Mindezt azért, hogy ne ismétlődjön meg a tavalyi incidens.

A fújolásbiztos technológia egy olyan hangi megoldás, ami lefedi az élő közönség zaját és helyette egy előre felvett éljenzést ad le. Ez a kereskedelmi tévék tehetségkutatóinál már bevett szokás (persze ott más okból vetik be a hangeffekteket). Eurovízión most használták először, de így is tisztán hallhattuk, amint újból kifütyülték néhányan az orosz indulót, viszont a tavalyi hevület kétségkívül elmaradt.

2014-ben a koppenhágai dalfesztivál elődöntőjén nemcsak az előadásuk után, hanem a továbbjutók kihirdetésekor is heves füttyvihar fogadta az akkori indulókat. A Tolmachevy-nővérek állítólag elbőgték magukat a színfalak mögött, s életük legborzalmasabb perceiként jellemezték a történteket. Aztán a döntőben minden rájuk leadott pont kihirdetésekor is kifújolták őket, szinte már örülni sem mertek a pontjaiknak.

Az eseménnyel kapcsolatban Jon Ola Sand, a verseny istene így fogalmazott az idei sajtótájékoztatón: "Ami akkor történt, az tiszteletlen volt és szégyelltük magunkat. A szabályaink kimondják: minden politikai üzenet tilos a versenyen, amit idén még nagyobb szigorral fogunk betartatni. Nem engedtük meg a negatív tartalmú transzparensek bevitelét. Az Eurovízió végét jelentené, ha teret engednénk a politikai üzeneteknek az arénában. Kérek mindenkit, hogy tartsa magát a szabályokhoz!"

A kelet-európaiak szerint a nyugatiak pont akkor nem mutatták meg a fene nagy toleranciát, amikor a legjobban kellett volna, a nyugatiak viszont joggal mondhatják azt, hogy nem kell mindent eltűrniük, csak mert engedélyezik a melegek házasságát. Nincs az az univerzum, amelyben ugyanakkora tiszteletet érdemelne Oroszország önkényes duvajkodása mint az emberi sokszínűség és különbözőség, továbbá Conchita Wurst és a verseny rajongói nem választották meg szexualitásukat (így az természetes), de Ukrajna törvénytelen inváziója kormányzati döntés volt (tehát vitatható). Jon Ola Sand álláspontja mindenesetre elfogadható.

Eurovíziós Dalfesztivál 2015 Bécs - A második elődöntő - Ma 21:00-kor a Duna műsorán!

Magyarország kilenc próbálkozásból hétszer kvalifikált a döntőbe, ezzel pedig tegnap este a verseny egyik legsikeresebb országává lépett elő, már ami az elődöntős továbbjutásokat illeti. Még nem tudjuk, hogy hányadikként kvalifikáltunk, ez csak szombat után derül majd ki, de az biztos, hogy Magyarország jelen lesz a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztivál fináléjában. Lesz mit nézni és lesz kiért izgulni szombaton.

De pörgessünk mindent vissza az elejére! A show-t Ausztria hercegnője nyitotta meg, aki elhagyta vezetéknevét és Rihannás egyszerűséggel Conchitaként lépett a színpadra, majd grófok és kurtizánok között vonulgatott a green room és a színpad között a "Rise Like A Phoenix"-et énekelve. Ő mutatta be az aréna közönségének a fellépőket is, miközben Szabadság-szobrot állt a green roomnál.

Moldova előadása legalább annyira volt kellemes, mint a BKV-n egy forróságban bepállott, fejmagasságban leledző hónaljkutyához dörgölőzni. Eduard Romanyuta hangját egy vajúdó macska vagy akár egy tesztoszteron-termelésében jelentősen elmaradó tizenéves hangjához tudnám hasonlítani. Nem jutott tovább, pedig a táncosokkal együtt mindent megtettek, hogy magukra nyalassák az eurovíziós giccskedvelőket: rövid nacis rendőrfiúk és twerkelő rendőrcsajok táncoltak a háttérben, s az egész olyan volt, mint egy elcseszett swinger-parti, ahol néhány egyenruha-fetisiszta a táncot választotta előjátékként. Az viszont holt biztos, hogy a táncosfiúkat egy chippendale koreografálta. Moldova előadása olcsó volt és szenzációhajhász, a dalt pedig egy kilencvenes években időkapszulába rejtett ZS-kategóriás kottáról valósították meg.

