Tegnap óta ismerjük a második 2015-ös Eurovíziós indulót is Amber személyében, akit Málta választott meg indulójának egy kétfordulós nemzeti dalválogató fináléján. Warrior. 

10. Kendefi Gábor - Gábor a ValóVilág 2 egyik legnagyobb közönség-kedvence volt, a finálé előtt esett ki. A játék után nem sokkal később apa is lett, viszont gyerekük anyjával elég hamar megromlott a viszonya. Kitanulta a fotósszakmát, saját stúdiója van, négy éve pedig meg is házasodott.

9. Galántha Csaba - Tuja a ValóVilág 5 tujája volt, egészen a fináléig eltujáskodott, ahol Attila vitte el a fődíjat helyette. Mint minden VV5-ös villalakó, úgy ő is eltűnt a köztudatból. Legutóbb egy haverom látta a Nyugati aluljárójában. A monda szerint rámosolygott.

8. Szabadi István "Popey" - Popey a Big Brother kultikus első évadjának szépfiújaként gyűjtögette a nézőket a TV2-nek. Az utolsó kiszavazásra őt és Renato-t jelölték meg a lakók, viszont neki kellett távoznia. Popey azóta is Szegeden él, a családi cukrászdában dolgozik.

7. Nagy Zsolt "Leo" - Leo a ValóVilág 3-ban ment az agyunkra az Ágicával folytatott nonstop cicaharcaival. A játék után Ágicán, Anetten és Milón kívül neki sikerült még megkapaszkodnia a relevancia szakadékának szélén, s több műsorban (Cool TV talkshow-i, Ezek megőrültek) is szerepet kapott.

6. Tokai Róbert - Robi az Éden Hotel első évadában szerepelt. Eleinte úgy tűnt, hogy a Szandrához fűződő vonzalmával hamar megássa majd a sírját, de végül egészen a fináléig húzta. A tévétörténelembe pedig úgy vonult be, mint a legmélyebb hangú valósághős ever.

5. Rácz Béla "Béci" - A ValóVilág 4 rappere egy egészen visszafogott játékot játszott, viszont így is megkedveltette magát mind a tinilányokkal, mind pedig a hazai zeneiparral. A műsor óta zenél és boldog családapa.

4. Dukai Gergő - A ValóVilág 5 elején fogadni mertem volna, hogy Gergő megnyeri a játékot, de a Seherezádéhoz fűződő románca, majd a csajjal való folyamatos bunkózása a félidőnél kiejtette. Idén cukrászként és konyhafőnökként helyezkedett el Németországban.

3. Pejkó Ádám - Ádám a hazai valóságshow-k egyik legjobb karaktere volt az Éden Hotel 1 mesterstratégájaként. Ha nincs Szandra, akkor dominanciájával és tökösségével meg is nyeri a játékot. Ádám azóta sikeres üzletember, már jártam a belvárosi bárjában is.

2. Bolvári Dániel - Dani egy viccesen arrogáns, leszarom-típusú pasiként mutatkozott be az Éden Hotel első évadában. Kulcsfontosságú karakter volt, korai kiesése után visszatért és felbolygatta a hotel életét.

1. Kultsár Norbert - Hát eléggé Éden Hotel-es lett a top 3, ami persze nem meglepő. Norbi is első évados szereplő volt, a műsortól pedig fotómodell-karrierjének beindulását várta. Hát, eddig jutott, de itt legalább messzire.

10. Béres Anett - Anett a ValóVilág 3-ban szerepelt tíz éve. Azóta folyamatosan behívják fotoszintetizálni különböző VV-s eseményekre, a bulvár viszont legutoljára akkor falta, amikor elment melleit villantgatni barátnőjével, a szintén villalakó Ágicával.

9. Nagy Vivien Seherezádé - A ValóVilág 5 finalistáját a műsor közben dobta ki Claudio nevű talján szerelme, mivel Seherezádé a börtönviselt Gergővel biztosított erotikus anyagokat a vágóknak. A szőke ciklon azóta lemezlovas, állítólag imádják Törökországban.

8. Cap Noémi - Az Éden Hotel 2 vörös démona Szlovákiából érkezett a mexikói tengerpartra. A finálé előtt esett ki.

7. Kovács Tímea - Timi a Megasztár 2 énekese volt, ahonnan harmadikként szavazták ki a nézők. A verseny után klasszikus zenével kezdett foglalkozni, de vonzó külseje és megnyerő hangja ellenére sem indult be a karrierje.

6. Radics Gigi - A Megasztár 6 győztese a mai napig az egyik legkeresettebb magyar énekesnő. Többször indult már a nemzeti Eurovíziós dalválogatón, s számos slágere vezette a toplistákat.

5. Dékány Nikoletta - Niki az első Éden Hotel-ben szerepelt. Folyamatosan próbált rámászni Ádámra, aki folyamatosan elutasította, így nem maradt más, mint piálni és lekapni a csajokat. A finálé előtt esett ki, a nézők egyik kedvence volt. Ma már boldog családanya.

