van az egyénisége, a hülyesége és a furcsasága, ezért működik.

Talán a konfliktusok, vagyis azok minősége határozza meg leginkább, hogy a lakókat miként ítélik meg a nézők. Ha két tahó építőmunkás összevitatkozik az utolsó kiflin, akkor az nemcsak a boltban okoz egy ócska jelenetet (ma reggel megtörtént), hanem a tévében is. Egy ostoba és közönséges ember mindig le fogja húzni a műsor színvonalát, tegyék őt egy vetélkedőbe vagy egy reality-be. Nem az a baj, ha a lakók vitatkoznak vagy ordibálnak, hanem az, ahogyan azt teszik, ha nem tudják érdemi mondanivalóval megtölteni. Sokszor csak a szájba baszlak tesó meg a köpködés megy, s ekkor az itthoni stábok is elbasszák, mert a szereplők nem kapnak figyelmeztetést (legalábbis mi nem látjuk, holott kellene), viszont a Big Brother-ben mindig behívják őket a titokszobába, ha a szerkesztők már látják lelki szemeik előtt az első pofont. Itthon nincsenek komolyabb pszichológiai felügyelet és morális szabályozás alatt a szereplők, például egyes villalakóknak sem kellett különösebb következményekkel számolniuk, miután cigányoztak vagy köpködtek. A Big Brother-ből még aznap repültek volna.

Tehát az a lényeg, hogy ha valaki közönséges, műveletlen és alpári, akkor az minden egyes helyzetben érződni fog: szex közben, konfliktus közben, zabálás közben, heti feladatok közben, taktikázásnak csúfolt szellemi üresjáratok közben, mindig és mindenhol. Nincs olyan szituáció, ami önmagában gáz lenne, hanem a szereplők miatt lesz az, mert nem elég érdekesek és kifejezőek. Ez egy folyamatos probléma itthon. Továbbá a ValóVilág elvileg egy stratégiai reality lenne, a lakók megbeszélhetik maguk között, hogy kit jelöljenek kiesésre, viszont olyan buták, hogy nem tudnak élni ezzel a stratégiai lehetőséggel. A kanadai Big Brother tökéletes ellenpéldája ennek, ott pont azért működik a könyörtelen és fondorlatos stratégiai játék, mert a szereplőknek jár és képes járni az agyuk, a sztorikat pedig mind a kanadai, mind pedig a brit széria esetében mesteri vágásokkal teszik még hatásosabbá, amikkel egyébként tök jól át lehet adni a lakók egyéniségét is. Ha a ValóVilág Big Brother-rel való ötvözése azt jelenti, hogy a műsort több stratégiai lehetőséggel töltik majd meg, akkor ahhoz az kell majd, hogy ne olyan szereplőket válogassanak be, akiket az utóbbi két szériában láttunk.

Persze a trash az RTL-nek eddig is profitot termelt, így egyáltalán nem biztos, hogy az alapjáraton nem szennyműsornak számító Big Brother a castingban hoz majd pozitív változásokat. Talán a műsorszerkesztést alakítják át, lehetnek heti feladatok, amik nem arra fognak épülni, hogy lekerüljön a lakókról a ruha, de nem hiszem, hogy a kiszavazás procedúráján (kiválasztás-kihívás-párbaj) változtatnának, pedig nagyon itt lenne már az ideje. Például a brit Big Brother 15. évadának Power Trip című formátuma különösen innovatív és szórakoztató volt. Ősszel kiderül.

(A képek a brit Big Brother jelenlegi évadából származnak.)

Katt a galériára.

Alig kezdődött el az angol Big Brother új évada, a produkció máris akkora szarban van, hogy az új formátum, amivel egészében meg akarták változtatni a műsort, teljesen elvesztette az értelmét. Az új formátum lényege ugye az volt, hogy két házban élnek szereplők: az egyikben a valódi lakók, a másikban pedig a Többiek, akiknek az a feladatuk, hogy különböző módszerekkel kitúrják a valódi lakókat és átvegyék a helyüket. Mindez titokban történt, a valódi lakók nem tudhattak a Többiek létezéséről, legalábbis egészen idáig.