Finnország kiesése nem kis meglepetés volt. Nem is tudom. Arra számítottam, hogy majd ellepik a vad arcok a versenyt és hadat üzennek neki a punkbanda továbbjuttatásával, s még titkon reménykedtem is az egészben, mert abszolút felkavarta volna az állóvizet, de nem így történt. A verseny történelmének legrövidebb számával jelentkező Pertti Kurikan Nimipaivatot ugyanakkor imádták a fogadóirodák, az oddschecker.com lehetséges győzteseinek összesített listáján egészen a negyedik helyre is felkúszott már, tehát baromira benézte mindenki. Ekkorát talán még nem is tévedtek a fogadóirodák.

Hollandia Trijntjének előadásával alapvető problémák voltak. Nem is tudom, hol kezdjem. Özvegyi fátyollal kezdte, a kamera csak orrtól felfelé mutatta, majd az első refrénnél gyorsan lekapta magáról és elvileg ez egy kitörés lett volna, egy grand opening, amitől legalább annyira kellett volna hanyatt esnünk, mint Ádok Zoli dickprintjétől 2009-ben. A videoklip hangulatát kellett volna színpadra vinni, ehelyett abszolút szerencsétlen kamerabeállítások közepette figyelhettünk egy középkorú megkeseredett nőt, aki úgy küzd a hangokkal, mint egy diszkalkuliás kisiskolás a Pitagorasz-tétellel (vagy én).

Bojana Stamenov Szerbia képviseletében adta elő "Beauty Never Lies" című dalát, amelyben szájbarágósan és közhelyesen kiemelte, hogy oké, ő bizony túlsúlyos, de hát nem különbözik semmiben sem tőlünk, sem pedig azok, akik másban különböznek, de mégse... szóval valahogy így. Az előadás és a ruha nevetséges volt, ám maga a dal tipikusan azon szerzemények táborát erősíti, amik annyira rosszak, hogy már élvezet hallgatni őket (gondoljunk csak a "Party For Everybody"-ra még 2012-ből). Az eurotrash amúgy sem szokott rosszul szerepelni a versenyen, így Bojanát is imádta a közönség, sőt. Az arénában ő kapta a legnagyobb ovációt, egy barátom pedig már jóval az elődöntő előtt szerb győzelmet predesztinált, szóval van mitől tartanunk.

Görögország egy balladával érkezett, amiben Maria Elena elénekelte, hogy a könnyei szökőkútként hullanak, Oroszország Polina Gagarinája pedig világbékéről és összetartásról kapott lírai rohamot, aminek megvan a maga nyilvánvaló iróniája is. Jon Ola Sand, a verseny istene az elődöntőt megelőző sajtótájékoztatón elmondta, hogy mivel tavaly a közönség heves fújolása padlóra küldte és megríkatta az orosz fellépőket a színfalak mögött, ezért most figyelmeztettek minden jelenlévőt: tessék a négy fal között utálni Oroszországot, ez a zenéről szól. Mindenesetre ott lobogott a közönség soraiban a sok szivárvány-zászló, ami felért ezer kifütyüléssel.

Daniel Kajmakoski minden bizonnyal a balkáni Justin Timberlake-nek képzelte magát, s hogy az r'n'b-vonalat még jobban feltolja, még három fekete vokalistát is szerzett magának. A legszörnyűbb az egészben az, hogy Daniel tényleg elhitte, hogy ő ezzel itt és most nagyot fog menni. Fehéroroszország előadói, Uzari (a pasi) és Maimuna (a hegedűs csaj) annyira el voltak foglalva a pózerkedéssel, hogy teljesen elfelejtettek énekelni/előadni. Biztos voltam benne, hogy Uzari nem lesz képes kiénekelni a refrént úgy, ahogyan a stúdióverzióban, Maimuna pedig biztos megfogadta a sugar daddy-je tanácsát: csak állj és légy szép.

Örményország csapata, a Genealogy népük hányatott sorsáról énekelt, tette ezt egy olyasfajta lelkesedéssel, amit nagyon értékeltem, ha már a dalt nem lehetett. Románia a kivándorlást választotta témájául, Dánia pedig az esélytelenek nyugalmával adta elő retro poprock-nótáját. Belgium küldötte, Loic Nottet kétségkívül a mezőny egyik legegyedibb dalával képviseli hazáját, a különleges (bár inkább modoros) koreográfia pedig még inkább elősegítette Belgium továbbjutását. A srác rezzenéstelen, arrogáns önbizalma viszont végtelenül irritáló csak úgy, mint Macedónia küldötte.