4. Böszörményi Lilla - A Big Brother 2 vagány csaja egy drámai kiszavazáson mondott búcsút lakótársaitól ötödikként. Rajongott Michael Jacksonért, kiesése után egy magyar etnopop-dallal próbált fennmaradni a köztudatban. Manapság újságírással foglalkozik.

3. Bognár Nikolett - Kétségkívül érte rajongott a legtöbb férfi (vagy nő - nincs diszkrimináció) az Éden Hotel 2 alatt, holott a félidőnél már távozásra kényszerült. Azóta levetkőzött a Playboy-ban, így már a nyomtatott sajtóban is megörökítette magát az utókornak.

2. Fekete Szilvia "Sziszi" - A ValóVilág 2 sztriptíztáncosát kicsivel a finálé előtt szavazták ki a nézők. Lakótársával, Péterrel egymásba estek, majd kint is tartott románcuk egészen addig, míg Péter fel nem pofozta egy fesztiválon. Sziszi azóta külföldön él, a köztudatból teljesen kivonult.

1. Nádai Anikó - Anikót a ValóVilág 4 villájából szintén a finálé előtt szavazták ki a nézők. Egy kis BeleValó-s műsorvezetés után főszerepet kapott az Éjjel-nappal Budapest-ben, melynek nős rendezőjével össze is jött.

Hamarosan jön a pasis összeállítás is!

Elkezdődött a VV7 az RTLII-n, amit ugyan nem fogok követni (az okokról itt írtam bővebben), de általában minden műsornak megnézem a nyitányát, így tettem ezúttal is. Az arculat olcsóbb a korábbinál, a szereplők viszont idősebbek. Ebből messzemenő következtetéseket persze ne vonjunk le, a szellemi színvonal ugyanaz.

A villa bemutatásakor tulajdonképpen az RTL végre kimondta, hogy trash reality-ről van szó. Míg a narrátor felszólított minket, hogy "lássuk, mi mindent kínál egyedülálló intézményünk a csodálnivaló keveseknek, akik példát mutatnak majd nekünk az együttélés és a társas érintkezés alapvető normáiból", addig Aurél és Éva szemléltették mindennek a szöges ellentétét, azaz a villalétet. Mindez véglegesen elhelyezte és egyértelműsítette a műsor tartalmát és szándékát, innentől kezdve tehát én sem látom annak értelmét, hogy tovább sajnálkozzam és tépjem a számat, hiszen Magyarország legnépszerűbb reality-je - most már a csatorna által is lekommunikáltan és felvállaltan - trash-t akar közvetíteni. Welcome to Hungary, that's how we roll, you know. Vagyis szorrivagyunk.

Ha Ördög Nóra viselte volna azt a csipkés ruhát, amit vasárnap Lilura adtak, akkor már az egész internet nekirontott volna. Csak mondom. Viszont Liluék tök jól interaktálnak a villalakókkal. Gördülékenyek, hihetően és spontán előadják az előre megírt szövegeket és szituációkat, s ha kell, a nézővel együtt nézik hülyének az aktuális hülyegyerekeket.

Hat villalakót ismerhettünk meg tegnap, akik szénné scriptelt bemutatkozó videóik után ökörködtek egy kicsit a stúdióban, majd beköltöztek a villába. Volt, aki már nem volt olyan nagyfiú élesben, mint a kisfilmben, más pedig ugyanúgy hozta a retardáltat.

A VV-univerzumban Dani számít az intellektuálisabb, értelmiségibb villalakónak, csak mert Budán él és így vélekedik magáról. Ez aranyos. A diplomaszerzést viszont leszarja (remélem, költségtérítésesen van) és műsorvezető szeretne lenni. Mivel nincs sem orgánuma, sem karizmája, sem pedig jó kommunikációs képessége, tervét biztosan sikerre fogja vinni. (Előtte persze kétszer lengesse körbe a cerkát, ami remélhetőleg pár centivel nagyobb elődjénél.)

Őt követte egy barbibaba, azaz Fanni. Biztosak vagyunk abban, hogy nem egy beépített színész? Csak mert egyetlen szolis picsa sem tudja előadni ilyen élethűen és hitelesen a szolis picsát, mint ő. Ha igazi szolis picsát keresett az RTL, akkor megtalálta.

Aztán jött a plasztikbaba Dóri, akiről még biztos kikerül majd egy-két pornó, s ha éppen egy fekete pasi indexel bennük a csaj lábai közé, akkor kiesésük után is adnak majd témát Fannival a bulvárnak "Fanni féltékeny a bantunyelő Dórira" címmel. (Vagy lehet, hogy nem, mert no racism ide, no racism oda, Fanni nem óhajt lefeküdni egyetlen fekával sem, csak a spermájukat akarja, hogy szép félvér gyereke születhessen.)