Tegnap a Többiek kiszavazhattak két valódi lakót, a választásuk pedig Alexre és Jacksonra, a két legnépszerűbb lakóra esett. Ők beköltöztek a Többiekhez, a Többiek közül pedig két embert beszavaztak a nézők a valódi lakók közé. Andrew és Ryan azzal a megbízatással került be a házba, hogy tartsák titokban kilétüket és viselkedjenek úgy, mintha teljesen új játékosok lennének és nem látták eddig a műsort. Ehhez képest az első dolguk az volt, hogy bejelentsék, ők bizony figyeltek mindenkit és álszent kígyóknak tartják az egész bagázst. Persze, ez good television, káosz és zűrzavar, csak éppen nem ez volt a feladatuk. Abszolút kiadták magukat és a formátum legnagyobb csavarját.

Mindennek tetejébe négy lakó (Marco, Chelsea és az ikrek) eldöntötte, hogy nem bírja tovább a negativitást és elhagyja a házat. Feltörték a vészkijáratot és egyenesen a camera cross-ba futottak, ami a kamerákkal teli sötét folyosó a tükörablakokon túl. Ez a folyosó köti össze a Többiek házát a valódi lakók házával, így nem nehéz kitalálni, milyen felfedezést tettek a kiszabadult játékosok, amikor a folyosón rohangáltak. Marco és az ikrek kopogtattak a másik ház ablakán és ordítoztak Alex-nek és Jacksonnak, akikről azt kellett volna hinniük, hogy a nézők kiszavazták őket.

Ha mindez még nem lett volna egy hatalmas epic fail, végül maga a stáb adta meg a műsornak a halálos döfést: visszaengedte a kiszabadult lakókat a házba, miután azok meggondolták magukat és nem akartak kiszállni a műsorból. Ez mégis mekkora bullshit? Otthagy a vőlegényem az oltárnál, mert meggondolja magát, majd öt perc múlva csak visszatér és összeházasodom vele? Fizet a vevő és látom, hogy zsebre vágott négy rágógumit, de nem szólok, hadd lopja el, így anyagi kárt okozva nekem? Mégis mit gondolt a stáb, amikor visszaengedte azokat a szerencsétleneket? Marco első dolga az volt, hogy elárulja a többieknek a Többieket. Ezzel a rohadtul ostoba döntéssel a stáb gyakorlatilag veszni hagyta a formátumot, a Többieket és nézők százezreit, akik még kitartottak a cirkusz mellett annak ellenére, hogy a napokban már így is számos, a műsort hiteltelenítő botrány látott napvilágot a ház legfrissebb "szerelmeseinek" korábbi ismertségétől kezdve Andrew rasszizmusáig.

Hogy ezek után mégis milyen damage controlt lehet eszközölni, fogalmam sincs, mert hát odalett a csavar, amivel alapjaiban megváltoztatták volna a Big Brother játékát. A Channel 5 azután, hogy 2014-ben minden idők egyik legizgalmasabb szériáját rakta össze, az utóbbi két évben sorozatban hozta a rosszabbnál rosszabb szerkesztői döntéseket, aminek köszönhetően a Big Brother-ház wannabe celebektől és gazdag, elfuserált kölyköktől lett hangos, a sokszor teljesen manipulatív, élvezhetetlen csavarok és a sekélyes kiszavazások pedig egyszerűen méltatlanok a műsorhoz. Ez a nézettségen is meglátszik, az idei évad már csak 1,5 millió nézővel debütált, ami az eddigi legrosszabb. Ez történik, amikor a szerkesztők a saját kis befolyásos köreikből toboroznak abszolút érdektelen embereket és feltételezik, hogy ha már több ezer Instagram-követőjük van, akkor biztosan szórakoztatóak lesznek. Hány évad kell még, hogy rájöjjenek, hogy kurvára nem így van és rosszul szűrnek?

Channel 4, hiányzol!

Mivel egyáltalán nem biztos, hogy a Fear The Walking Dead volt az egyetlen spin-off, amit a The Walking Dead kapott, ötleteltem, miről szólhatna egy harmadik zombisorozat.