Észtország az idei év egyik legnagyobb közönségfavoritja, a címre pedig nagyon is rászolgáltak. Talán Elina és Stig "Goodbye To Yesterday"-e kapta a legötletesebb színpadi vizuált, előadásukban pedig tényleg tükröződött az őszinteség. Elina még meg is könnyezte a végét, Stig pedig már régóta várt arra, hogy nagyközönségnek is előadhassa a dalt, amit a szoba magányában már évekkel ezelőtt megírt.

Nina Sublatti hars és erőteljes előadásának, illetve hideg, de élvezhető dalának köszönhetően a szavazatomat Grúzia kapta (mert hát ez a fétisem, hogy az elődöntőn és a döntőn is csak egy országra szavazok egyetlen sms-sel).

Miután elindult a szavazás, bejártuk Bécset egy macska, egy kutya és egy ló hátán (hihetetlen, kik töltenek be kreatív szerkesztői pozíciókat), majd tettünk egy kis kitérőt az Eurovízió múltjába, amit próbáltak humoros narrációval feldobni, ezek a senkit sem érdeklő szegmensek után pedig visszatértünk a jelenbe és a szavazás lezárult. A végeredmények közlését meglepő gyorsasággal zavarták le, egyetlen másodpercig sem tépték az idegeinket. Nem hittem, hogy egyszer pont ezt fogom hiányolni.

A továbbjutók:

• Albánia
• Örményország
• Szerbia
• Belgium
• Románia
• Oroszország
• Észtország
• Grúzia
• Görögország
• Magyarország

Kiesett:

• Finnország
• Moldova
• Hollandia
• Fehéroroszország
• Macedónia
• Dánia

Boggie előadásához nem lehetett A Dal-ban látott háttérvizuált használni, mivel az több politikai üzenetet is hordozott, így egy fegyverekből zölddé lombozó fát láthattunk Bécsben, amin kívül semmi újjal nem kecsegtetett a performansz. Amit ki lehetett, azt kihozták belőle. Talán meglepő, de elég is volt. 

Eurovíziós Dalfesztivál 2015 Bécs - A második elődöntő - Csütörtökön 21:00-kor a Duna műsorán!

Május 12-én elindult az angol Big Brother, a világ "bentlakásos", klasszikus reality-jeinek mintapéldánya, immáron a tizenhatodik évaddal. A trendhatározó brit verziót már 2005 óta követem, a jó castingnak köszönhetően pedig ez idén sem lesz másképp.

A tizenhatodik széria Timebomb alcímmel fut, a formátum pedig az idővel játszik, ami barát és ellenség is lehet. A lakókra váratlan pillanatokban zúdítanak meglepetés-csavarokat, amelyek kimenetele csak attól függ, hogy ki mennyire bánik jól az idejével, s másodpercek alatt milyen döntést tud hozni. A jó döntések mellett nyilvánvalóan lesznek rosszak is, amik növelik a feszültséget és konfliktusokat szülnek, de persze erre megy ki az egész. A beköltöző show-n például a műsor történelmében először egy lakó (egy végtelenül irritáló lakó) ahogy beköltözött, már ki is lett szavazva, míg két nappal rá valakinek szemtől-szembe kellett kiszavazásra jelölnie két lakótársát. S ha mindez nem lenne elég csavar három nap alatt, egy fiatal srácnak harminc másodperc állt a rendelkezésére, hogy eldöntse, viszi-e a luxusautót és lenullázza a főnyeremény összegét vagy tovább játszik érte (ami a műsor történelmének legnagyobb összege, azaz 150 ezer font).

Az angol szériák erőssége a dinamikus műsorszerkesztés és a váratlan fordulatok mellett mindig is a casting volt, íme a tizenöt lakó:

• Adjoa (22, Manchester) - Egy díva, egy hercegnő, ő csapkodja a legerősebben az állóvizet. Számos konfliktus központja, egyben hívő keresztény is, na meg állandóan a punciról beszél. Bocsáss meg neki, Atyám.
• Aaron (24, Northampton) - Flambojáns Calvin Klein-modell, aki mindig megtalálja a módját, hogy megnehezteljen valakire. Amikor bedurran, akkor bemutatja a hisztizés magasiskoláját: lóerőkkel duzzog, sír és igyekszik a lehető legtöbb figyelmet (és kamerát) magára terelni. Reméli, hogy megtalálja élete pasiját a házban, s már ki is szemelt valakit, aki egyelőre semmit sem tervez vele.
• Jade (24, Dublin) - Egyértelműen azzal keltette fel a lakók érdeklődését, hogy nem hisz a monogámiában, egyszerre több partnerrel tolja. Egy szabad lelkű és szabad gondolkodó fehérnemű-modell, akin rohadt jót lehetett röhögni, amikor pánikrohamot kapott a lufiktól. És hát ő is mond nagyokat.