A hihetetlenül ordenáré és közönséges Vikcsu egyetlen szívességet sem tett magának a bemutatkozó kisfilmjével, de remélhetőleg a benne szereplő srác kapott némi ebédpénzt, hiszen rajta kellett prezentálnia, mit is tud... vagyis hogy a férfipofákat is ugyanúgy képes benyelni, mint a tálnyi sült oldalast... ja, hogy azt mondja, ő vega? Lol. (Igen, ez egy kövér-vicc volt, de ti elbírjátok, nem?)

Laci tetkós meg annyi csajt megdug a Margit körútról, hogy lassan lerohad a fasza, szóval menő meg sztár. Meg iszik, meg alfa, meg dug, meg vedel, meg kúr, szóval na, ő tényleg kemény. Ja, meg bokszol is, szóval duplán kemény. Aztán majd a villában kiderül, hogy kb. annyira, mint a cipőbox. Mindezek ellenére eléggé szerény jelzőt kapott, Lilu szerint ő Laci, a facér. Persze máris rálelt első rajongójára Vikcsu személyében, aki elmondása szerint elől-hátul tejszínhabot nyom majd rá... vagyis bele... vagy bármit is jelentsen az a kusza irányváltogatás.

A hatodik és az est utolsó beköltözője Dennis, a huszonhét éves komisz volt, akit rávettek, hogy élőben dobja ki a csaját (RTL, please). Egyébként hozza a színvonalat: primitív, közönséges, proli és műmájer. Semmi, amit ne láttunk volna még a villában, s ez mindenkiről elmondható.

A játékmenet egyébként nem változott. A kiválasztásokat kihívások követik, majd párbajokon lehet megszabadulni az éppen agyra menő játékosoktól, míg végül lesz Egy, aki mindent visz. Jó szórakozást!

ValóVilág 7 - Mindennap az RTLII műsorán!

Az első gondolatom a vasárnapi adás után az volt, hogy a Rising Star egyre eseménydúsabb, s erőssége tényleg az interaktivitás folyamatos maxolgatásában rejlik. Az Instagram-meghallgatások mellett bevetették az Árkád-castingokat is, a műsorstruktúra dinamikus és meglepően reflektáló, a mezőny színes nemzetközisége pedig a korai Megasztár-évadokra emlékeztetett.

A második élő casting show egy gyorstalpalóval kezdődött, melynek során gyorsan felvázolták a műsor menetét. Eszerint a jelenlegi válogatók után a decembert egy helyosztó show-val kezdjük, ahol feltöltjük a mezőnyt a párbajadásokhoz, ahol a falemelés egyébként egészen más jelentőséggel bír majd. Miután kettesével megmérkőztek egymással a versenyzők, jönnek a már megszokott döntők, hogy aztán az utolsó adásban, azaz a finálén, megválasszuk Magyarország legújabb popsztárját. Mivel sem a Megasztár győztesei, sem pedig a Voice-os Pál Dénes nem tűnt el a süllyesztőben, ezért valószínűleg megéri majd a Rising Star nyertesének is lenni.

A műsor elején, ahogyan ezt az ezelőtti adásban is tapasztalhattuk, Majkáék és a zsűri reflektáltak az éppen aktuális világeseményekre vagy az őket ért sajtókritikákra. A magyar foci alázását egyelőre fék alatt tartó, finnek elleni győzelemre is reagálták, majd be is hívták a fiúkat, akiknek arcáról úgy tükröződött az értelem, mint az enyémről, amikor Nóri metróval küldte volna el Majkát a Róna utcáról az Árkádba. Az egy jó nagy kerülőút lett volna, de még szerencse, hogy ilyen esetekre kint áll a tévétaxis.

Az Árkádban egész vasárnap a Rising Star kihelyezett casting-csapata tartott egy meghallgatást, ahova spontán be lehetett esni egy pohár kóla és egy sajtburger után. Az ottani zsűri az esti show-ra kiválasztott két jelentkezőt, akiket Majka bemutatott, majd mindketten egy perces előadással bizonyíthatták, hogy a fal mögött a helyük. Mira és Józsika (lol) máris élvezhetőbb produkciót nyújtottak, mint több adásba került énekes, viszont Majka csak az egyiküket vihette vissza a stúdióba. Feke Paliéknak dönteniük kellett, a szerencsés kiválasztott pedig Mira lett, akit tovább is juttattak a nézők.

A casting-felvételek után a legjobban Abbe Lewis élő előadására voltam kíváncsi, aki számomra még mindig a legőszintébb tehetség a mezőny eddig megismert énekesei között. Talán kicsit túl őszinte is, hiszen Ördög Nórával megállapodtak abban, hogy ő a fal mögött érzi jól magát, mert a nagy koncentrációban még zavarná is a közönség. Nos, ez a kis mínuszba süllyedt bájcsevej nem éppen volt előnyös Abbe-re nézve, akinek még a választott dal sem állt jól, de mindenesetre ő lett a vasárnap első továbbjutója, s ez még egy kis ideig így is maradt.