The Walking Dead: The Begginings

Úgy volt, hogy a Fear The Walking Dead lesz az a sorozat, amiben a zombijárvány kitörésének körülményeit mutatják be, s hogy majd kiderül, miként kezdődött el az apokalipszis. Nem derült ki, a járvány felismerése csak az első két-három epizódot töltötte ki, a többiben pedig már javában ment ugyanaz a túlélés, ami a The Walking Dead alapját is képezi, tehát adja magát a dolog, hogy ha kell még egy zombisorozat az AMC-nek, akkor az szólhatna a világvége legelejéről, amiben orvosok, kutatók és rendőrök a főszereplők. Legyen benne nyakig a Fehér Ház is, a politikusok próbálják visszafogni az információt a néptől, néhányuk igyekezzen ebből is hasznot húzni az emberek kárára, s legyen egy civil vagy egy orvos, aki valahogy tudomást szerez erről az egészről és úgy érzi, valamit tennie kell. Egy ilyen sorozattal viszont két gond lenne: egyrészt kifulladna két évadban, mert hát meddig lehet nyújtani a tésztát, amíg el nem szakad, másrészt pedig potenciálisan elvenné a lehetőségeket a The Walking Dead és a Fear The Walking Dead elől, hiszen azoknak is menniük kell valamerre. Noha Rickék most megint egy kormányzó-féle bullshitbe tartanak, valahol végződnie kell a történetüknek.

The Walking Dead: Europe

Na ezt például tuti az angolokra bíznám, mert a Black Mirror, az Utopia és jó néhány katasztrófafilm óta tudjuk, hogy kurva jól bánnak az apokalipszissel. Sokan felvetették már, hogy európai viszonylatba kellene helyezni a sorozatot, s az európai szett mindenképpen frissítene a franchise-on, mert a mi szereplőink sokkal nehezebben tudnának fegyvereket szerezni, a különböző kormányok és nemzetiségek különböző módját választhatnák a túlélésnek, a földrajzi közelség miatt változatosabb terepeken mozoghatnának, viszont lényegében ez is a túlélésről szólna, mint a már meglévő két spin-off.

The Walking Dead Generation

Eléggé tinisorozatosan hangzik a cím, de valójában tényleg szólhatna a második generációs túlélőkről a jövőben, néhány évtizeddel a járvány kitörése után. A szereplők felderíthetnék, hogy mi is történt a születésük előtt vagy után, ha már elődeik a TWD-ben és az FTWD-ben nem tudták. Viszont biztos vagyok benne, hogy ez a sorozat is elmenne abba az érzelgős irányba, amibe a TWD és konkrétan egy poszt-apokaliptikus Dawson's Creek-et kapnánk itt-ott megspékelve egy-egy új kormányzóval fiatalabb kiadásban.

Stories of The Walking Dead

Ha már annyira felkapott manapság az antológia műfaja, miért ne csinálhatnának egyet az AMC-n? A Flight 462 legalábbis bebizonyította, hogy tud érdekes lenni egy ilyen, a többi sorozattól elszigetelt történet is. Évadonként 8-10 epizód elég lenne ahhoz, hogy egy intenzív és dinamikus történetet meséljenek el bárkivel a világ bármely pontján, a zombiapokalipszis közben. Feldolgozhatná, ahogyan egy turnézó rockbanda koncertjét szétvágja egy zombihorda, s hamar rájönnének, hogy nem a kokótól képzelődnek, felpattannának a turnébuszra, nem akarnák hátrahagyni az értékeiket és vagyonukat, nincs nő, nincs drog, nincs rock'n'roll, mi a faszhoz kezdjünk most, még Charlie-t, a menedzsert is bezabálta egy zombi. De szólhatna egy atomerőművet ért csapásról, egy karanténba helyezett társasáház lakóiról vagy fősulisok spring break-jéről, akik lemennek Cancúnba és shit gets real.

A The Walking Dead hatodik évadát 13 millióan, a Fear The Walking Dead legutóbbi hét részét pedig 5 millióan látták, tehát annak ellenére, hogy mindkét sorozat sztorija haldoklik (na jó, a TWD-é sokkal jobban), a nézők még mindig kitartanak mellettük. Egy második spin-off simán elérné az FTWD számait, de ha nem lenne képes alternatívát nyújtani mellette, akkor két évad múlva gyorsan megbukna.