• Cristian (20, London) - Rapper akar lenni, de orvosnak tanul. Inkább a Celebrity Big Brother-be szeretett volna menni, mert egyszer dugott egy szappanopera-sztárral. Tele van önbizonytalansággal, amit arrogáns pózerkedéssel igyekszik leplezni.
• Sarah (24, Manchester) - Bitch diva, jégkirálynő, nem csapatjátékos, egy igazi picsa, bár egyáltalán nem hülye, sőt. Talán ő az egyik legintelligensebb lakó.
• Danny (29, Margate) - Egyik legjobb barátja a Geordie Shore-ban szerepel, bár ehhez képest ő maga nem is annyira szörnyű. Mindenkivel ki akar jönni, egy igazi bro' és szívesen flörtöl Sarah-val.

• Amy és Sally (27, Manchester) - Az ikrek 500 fontot költenek szépségápolásra havonta, de korántsem akkora cicababák a házban, ahogyan azt a kisfilmjükben előadták. Egyelőre. Amy tíz perccel hamarabb született, ezért ő a főnök, még Sally szerint is.
• Kieran (30, Birmingham) - Eladta az éttermét, csak hogy megvethesse lábát a szórakoztatóiparban, aztán kapott egy saját műsort egy helyi rádiócsatornán. A hangja olyan, mint egy nyúzott struccé, a humora pedig gyenge, mint Kendall Jenner olvasási készsége, de még jó szarkeverő lesz ő, ez már most látszik.
• Harriet (22, London) - A nép leánya. Felszolgálóként dolgozik, kemény élete volt, szorgos és dolgos, a többiekkel pedig nem igazán tud azonosulni, hiszen ők "sikeresek", ő meg nem... már ha sikernek mondhatjuk azt, hogy Amy egyszer egy sportolóval kavart, azt mégsem lett futballistafeleség.
• Nick (19, Hertford) - Még csak öt perce volt rajta a köpeny a McDonald's-ban, amikor levette magáról és kilépett, mondván ah fuck it I'm better than this. Kisfilmjében hihetetlenül ellenszenves karakterként írta le magát, aki lusta és szarik mindenkire, a házban viszont mindennek az ellenkezőjét bizonyította be. Persze még nem vetkőzte le az antiszociális énjét, de remélem, ez így is marad, jól áll neki.

• Eileen (51, London) - Fura és creepy karakter, vámpírfilmek rendezőnője és sztárja. Abszolút nem találja a közös hangot a többiekkel, ami nem is csoda, ha az embert 51 évesen egy fiatalokkal teli házba dugják. Szociális szabotálás.
• Jack (23, Plymouth) - Mindig van egy lakó, akit elkezdenek isteníteni a nézők, mintha egy tisztalelkű szent lenne, s ez a szerep idén Jacknek jutott, ám remélem, hogy hamar belebukik. Nem hiszek a mesékben.  Veri a mellét, hogy nem akar barátnőt, nincs rá ideje, de hát mindannyian tudjuk, mi az igazság. A barátai Pitefejnek becézik... csak nehogy megtudja ezt Jim Levenstein.
• Joel (19, Cardiff) - Konzervatív, érdekli a politika és egy nap Nagy-Britannia miniszterelnöke szeretne lenni. Nem csoda, hogy Aaron jó partinak találja (mert hát neki csapja a szelet, ugye). Nem sok vizet zavar és unalmas, mint egy egyetemi előadás.
• Chloe (25, Doncaster) - Ahhoz képest, hogy mekkora tenyeres-talpas, közönséges white trash-nek mutatta magát a beköltözésen, egy egészen visszafogott és prűd csaj, aki folyamatosan meg akar felelni a családjának. Egyelőre ő a legszürkébb karakter, nem sok munka akad vele a vágószobában.

Big Brother 2015 UK - Mindennap 22:00-kor a Channel 5 műsorán!