Ugyanis az tetszett a leginkább, hogy az előző adáshoz képest most alig-alig akarták a nézők felemelni a falat az énekesek előtt, ez pedig izgalmasabbá tette a szavazást. Mint írtam, a falemelkedés legutóbb Kovács Gyopárnál indította el az extázis okozta könnyeket, ezúttal pedig Singh Viki és "A fák is siratják" tett hasonlóképpen. Király Viktor vokalistája egyszerűen gyönyörűen énekelt, elegáns nőiességével pedig megalapozta, hogy igazi jelenség legyen a színpadon.

Verba Barna Pásztor Anna személyes bugyinedvesítőjeként és Mező Misi Personal Jesus-aként jutott tovább az élő show-ba. A srác imidzsét a vallás határozta meg, közepes produkcióját pedig pont egy olyan dal, amit mindenki képes elénekelni, így gyakorlatilag semmit sem tudott megmutatni tehetségéből, a nézők le is szavazták.

Mező "istenért élünk, istenért halunk" Misi vallással pofátlanul átitatott monológját személy szerint nagyon offenzívnak tartottam. Oké, hogy mindketten mélykeresztények, ezzel semmi gond nincs, viszont Mező egyoldalúsította a témát és a szerkesztők nem határoztak meg egy ellenpólust. A vallás ugyanis olyan dolog, amit az ember felvesz, nem lehet hát feltétlenül legitimálni, univerzális igazságként feltüntetni. Aki nem hívő vagy nem hisz, azt nagyon gyorsan el tudja idegeníteni a műsortól egy ilyesfajta keresztes hadjárat (ajánlom figyelmetekbe az Utopia című reality-t, amit ateisták milliói - köztük én is - hagytak ott a második epizódra és meg is bukott).

Azért emelem ki mindezt ekkora hévvel, mert nem ez volt az első rögtönzött istentisztelet az október 26-i kezdés óta. Nem kell ideologizálni egy szórakoztató műsort. Hagyjátok otthon a bibliátokat, az énekesekre vagyunk kíváncsiak!

Peter Srámek 21 évesen a világ legnagyobb Jimmy-rajongójaként jutott tovább. Azt még megértem, hogy anyám vidéken nosztalgiával gondol vissza a régi szép királyi időkre, na de azt, hogy egy kamaszkorait éppen búcsúztató fiatal srác miért rajongana Jimmy-ért, nem tudom felfogni. Na de mindegy is, értelemszerűen egy Jimmy-nótával sikerült felemelnie a falat, viszont ami azután jött, százezrek arcát boríthatta facepalmba. Megjelent ugyanis a Zámbó-klán két jeles tagja, Zámbó Krisztián és Zámbó Árpád, a fejemben pedig csakis egyetlen kérdés fogalmazódott meg: mikor lesz már egy olyan tehetségkutató, amiben egyszer sem hangzik el a Zámbó vezetéknév? A szerkesztők helyében sürgősen eltakarítanám a Rising Star környékéről Zámbó Krisztiánt, s egészen februárig a Róna utca közelébe sem engedném. Egy új műsort csak is új lappal lehet kezdeni.

És akkor zárjuk is le egy csattanóval, íme The Enviable Legacy of The Great Vida Ildikó:

Lassan, de biztosan nő a nézettség

A Rising Star teljes lakosságban a premier óta folyamatosan nő, 18-49-ben pedig ingadozik.

Mivel nincs kedvem a Comment blogon tovább verni magam úgy, hogy minden médiatudós hozzászóló azt hiszi, hogy ő szarta a csillagokat a föld köré, inkább leírom ide a hetedik ValóVilág-gal kapcsolatos aggályaimat.

De előtte egy kicsit magamról. Tusán vagyok, 23, Ferencvárosból (a képen viszont véletlenül sem szereplek). Szeretem a kalandokat, a görög skát, a szusit és a hajnalba nyúló vodkázásokat, a valóságshow-kért pedig kifejezetten rajongom. Ezért is csináltam ezt a blogot, s ezért is igyekszem a lehető legjobban kiművelni magam a műfajból. Amerikai, brit és francia műsorokat követek, de próbálok lépést tartani a teljes világkultúrával is, így résen vagyok akkor is, ha éppen Indonéziában vagy Afrikában kezd bugyogni egy újabb televíziós erkölcsi fertő. Mivel nagy merítésből dolgozom, egyfajta egészséges balanszot tartok fenn a különböző minőségű és tartalmú reality-k között, mert kitapasztaltam, hogy nekem ez így tök jó.