1994-ben akkorát debütáltunk a versenyen, hogy Friderika negyedik helyezését azóta sem múlta felül senki, igaz, akkoriban más idők jártak, dubstepre és Kedvesemre nem szavazhatott senki. Azóta négyszer sikerült a legjobb tízben végeznünk, összesen pedig hatszor jutottunk döntőbe nyolc próbálkozásból, ami egyáltalán nem rossz arány. Íme egy infografika, ami bemutatja, miért kell mindenkinek elhallgatnia, ha arról beszél, hogy senki sem fog ránk szavazni, mert minket mindenki utál Európában.

Eurovíziós Dalfesztivál 2015 Bécs - Az első elődöntő - Kedden 21:00-kor a Duna műsorán!

Az Eurovíziós Dalfesztiválon 2004-ben vezették be az elődöntős rendszert, mivel egyre több ország kívánt részt venni a versenyben, a döntőt pedig nem nyújthatták négy órásra több mint harminc fellépővel. 2008-ra már annyian beszálltak a buliba, hogy azóta két elődöntőt is tartani kell. Az elődöntőkből tíz-tíz ország jut tovább a döntőbe, s társul ahhoz az öt országhoz (Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország), amelyek a verseny legnagyobb finanszírozóiként automatikusan kvalifikálnak, na meg a rendezőországhoz (Ausztria), illetve az idei vendégországhoz, Ausztráliához.

A verseny közeledtével a fogadóirodák egyre jobban felpörögnek, így készítettem egy infografikát a keddi elődöntő előtti - vélhetően végleges - állásról. (Adatok: oddschecker.com)

Kedd - Az első elődöntő

Abszolút nem meglepő, hogy sokan fogadnak Oroszországra, hiszen 100%-os kvalifikációs rátájuk van, amit még a 2014-es ukrajnai invázió sem tört meg. Ráadásul idén szinte csak orosz befolyás alatt lévő, illetve jelentős orosz kisebbséggel rendelkező országokkal versenyeznek majd az első elődöntőben, így elegendő szavazatot kaphatnak a továbbjutáshoz. Románia sem hagyott ki eddig egyetlen finálét sem, Észtország és Albánia pedig hatalmas közönség-kedvencek idén, így aki rájuk fogadott, okos ember volt.

A fogadók Finnországban két okból is láthatnak kvalifikációs esélyt: egyrészt egy punk-együttest küldenek, tehát egy ritkán tapasztalható Eurovíziós sablonpusztító fenomenonról beszélünk (amilyen anno ByeAlex volt), az ilyesmi pedig vagy nagyot üt, vagy nagyot bukik (s úgy tűnik, a fogadók szerint inkább ütni fog). Másrészt az együttes tagjai Down-szindrómásak, amivel növelhetik a "hős" képét a nézőkben, szimpátiát vagy éppen részvétet válthatnak ki belőlük.

Finnországhoz hasonlóan Belgium is azzal tűnhet ki, hogy nem hánytatja magát a közhelyes piaci ritmusok és ponyvabeatek tengerén, hanem valami egyedivel készül.

Grúzia és Fehéroroszország személyes kedvenceim, így bízom a továbbjutásukban, s az első elődöntőből a fogadók még Örményországot is látják a fináléban. Minket pedig nagyon nem.

Csütörtök - A második elődöntő

Svédországot nemcsak biztos továbbjutóként, hanem a verseny győzteseként is emlegetik a fogadóirodák, s ez minden bizonnyal így is lesz. Ezen kívül szinte mindig az első tízben végeznek a döntőben, ahova 2010 kivételével mindig kvalifikáltak eddig. Az oroszokhoz és a románokhoz hasonlóan a balladák országa, Azerbajdzsán is örökfinalista, így a továbbjutásukra fogadni ér.

Ciprus kvalifikációjában viszont egyáltalán nem értek egyet, főleg úgy, hogy ötödik továbbjutóként emlegetik. Norvégia, Szlovénia, Izland, Litvánia, Málta és Lettország biztos befutónak számít, illetve Izrael is, ami eléggé hihetetlen azok után, hogy minden idők egyik legerősebb előadásával sem jutottak a döntőbe tavaly.

Eurovíziós Dalfesztivál 2015 Bécs - Az első elődöntő - Kedden 21:00-kor a Duna műsorán!