Ezt úgy kell érteni, hogy tegyük fel, esténként megnézek három epizódot három különböző műsorból, s mondjuk az egyik a Survivor (ami nem szenny), a másik a Bad Girls Club (ami szenny), a harmadik pedig a Real Housewives of Atlanta (a kettő között). Mint látható, egyik típust sem takarítanám el a képernyőről, hiszen mindnek megvan a maga "varázsa", de tényleg hiszek a balanszban tartásukban.

Na most ha az itthoni kínálatból akarok meríteni és magyar valóságshow-kat akarok nézni, akkor ez a balansz nem fenntartható. Ez pedig eléggé rontja a szórakoztatás és szórakozás minőségét, illetve torzítja a médiafogyasztást is. A szűk tévés piac miatt nyilván nem is lehet annyi reality kitermelését várni, mint az Egyesült Államokban vagy akár Franciaországban, de a bajok tényleg ott kezdődnek, ha a legnépszerűbb műsor tulajdonképpen egy szennyműsor, a többi pedig megy utána, s egy félévtizedben egyetlen egyszer sikerül kizökkenni ebből a gyakorlatból (Éden Hotel). Szóval igen. A magyarországi kínálat elnyomó többségben saját relevanciájukat kereső prolikból és pózerekből áll, akik még az anyjukat is eladnák egy kis hírnévért. Többségüket az Egyesült Államokban kisebb kábelcsatornákra terelik. A ValóVilág esetében ez akár még itthon is igaz lehetne, viszont a szűk hazai piac miatt nem beszélhetünk olyan kontextusban a magyar RTL II-ről, mint mondjuk az amerikai Bravo-ról, így ugyanúgy kell kezelnünk az ott végbemenő folyamatokat, mintha az RTL Klubon lennének.

Többet várok

Az én problémám abból is adódik, hogy nagyobb igényeim és elvárásaim vannak a médiaszakmát illetően, mint az átlagembernek. Fontos, hogy ne csak olyan műsorokat kapjak, amikben a hülyéken röhöghetek, mert annyira azért nincs alacsonyan az önértékelésem, hogy nap mint nap balfasz gyúrósjózsiknak kelljen felhúzniuk azt. Amíg látom, hogy másként is lehet, addig én is elvárom a minőségi szórakoztatást.

A magyar nézőket már sikerült rányálazni a trash-re, így a legtöbben szinte különbséget sem tudnak tenni a valóságshow-k között, sőt, műfaji evidenciaként kezelik például a primitív szereplőket vagy a funkciótlan magamutogatást. Engem is hívtak már castingra, s mielőtt elindultam volna, jó pár ismerősöm volt azon a véleményen, hogy ha nem a minél több segg meglékelését tüntetem fel abszolút célként vagy ha a bevállalósságom abban merül ki, hogy hajlandó vagyok gatyában trópusi lárvák közé feküdni az indokolatlan farokpörgetés helyett, akkor semmi esélyem sincs. Nem hibáztatom őket, hiszen a kereskedelmi tévék sok éves tudatos munkájának eredménye ez a szegényes közvélekedés a műfajról, amit a reality-k és a trash reality-k egyenlőtlen előállításának hiányával generáltak.

(Félreértés persze ne essék, a szex és a vadulás alapvető emberi szükségletek, csak ezek is áthelyeződnek egy másik kontextusba, ha tudjuk, hogy az éppen részegen tampont a seggébe dugó srác egyébként egy tök értelmes gyerek, akinek csak vannak kiröhöghető hülye pillanatai, de nem 0-24-ben nyomja a retardáltat.)

Aurél és Éva, mint műsorvezetők

Kíváncsi vagyok rá, hogy vajon a tényleges műsorvezetőknek (esetünkben Lilunak és Istenes Bencének) mi az őszinte véleménye a két ex-VV-s műsorvezetői posztba ültetéséről. Oké, a BeleValó-val még senkinek sem indult komolyabb karrierje, s remélhetőleg nem találkozunk olyan brutálisan elcseszett szakmai döntésekkel, mint például Éva berakása Istenes Bence mellé az X-Faktor-ba (francba, remélem, nem adtam ötletet éppen). Viszont szívesebben venném, ha új arcokat próbálna felépíteni a csatorna, hiszen egyrészt ráfér, másrészt meg van kiből és van rá pénz is. De itt remélhetőleg csak az ősi kínai törvénnyel éltek, miszerint trash-t a trash-hez, s nem kell többet belegondolni a dologba.

Mindezek ellenére a ValóVilág létjogosultsága abszolút vitathatatlan. Engem pusztán maga az apró tény zavar, hogy mindent kifényeznek és kipucolnak körülötte, minden profi meg húdejó, aztán elkezdik hülyékre építeni az egészet. Mert ha minimum a felének lenne érettségije és ez meg is látszana rajtuk, akkor máris érezhető lenne egyfajta haladás és akarás a stáb részéről. Nekem nem kell magyarázni a bulvármédiát, nagyon jól tudom, hogy az alja dolgokból is ugyanúgy pénzt lehet csinálni, mint a minőségiekből, de már csak szakmai elhivatottságomból adódóan sem érzem úgy, hogy mindennek a könnyebbik végét kell megfogni és nem lehet ennél többre törekedni.

Ha hiszitek, ha nem, ezért is várok sokat a Big Brother-től, mert az meg csakis úgy lehet sikeres, ha alternatívát nyújt a ValóVilág mellett. És ha többnyire ellentéte lesz, akkor én is megnyugszom, visszaáll a világrend, s valamelyest létrejön a már említett egészséges balansz.

Mivel a közelmúltban a legtöbb médiablog rámutatott az X-Faktor nézettségének csökkenésére, így én is elkezdtem visszanézni az adatokat. A fenti infografikán a negyedik és az ötödik évad teljes lakosságban mért nézettségi adatait hasonlítottam egymáshoz. Nagyon jól látszik, hogy a negyedik évad sokkal népszerűbb volt. Két olyan adás is van, amit ilyenkor egy éve kb. egymillióval többen követtek, s a legkisebb nézettségi különbséget mutató epizódok között is minimum kétszázezres törés van.

A negyedik évad (ha átlagoljuk a szombati döntők és vasárnapi eredményhirdetések adatait) tizenkilencből mindössze nyolc alkalommal tudta növelni nézettségét az előző héten mért adataihoz képest, viszont hat héten át határozottan csökkenő tendenciát mutatott. Ezt egy időre valamelyest sikerült megállítani, viszont azután újra kezdtek elpártolni a nézők, a fináléra pedig már nem nőtt jelentősen a nézettség. A magyar műsorokra általában jellemző, hogy a záróepizódok gyűjtik be a legtöbb nézőt, viszont az X-Faktor esetében ez már tavaly sem volt így: a premier és a finálé között közel kétszázezres lemaradásról beszélünk úgy, hogy az első hét adást rendre több, mint kétmillióan látták. Mindezek ellenére az RTL Klub nyugodtan elindíthatta az ötödik szériát, hiszen a share-t tekintve a műsor simán vitte az évet.

Ha a share-t nézzük, akkor az ötödik évad sem teljesít rosszul (célcsoportban pedig rendre több százalékot hoz), viszont a teljes lakosságban mért adatok már kevésbé adják vissza az egykor folyamatosan kétmillió felett tomboló zászlóshajó erejét. A széria 1,714 millió nézővel nyitott, ami máris messze elmaradt az előző évad premierjének adataitól. A csatorna viszont jogosan bízhatott a javulásban, hiszen a harmadik casting-adásig növelni tudta nézettségét, egészen kétmillióig.

Aztán ez sohasem fordult elő újra.

Egy mentorházi, azaz a nyolcadik epizóddal pedig évadminimumot értek el: 1,171 millió ember ült le a képernyők elé mindössze 25%-os share-t generálva. Ha mindez nem lenne eléggé meglepő, akkor mondok még egyet: az ok a TV2 Sztárban sztár-ja volt. Két vasárnapon keresztül mentek egymás ellen, s az RTL Klub mindkét alkalommal veszített nézőiből. A Sztárban sztár különösen jó nézői és szakmai kritikákat kapott, népszerűsége pedig hétről-hétre nőtt, így a TV2 sokéves próbálkozás után fogást talált riválisán.

Az X-Faktor már két hete csökkenésben van, legutóbbi szombati döntője csak 1,252 millió nézőt vonzott, ami kb. százezerrel több a vasárnapi Rising Star nézettségénél. Azonban a százalékok a Sztárban sztár-t keresztező epizódokon kívül most sem mentek 30% alá, így a tehetségkutató még mindig a három legnézettebb műsorok egyike.

Az X-Faktor egyébként már egy jó ideje nem éri el a másfél milliós nézettséget sem, s csak a hardcore rajongóknak köszönheti, hogy nem ment egymillió alá a második mentorházi epizód alatt. Mivel azóta jelentősebben nem tudta növelni nézőinek számát, a kérdés valamelyest jogos: meg lehet-e óvni attól, hogy egymillió alá süllyedjen?

A Rising Star vasárnapi adását Majka kezdte zenei pályájának legjelentősebb darabjaival, s itt meg is látszott, hogy utoljára kamaszkoromban hallgattam magyar zenét, mert csak a Kiszavazóshow-t és a Tündi-bündit ismertem fel. Ezeket egy korrekt és vizuálisan találékony intróba gyúrták, ami után Majka és Ördög Nóra kötelező és kölcsönös poénpasszolgatása sem hatott erőltetettnek. Igaz, Majka mondandójára még mindig erősen figyelni kell néha és preferálnám, ha inkább a kamerába nézne, s nem pedig össze-vissza, miközben Nóri beszél, de be kell látni, ők ketten tényleg működnek. Meg egyébként is, ha műsorvezetőkről van szó, akkor a TV2 az esetek többségében jól összefőzi, amije van (persze mindez csak akkor igaz, ha kivesszük a főzetből Berki Krisztiánt és szép íveléssel belevágjuk a konyhamalacba). Akármennyire hihetetlen, Ördög Nóra talán ebben a műsorban talált önmagára, hiszen láthatóan otthonosabban és természetesebben viselkedik, mint az X-Faktor-ban.