Május 17-től 24-ig Eurovíziós szakbloggá vedlik át a Prodfaktor! Napi adagban olvashattok majd esélylatolgatásról, a fogadóirodák részeredményeiről és a legfrissebb hírekről, illetve izgalmas infografikákkal is készülők majd, hogy mindent megtudjatok a magyar részvétel múltjáról és jelenjéről. A jövő meg majd elválik május 19-én, amikor színpadra lép Boggie a dalfesztivál első elődöntőjén.

Még hogy Budapest nem toleráns város... hát importált metróberendezést más város egyenesen a RuPaul's Drag Race-ből?

BB Gézut aztán jól visszadobták a reflektorfénybe... A Story cikke ugyanis többször a Big Brother 2 győzteseként emlegeti a néhai valósághőst, de ez persze távol áll az igazságtól. Gézu a fináléban esett ki negyedikként, a húszmilliós fődíjat pedig Zsófi nyerte meg. Potty.

Az Éden Hotel-ben történt erőszakos jelenet keltette népharagot meglovagolva sokak új munícióra leltek a valóságshow-k ellen. Itt van például a Válasz.hu szánalmas cikke, mely szerint nem kell csodálkoznunk, hogy ilyen történt, hiszen a műsor a szexről szól, s ha valami a szexről szól, akkor az egyértelműen magával vonja az erőszakot és az embertelenséget, a feministák tehát kussoljanak. Mindez persze nem lep meg, hiszen a csőlátású kirakatértelmiségi, a magukat társadalomformálás céljából internetre felnyaló barmok hozzáállása a reality-khez mindig is ugyanolyan egysíkú volt, át sem akarják gondolni azt, amiről firkálnak.

Ami viszont meglepett, az a TV2 közleményének vége volt, ahol azt írták, hogy "a TV2 kijelenti, hogy kész műsorpolitikájának felülbírálására és mérlegeli, hogy a jövőben indít-e hasonló jellegű valóságshow-t."

WTF?!

Szóval ha túltolom a tejet a pudingban és túl folyékony lesz, akkor bassza meg a puding és nem csinálok többé?

Nem az Éden Hotel az első reality a világon, ahol szexuális zaklatás vagy bármilyen erőszakos cselekmény történt. 2006-ban még az ausztrál miniszterelnök is felszólalt (s szintén a műfajt tette felelőssé), amikor egy pasi játszásból egy csaj arcába nyomta a farkát a Big Brother kamerái előtt. 2012-ben a reality brazil verziójában egy részegen kifeküdt csajra másztak rá, s a jelenleg is futó dél-afrikai kiadásban is majdnem megerőszakoltak valakit.

Viszont a zaklatás tényén túl mindegyik esetben van még valami közös: a tetteseket kirúgták a francba.

A zaklatók csakúgy, mint a való életben, a műsorban is megkapták a nekik járó retorziót, a néző megnyugodott, mehetett minden tovább. Megtörtént az igazságszolgáltatás, a szerkesztők intézkedtek, a szabályszegő játékosok pedig csomagolhattak vagy éppen a biztonságiak vezették ki őket. Ezért nem vesztette hitelét a formátum, s mivel az Éden Hotel egyértelműen mentálisan sérült Gáborját nem csapták ki a játékból, a műsornak minden valószínűséggel vége. (Megjegyzem, annak a műsornak, melynek első évada az elmúlt tíz év egyetlen minőségi magyar "bentlakásos" reality-je volt, így ez egy hatalmas veszteségnek ígérkezik.)

Az amerikai gyakorlatban is leadják az ilyen és ehhez hasonló, nőkkel szembeni erőszakos jeleneteket, ám fontos, hogy egyúttal tüzet is oltanak. A Jersey Shore első évadában Snookinak behúzott egyet egy pasas, s miután Snooki elszenvedte az ütést, az MTV máris felhívta a nézők figyelmét a nők elleni erőszakra, s közölte egy forródrót telefonszámát is.

Mivel az MTV-hez hasonlóan a TV2 is úgy döntött, hogy leadja a Nórival történteket (s ugye mindkét esetben hónapokkal előre felvett képsorokról beszélünk, tehát volt idő kigondolni, miként tálalják), az MTV-hez hasonlóan kellett volna cselekednie. Mivel maximálisan hiszek abban, hogy a valóságshow műfajának hűen kell tükröznie a valóságot, ezért nem tartom szerencsétlennek, hogy leadták az ominózus jelenetet, azt viszont nagyon is, hogy Gábor játékban maradhatott. Most már csak remélhetjük, hogy nem ő lesz a győztes.