Feke Pálnak esélyt adtak arra, hogy reagáljon a travibotrányát követő össznépi késélezésre (túl sok konyhai hasonlattal dolgozom, ideje rendelni egy pizzát). Lényegében elmondta, hogy kritikája nem a melegeknek szólt, csupán egy olcsó bohózatnak vélte a női ruhába bújt jelentkezőt. Mi meg reméljük, tanult az esetből, s ha ezután elutasít valamit, akkor azt meg is tudja majd magyarázni, s nem fog kapálózni, ordítani és megnyilvánulásaiban egy stroke-ot kapott bazári majomra hasonlítani. Nemcsak az ő feje ég (s az még a kisebb gond lenne), hanem a stábé is, s nem kéne máris az elején elidegeníteni az emberektől ezt a falemelősdit.

Tizenketten versenyeztek, akik közül a nézők három játékos nótáját nem húzták 70%-ig, szó szerint. Persze mindhárman brutálisan hallgathatatlanok voltak. Édelmann Szófiáról konkrétan egy részeg mélyvidéki tinicsaj (no offense, faluról jöttem én is) jutott eszembe, aki a söröskorsót a faasztalhoz csapkodva üvölt torka szakadtából éneklés címszó alatt. Utána meg ordítja jó öblösen szemgolyóit két irányba meresztve, hogy "Gyere már Pista, jáccunk flippert!"

Hármukon kívül a Beny Perez-Michel Carballo duót is leszavaztam, s még mindig tartom véleményemet, hogy nekik semmi keresnivalójuk a tehetségkutatóban. A nézők és a zsűri is inkább magát a műfajt értékelték, amitől ugyan felpattant a székéből a jóképű Mező Misi, s talán még én is kapható volnék egy-két seggriszára egy bison-füves vodka kíséretében, de aligha tudnak majd újat mutatni. Hamar unalmassá válnak, de hát valakinek ki kell esni először, nem?

A továbbjutók közül egyébként mindenki jobban teljesített a casting-felvételeken, de hallható, hogy az énekhangok rendben vannak. Szabó Anita ugyan az ötvenes nézők kedvéért a "Meghalok, hogyha rám nézel" című dalt kapta, de hangja még néhány 70%-os álomhatáron biztosan továbbviszi majd. Kovács Gyopár szintén jól teljesít, s nekem ő egy kicsit Bartók Eszter-flashback, aki az egyik kedvencem volt még a Megasztár 2 idején. (Azok milyen szép tehetségkutató idők voltak...)

Ahogyan sejteni lehetett, Fehérvári Gábor Alfrédot a testével fogják eladni. Ha több versenyzőt tartanának pusztán a külsőségek felszínességén, azaz a lánykanedvesítő ürességben, akkor valószínűleg már a bejegyzés elején kikeltem volna magamból. Így viszont, hogy ő az egyetlen vakvágány a szépfiú-kategóriában, nem irritál annyira. A hangja viszont tetszik, így le sem és fel sem akartam szavazni, ezt most a lányokra bíztam.

Mivel Takáts Mátéról valószínűleg sohasem fogok tudni leírni többet annál, hogy ő az eddigi tehetségkutatók legirritálóbb jelensége (mert hát ő jelenségként emlegette magát), ezért nem is fogok írni róla semmit. Na de igen, őt leszavaztam.

Azt már eddig is tudtuk, hogy a Rising Star szokatlanul kibővített interaktivitást nyújt a nézőknek, viszont a vasárnapi adásban egy új elem még jobban ráerősített erre. A fal mögé lehet kerülni úgy is, ha valaki részt vesz az Instagramos meghallgatásokon, s a stáb beválasztja az élő show-ba. Tegnap az egyik szerencsés, Fórizs Olivér továbbjutásával szemléltették is, hogy milyen jó pluszlehetőség ez mindenkinek. (Ő kapta a legtöbb szavazatot, mintegy 87%-ot, így biztosan sokakat ösztönzött a jelentkezésre.)

A falemelés egyébként rendkívül könnyen tud emocionális kisülést okozni, természetesen az éppen aktuális versenyzőtől függően. Kovács Gyopár 70%-ánál éreztem először igazán az élményét. Amikor egy tényleges tehetségnél megy mindez végbe, főleg egy érzelmesebb dalnál, akkor a robbanó vizuállal emelkedő fal még rátesz néhány lapáttal az ember lelkére és az egész produkció kiteljesedik.

Végigolvastam néhány fórumot, s többségében két dolog szúrt szemet. Az egyik a műsor feltételezett műisége, ami kissé meglep, hiszen ha valaki, hát én biztosan elutasítom a látszatműsorokat (és jelenleg is van ilyen, amit kifejezetten ezért nem nézek). A Rising Star semmivel sem megrendezettebb, mint az X-Faktor (és ezzel most nem azt mondom, hogy az X-Faktor rossz, pusztán tényt közlök), azt meg végképp nem lehet mondani, hogy plasztik az egész.

A másik kérdéses dolog a zsűri relevanciája volt, vagyis hogy tesznek-e hozzá bármit is a műsorhoz. Ugye a 100% az éppen applikáción keresztül bejelentkezett nézők összességéből tevődik össze. Ha nemmel szavazunk vagy tartózkodunk, az érdemben nem befolyásolja a leadott igeneket, tehát a százalékok növekedését, hanem úgy veszi a rendszer, mintha nem is szavaztunk volna. A zsűritagok 7-7%-kal járulhatnak hozzá az énekesek sikeréhez, tehát ha éppen 63%-on áll valaki, akkor azt megszánhatja egy ítész és felemelheti előtte a falat a 7%-ával, hiszen így kijön a falemelő 70%. (Ezt egyébként csak néha teszik meg, mert általában megvárják, hogy a nézők hozzák össze a dolgot, lásd Pásztor Anna.) Na most a zsűrinek egyelőre ennyi feladata van azt a nem elhanyagolható tényt leszámítva, hogy érzelmeket keltsen bennünk. Bennünk meg aztán kelt, főleg akkor, amikor olyasvalakit szavaznak tovább, akit mi nagyon nem akarnánk.

Számomra továbbra is érdekes műsor ez, s még csak az elején vagyunk, így lesznek változások a játékmenetben is.

Rising Star - Vasárnaponként élőben a TV2-n!

Ryan Murphy, a sorozat kreátora, a napokban bejelentette, hogy minden évad kapcsolódik egymáshoz, s hogy minden évadban elrejtett nyomokat a következőre utalóan. Úgy tűnik, ez most egy kalap.

A kalap mint motívum, a második és a negyedik részben bukkant fel eddig: kétszer papírpoháron, egyszer pedig egy étlap hátoldalán. Ryan Murphy be is vallotta, hogy ezzel mindenképpen utalni szeretne az ötödik évad történetére, viszont elutasítja az eddigi rajongói teóriákat (oké, nyilván), amik közül a legnépszerűbb az "Operation Top Hat"-elmélet.

Az "Operation Top Hat" nevű terepgyakorlat Alabama államában történt 1953-ban, egy évvel a Freak Show eseményei után. A kormány megbízásából az amerikai hadsereg titokban tesztelt különféle vegyi fegyvereket és anyagokat sugármentesítés céljából. Kísérleti alanyokat is használtak, s rajtuk tesztelték az éppen aktuálisan kifejlesztett anyagok hatását. A Huffington Post cikke szerint a történetet simán megspékelhetik földönkívüliekkel és a kormányt illető összeesküvés-elméletekkel is.

Az első epizódban Jimmy atomrobbanást ábrázoló képek előtt elégíti ki a szexhiányos asszonyokat, ami egy újabb teóriát keltett életre. E szerint a nevadai Mercury városa lehet a következő évad helyszíne, ahol az 1950-es években nukleáris kísérletek zajlottak, többek között tesztrobbantások is. Mivel Nevadáról van szó, nem nehéz hát idekapcsolni az 51-es körzetet sem, amit a feltételezett, s kormány által erősen eltitkolt kísérletek, illetve UFO-jelenségek tettek híressé a második világháború után. Mivel az összes évad kapcsolódik egymáshoz, ezért a rajongók rámutattak arra is, hogy Peppert a második évadban a földönkívüliek rabolták el, így karaktere sztorit kaphat jövőre is. Kérdés, hogy több karakter is érintkezett idegen lényekkel, miért pont Peppert hoznák hát vissza?

Egy igazán fellegekben járó elképzelés is született már, miszerint a következő évad az űrben fog játszódni. Erre Elsa Mars neve és "Life On Mars" című produkciója engedett következtetni, viszont a többivel együtt Ryan Murphy ezt is kizárta. Annyit viszont hozzátett, hogy a történet szárazföldi és amerikai lesz.

Nagyon bízom egy ufós évadban, maga a téma már gyerekkorom óta érdekel. Viszont ellene szól, hogy az Asylum-ban már ellőtték az idegeneket és összefüggésbe hozták őket különböző kísérletekkel. A másik ellenérv pedig az időpont. Az első és harmadik évad a jelenben, a második és negyedik pedig a múltban játszódik többnyire. Ha ebből akarunk kiindulni, akkor mindenképpen jelenkori évadot kell várnunk: például egy modern 51-es körzetről szólót, amit 1950-es évekbeli flashback-ekkel gazdagítanak. Akárhogy is van, én E.T.-vel vagyok.